Csak még egy kanállal! - A mártírok szeretetnyelve

Anya nem ül mellénk ebédelni, mert rengeteg a dolga: süt, főz, mosogat, úszik a konyha. Ismerős a helyzet?

  • HVG Pszichológia 360 HVG Pszichológia 360
Csak még egy kanállal! - A mártírok szeretetnyelve

A táplálás, táplálkozás az emberi élet része. Sokszor a központi, szinte az egyetlen, ami körül a Föld forog. Mit fogok enni va­csorára, aztán reggelire, ebédre?

Örök, véget nem érő körforgás

Amikor megszületünk, ideá- lis esetben, anyánk melle táplál minket. Naponta többször ad tejet, mi pedig a szoptatás közben meg­nyugszunk, esetleg mély álomba merülünk. Aztán nagyobbak le­szünk, és beleharapunk. Később leválunk a mellről, de keressük, mit tudunk a szánkba dugni. Cu­mit, párnacsücsköt, majd ceruza­véget, ropit, rágót, később esetleg cigarettát, sörösüveg nyílását. Fel akarjuk falni a világot, be akarjuk kebelezni, ha már a melltől indul­tunk. Csinálhatjuk mindezt tuda­tosan, szépen kiszámolva a kalóri­ákat, összevissza, ahogy a rohanó nagyvárosiak, esetleg mértéktele­nül, hányásig, vagy éjszaka, titok­ban, amikor senki sem látja.

Az anya etet. Ösztönösen. Élet­ben akar tartani az étellel. Így sze­ret, így fejezi ki, hogy a fiókája fontos neki.