Háború Ukrajnában
Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
Furcsa, hogy milyen különbség van kopogás és kopogás közt. Amikor zörögtek az ajtón, egyből felkaptuk a fejünket. Az orosz frontvonalaktól 50 kilométerre voltunk, egy Donyeck megyei kisvárosban, ami elég távol van a harcoktól ahhoz, hogy ide vonuljanak vissza a katonák pihenni, de elég közel, hogy folyamatosan hallani lehessen a rakétázás mély dörrenéseit.
Az emberek fele már elköltözött, könnyen találtunk kiadó lakást az egyik lakótelepen. Hotelbe ugyanis nem tanácsos költözni azóta, hogy az oroszok időnként rálőnek az újságírók körében népszerű helyekre.
Szóval, a lakás tulajdonosa is érkezhetett volna, de fixerem is érzékelte, hogy valami nincs rendben. Kérdezte ki az, de csak egyre erősödő dörömbölés volt a válasz.
A konyhában, az egyetlen asztalon vágtam videót, felálltam, és a sarok takarásából figyeltem. Nem sokáig.
