A szélsőbal lehet a királycsináló Macron és Le Pen összecsapásában

Még nem dőlt el – ez volt az alapmotívum a francia elnökválasztás április 10-ei első fordulója utáni kommentárokban, és így reagált azon melegében az első két helyezett is. A hivatalban lévő államfő, Emmanuel Macron a szavazatok 27,84 százalékával jutott be a második fordulóba, a szélsőjobboldali Nemzeti Tömörülés vezetője, Marine Le Pen pedig 23,15 százalékkal. A különbség nagyobb, mint a 2017-es első menetben volt, ugyancsak köztük, amikor 24, illetve 21,3 százalékkal léptek tovább. Akkor a jobbközép jelöltje, Francois Fillon lett a harmadik, 20 százalékkal, most viszont a szélsőbalos populista Jean-Luc Mélenchon jutott idáig, meglepően magas, 21,95 százalékos aránnyal.

A francia politikát évtizedekig uraló pártok jelöltjei csúfos vereséget szenvedtek,

a jobbközép Valérie Pécresse 4,78 százalékkal, a szocialista Anne Hidalgo 1,75 százalékkal mehetett haza.

Macron a nyugdíjreformhoz nyúl, hogy biztosítsa győzelmét az elnökválasztás második fordulójában

Ellenfele, Marine Le Pen a szociális elégedetlenségre alapozza kampányát.

2017-ben a „se nem jobb, se nem bal” politikusként színre lépett Macron a második körben magához rántotta a szélsőjobbtól irtózó szavazókat, és 66:34-re legyőzte Le Pent. Idén az április 24-ei döntőben aligha lesz ekkora különbség, az első forduló után az összesített felmérések 54 százalékos esélyt adtak Macronnak. Ezzel hozná a kötelezőt, hiszen az előző öt választás nyertesei közül hárman is kevéssel 50 százalék fölötti eredménnyel lettek államfők. Csak az tarolt, aki egy Le Pennel került szembe: ilyen volt Macronon kívül a jobbközép Jacques Chirac, aki 2002-ben 82 százalékos eredménnyel verte meg Marine apját, Jean-Marie Le Pent, az akkor még Nemzeti Frontnak hívott párt alapítóját. Chirac volt az is, aki utoljára fordítani tudott a második menetben (még 1995-ben), most viszont sokan nem zárják ki, hogy ez Marine Le Pennek is sikerülhet.