Az Oppenheimer-film kiegészítése: az atomkutató, aki viszont tényleg kommunista volt és kém
Jószándékú dokumentumfilm mutatja be a „harmadik embert“, a 40-es évek fontos kémei közül az egyetlent, aki nem került börtönbe. A nagyon fiatal és nagyon tehetséges Ted Hall a világ sorsáért aggódva, meggyőződésből küldte Moszkvába az amerikai atomtitkot.
„Fiatal voltam, és lehet mondani, hogy meglehetősen rózsaszín szemüvegen át láttam a világot“
A halála előtti években így emlékezett vissza balos múltjára Ted Hall. Ő volt talán a legfontosabb azok közül az amerikaiak közül, akik az 1940-es években a szovjeteknek kémkedtek. Mégsem esett bántódása.
Hall fő gondja az volt, hogy ha az USA-ban netán – csakúgy, mint nem sokkal korábban Németországban – rossz irányba fordulna a politika, akkor nagy baj lenne abból, hogy Washington egyedül birtokol atomfegyvert. A Szovjetunió 1944-ben még nem ellensége, hanem szövetségese volt az USA-nak, és azokban az időkben több amerikai atomkutató is úgy vélte, hogy a háború elmúltával biztonságosabb hely lenne a világ, ha az USA és a Szovjetunió is birtokolna atomfegyvert. Igaz, évtizedekkel később Hall és felesége már beszéltek arról, hogy ha már annak idején tudták volna, mennyire kegyetlen Sztálin rendszere, akkor Hall valószínűleg másképp döntött volna.
A kivételesen tehetséges fiú 1944-ben, 18 évesen végzett a Harvard Egyetemen, majd 19 évesen ő lett a legfiatalabb fizikus, akit bevittek a szupertitkos Los Alamos-i laboratóriumba. A kutatóintézetet most az Oppenheimer-filmből ismerhette meg újra a nagyközönség, és az is a film témái közé tartozik, hogy Robert Oppenheimert kommunistabarátsággal gyanúsítják, majd eltiltják a titkos kutatásoktól. Pedig nem ő volt az, akitől a titkokat félteni kellett.