Marketingfogás vagy kínos baki a fejjel lefelé kiállított Mondrian-kép?

Néha egyetlen apró, banális ügy is elég ahhoz, hogy a világsajtó felkapja egy művész nevét. Az egyetemes művészettörténetnek még a legnagyobb alakjai sem állnak folyamatosan a figyelem középpontjában – sok tényezőn múlik, kire jut éppen több a reflektorfényből. Segít például a kerek évforduló, egy blockbuster kiállítás, az életművet új megvilágításba helyező monográfia vagy új aukciós rekord. Piet Mondriannak, a modern festészet egyik legnagyobb alakjának ez most mind összejött. De a leghatékonyabb „figyelemgenerátor” valamilyen új, szenzációs – vagy akként tálalt – felfedezés: például ha felbukkan az életmű ismeretlen darabja, vagy egy kimagasló munkáról kiderül, hogy hamisítvány.

Így van ez Mondrian esetében is, akinek New York City I. című, talán befejezetlen, szignó nélküli festményéről most derült ki, hogy háromnegyed századon át fejjel lefelé lógott a múzeumok falain; a legtovább a düsseldorfi Észak-rajna-vesztfáliai Művészeti Gyűjteményben, amelynek jelenleg is a tulajdona. Absztrakt munkákkal időnként megeshet az ilyesmi, s hogy valóban nem egyedi esetről van szó, azt egy egészen friss hazai példa is jelzi: az elmúlt hetekben egy kitűnő kortárs magyar művész több munkáját állították ki így egy aukciós tárlaton – ami egyébként nem volt akadálya annak, hogy jó áron keljenek el.