„Együtt teremtünk biztonságos közeget” – Varga Zsolt pólókapitány csapatépítésről, humán szigorról és Benedek Tiborról

HVG: Volt egy pillanat a vb-döntő előtt, amikor a medence partján magányosan guggol és a vizet simogatja. Az ott miről szólt?

V. Zs. : Alapvetően is mély kapcsolatom van a vízzel, a Halak jegyében születtem, a négy alapelem közül ehhez kötődöm a legjobban. Megpróbáltam ugyanazt az érzést visszahozni, mint amikor úszom. A mindig megnyugtató összekapcsolódást, ahogy letisztít lelkileg, kimossa belőlem az esetleges – és teljesen felesleges – negatív érzelmeket. Sok ilyen magányos pillanat van egyébként egy edző életében, amúgy is nagyon másként vagy jelen a közösségben. Játékosként sokkal inkább a része tudsz lenni, ha pedig magányra van szükséged, elvonulsz. Edzőként viszont folyamatosan figyelni kell a csapat viselkedését, az egymás közötti interakciókat, döntéseket kell hoznod, mondani a következő programpontot. Meccsek előtt szeretek távolabb lenni a kispadtól, elcsöndesedni, koncentrálni, aztán állni a parton és nézni a játékosokat a vízben, várni a mérkőzés kezdetét. Nyilván a záróakkord, a befogadás teszi teljessé a kört, az a legszebb, amikor egy döntő, egy nagy torna a vízbe dobással ér véget. De a két momentum között szinte fényévnyi távolság van.

HVG: Otthonról mit hoz?

V. Zs. : Ami legerősebben megmaradt, az anyukámnak a mindent átszövő hite. Hogy valami jó, valami nagy dolgot fogok csinálni. Ez akkor, amikor a Móricz Zsigmond körtéren sétáltunk ki a Kaffka Margit Gimnázium uszodájából, ahol utolsó lettem úszásban, elég megfoghatatlan volt. És utána még sokáig. De lehetett táplálkozni belőle. Soha, egyetlen rossz teljesítmény után sem éreztem otthon az elvárást, vagy hogy valamit rosszul csináltam volna. Meleg, szerető környezet várt a ’92-es és a ’96-os olimpia után is (Barcelonában a hatodik helyen végzett a válogatott, Atlantában pedig elvesztette a bronzmeccset, így negyedik lett a csapat – a szerk.), finom levessel, rántott hússal, és ezekből az üldögélős beszélgetésekből kirajzolódott a normalitás. Hogy minden megy tovább, nem dőlt össze a világ.