A közeljövő áramfogyasztója saját háztartási kiserőműve, társasháza közös megújuló infrastruktúrája, vagy egy közösségi energia-szövetkezet tagjaként például napelemfarmról vételezett energiával látja el majd magát egy virtuálisan elszámolt digitális áram-kereskedelmi szolgáltatón keresztül.
Azonban ahhoz, hogy mindez valósággá váljon, és ezzel az EU érdemben tegyen a 2030-as 55 százalékos és a 2050-es klímasemlegességi céljai eléréséért, a háztartási energiaellátás radikális reformját kell keresztülvinnie a tagállamok kormányain és energiaszektorain. Márpedig a hagyományosan lobbierős energiavállalatok sokáig igyekeztek elodázni a rugalmas visszatáplálást lehetővé tévő tárolókapacitások telepítését.
Eközben 2023-ban először a globális megújuló energiatermelésbe fektetett összeg elérheti az 1,7 ezer milliárd amerikai dollárt, ami éves összesítésben először haladja meg az olajkitermelésbe fektetett pénzt.
Április végén könnyített a kormányzat a napelemes pályázatok lebonyolításán: júliustól jelentősen egyszerűsödik a projektek adminisztrációja és elszámolása, de az érintettek szerint elkéstek vele, és más fontos kérdéseket is tisztázni kellene. Azok persze örülhetnek, akik a lassú elbírálás okozta csúszás, a mostani változásokig nehézkes adminisztráció, az emelkedő költségek és a majdani elszámolással és a rendszerek hálózati visszatáplálásával kapcsolatos bizonytalanságok ellenére mégis kitartottak. Van olyan cég, ahol három pályázóból csak ketten maradtak.
Élen járók és kullogók
Költséges és jelentős rendszerátalakításokat igénylő megoldásokat ez idáig az EU-ban a megújulók terén élen járó Dánia, Finnország és Svédország hajtott végre országos léptékben. Eközben a spanyolok, franciák, németek regionális szinten végeztek jelentős fejlesztéseket. Ezzel szemben a görögök, a románok, a bolgárok, és mi, magyarok is, komoly lemaradásban vagyunk. Ennek ékes bizonyítéka az új háztartási kiserőművek rendszerre kötésének jelenleg is hatályos tilalma, és a szélerőművek telepítésének korlátozása.