A táplálás, táplálkozás az emberi élet része. Sokszor a központi, szinte az egyetlen, ami körül a Föld forog. Mit fogok enni vacsorára, aztán reggelire, ebédre?
Örök, véget nem érő körforgás
Amikor megszületünk, ideá- lis esetben, anyánk melle táplál minket. Naponta többször ad tejet, mi pedig a szoptatás közben megnyugszunk, esetleg mély álomba merülünk. Aztán nagyobbak leszünk, és beleharapunk. Később leválunk a mellről, de keressük, mit tudunk a szánkba dugni. Cumit, párnacsücsköt, majd ceruzavéget, ropit, rágót, később esetleg cigarettát, sörösüveg nyílását. Fel akarjuk falni a világot, be akarjuk kebelezni, ha már a melltől indultunk. Csinálhatjuk mindezt tudatosan, szépen kiszámolva a kalóriákat, összevissza, ahogy a rohanó nagyvárosiak, esetleg mértéktelenül, hányásig, vagy éjszaka, titokban, amikor senki sem látja.
Az anya etet. Ösztönösen. Életben akar tartani az étellel. Így szeret, így fejezi ki, hogy a fiókája fontos neki.