Háború Ukrajnában
Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
Az ICC szerint Vlagyimir Putyin – és gyermekjogi kérdésekben illetékes biztosa, Marija Lvova-Belova – azért vádolható háborús bűncselekmények elkövetésével, mert az orosz állam ezerszámra deportált akaratuk ellenére gyermekeket Ukrajnából Oroszországba. A gyermekek tömeges deportálása pedig igencsak súlyos vád: a népirtásról szóló nemzetközi dokumentumok szerint genocídiumnak minősíthető az, ha valaki tömegesen telepíti ki kényszerrel egy másik nemzeti közösséghez tartozó gyermekeket, mert ezzel veszélybe sodorja az adott közösség nemzetként való túlélését.
Moszkvában azonnal közölték, hogy mivel Oroszország nem részese a bírói testület létrehozásáról szóló egyezménynek és az ország nem ismeri el az ICC-t, az elfogatóparancsnak semmiféle jogi következménye nincs Putyinra nézve. „Oroszországnak nincs semmiféle kötelezettsége, és Moszkva nem működik együtt a szervezettel” – hangsúlyozta Marija Zaharova, az orosz külügyminisztérium szóvivője. Még keményebb volt a héják héjájává változott egykori orosz miniszterelnök és államfő, Dmitrij Medvegyev, ő nemes egyszerűséggel WC-papírnak nevezte az elfogatóparancsot.
