És akkor Orbán azzal fenyeget, hogy ráteszi a kezét a gázcsapra
Trump és Putyin Ukrajnáról tárgyalt; a magyar kormány az építőipar legnagyobbjainak segítene; a májusi hideg reggelek miatt lesz nagyobb az inflációkövető adóemelés.
Hány maffiaállamot ismer ma a világban?
Ezt nehéz megmondani. Azok a külföldi kollégák vagy hallgatók, akik olvasták a könyveimet, a náluk tapasztalható korrupciós jelenségekre könnyedén ráfogják, hogy ők is maffiaállamban élnek. Ilyenkor visszakérdezek, melyik a legnagyobb korrupciós esetük. Fehéroroszországban élő ismerősöm erre rávágta, hogy a miniszterelnök-helyettes asszony húszmillió forint értékű ingatlanbotrányba keveredett. Nálunk ennyiért le sem hajolnak. A szerbek is panaszkodnak korrupcióra, bár náluk az autokratikus áttörés folyamatban van, de a politikai hatalom monopóliumának a megszerzése még nem ment végbe. Márpedig ez az egyik előfeltétele a maffiaállam kialakulásának.
A besoroláshoz meg kell különböztetni a rendszerszintű és járványszintű korrupciót, az utóbbi a térségben elég gyakori, például Romániában, de ott nem szerveződött egy központú hierarchikus rendbe. Üzbegisztánban viszont fix árfolyam volt, és minden piacon folyt a valuta-feketekereskedelem, azt a rendőrség felügyelte, leszedte a sápot, és Iszlam Karimov elnökig mindenki benne volt az üzletben. Egy maffiaállamban nem az államhatalom egyes szegmensei korrumpálódnak, hanem az államhatalom egésze működik bűnszervezetként. A posztkommunista régióban rajtunk kívül Oroszország, Azerbajdzsán és a közép-ázsiai országok tekinthetők maffiaállamnak.
Mi különbözteti meg a haveri kapitalizmustól a maffiaállamot? Könyvében azt írja, hogy nem az állam foglyul ejtése történik, ellenkezőleg, az állam ejti foglyul az oligarchákat. Hogyan?
Azzal, hogy a politikai hatalom monopóliuma – amely nálunk 2010-ben megtörtént – egyesül az állam egészének bűnszervezeti működésével. A motiváció pedig a hatalom koncentrációja és a személyes vagyonosodás. Ehhez foglyul ejtik a gazdaságot, a piacot, és magukat az oligarchákat is.
Magyar Bálint
Reviczky Zsolt
Nem arról van szó, hogy egyes oligarchák befurakodtak a rendszerbe, hanem a hagyományos oligarcharéteget nagyrészt azokra cserélik, akiket ők neveltek ki, akik tőlük függenek. Az oligarcháknak több csoportja van: a belső körhöz tartozók, a saját nevelésűek, az alávetettek, a társutasok – például Csányi Sándor, aki nem lett alávetve a rendszernek –, és vannak a háziasítottak és kitaszítottak is. Például Leisztinger Tamás, aki szocialista háttérből jött, az első Orbán-kormány működése alatt a BÁV-ból szorították ki hatalmi eszközökkel, 2010 után pedig a Hunguestből.
De életben hagyták, ami nem igazán jellemző a maffiára.
