Björk negyven éve lép át határokat, pályája szürreálisan fantasztikus kaland

Durván csattogó elektronikus lábdobhang, szimfonikus zenekari körítés, jellemzően fúvósok – ezzel indul Björk új nagylemeze, a Fossora. A modern technológia és a klasszikus zenei formák keverése áthatja a számokat, úgy, hogy közben az izlandi énekesnő a dalforma időbeli-formai határain bolyong, és helyenként át is lépi azokat. Az efféle eklektika és tudatos határsértő művészi magatartás azonban nem csak Björk új lemezének sajátja, illik egész pályafutására. Kívül is, belül is lenni a könnyűzene értelmezési tartományán, vagy sokkal inkább tudomást sem venni keretekről, határokról, kánonokról – ha Björknek van művészi programja, akkor az efféle lehet.

A kezdetektől borítékolható volt, hogy sem az élete, sem a művészi útja nem lesz szokványos. Pályája korai szakaszára visszatekintve is egyértelmű, hogy Björk Gudmundsdóttir, aki már 11 évesen szerződésajánlatot kapott egy helyi lemezkiadótól, és meg is jelent az első szólóalbuma, nem tud, és nem is akar a szabályok szerint játszani, és bátran ugrál művészeti ágak között, vagy éppen összekapcsolja azokat.

Björk és akkori zenekara 1982-ben: