Otto English: Hamisított történelem
Akárhogy csűrjük-csavarjuk, Abraham Lincoln története kétségtelenül az amerikai álom megtestesülése. Élete valóságos tündérmese, amelyben a koldusból királyfi lesz. Kentucky erdeiben született egy egyszobás fakunyhóban, soha életében nem járt iskolába egy évnél többet, és csaknem teljesen autodidakta volt.
Betöltötte a hetedik évét, amikor a szülei „földfoglalók” lettek: felállítottak egy kezdetleges kalyibát egy állami tulajdonú földterületen Indianában, később egy állandó házat építettek a helyére, és megvásárolták a körülötte lévő földeket.
Kilencéves volt, amikor meghalt az anyja, 18, amikor szeretett nővére is elhunyt.
Lincoln élete korai szakaszában többnyire apjának segített a birtokon, de mégis képezte magát, kitört a szegénységből, és az Egyesült Államok vezetője lett.
Sok mindenért csodálhatjuk Lincolnt, de sok mindent meg kell kérdőjeleznünk vele kapcsolatban − végtére is politikus volt. Hazen azonban nem fogta vissza magát, hamisítatlan Ladybird-libertáriánusként szőtte a mesét. Így bontakozik ki az ismerős történet a nagy emberről, aki nemes lelkületénél fogva szembeszállt a Déllel, és győzelemre vezette Északot.
Igaz, nem jellegzetes „jók a rosszak ellen” narratívával állunk szemben. Hazen és Marshall könyvében a déli konföderációs tábornokok meglepően jó sajtót kapnak, merthogy − ahogy Donald Trump mondaná − „derék emberek harcoltak mindkét oldalon”.
Marshall leírásában Robert E. Lee tábornok (a Konföderáció katonai vezetője) „nemes, keresztény úriember” és „remek katona”, megfelelve a széles körben elterjedt mítosznak, miszerint „nem is volt olyan rossz ember” − ma is ez a nimbusz övezi a déli katonai stratégát. A mélyen gyökeredző vélekedés úgy tartja, hogy Lee derék, keresztény férfi volt, aki azt szerette volna, ha mindenki szereti egymást, és csak azért vezette a délieket háborúba, hogy újra mindenkit egyesítsen.
Ám ez a verzió figyelmen kívül hagyja, hogy Lee egy olyan háborúba vitte a seregét, melynek során becslések szerint mintegy 618 ezer ember halt meg csak azért, hogy a fehér birtokosok továbbra is láncra verve tarthassák a rabszolgáikat. Lee modern kori védelmezői − különösen azok, akik szeretnék megtartani a később neki állított szobrokat − odáig mennek, hogy Lee egyenesen ellenezte a rabszolgatartást. Állításukat teljes egészében egy 1856-os, körültekintően idézett levélre alapozzák, amiben a tábornok valójában arról beszél, hogy kizárólag azért támogatja a rabszolgaság eltörlését, mert „…több rosszat okoz a fehéreknek, mint a fekete fajnak”.
Robert E. Lee tábornok 1864 márciusában
Wikipedia
