Nir Eyal viselkedéselemző: Az önmagában nem függőség, ha valamit sokat használunk, vannak jó és rossz szokások is
Hogyan akadályozhatjuk meg, hogy eltereljék a figyelmünket? Ki tehet arról, hogy egész nap a TikTokot pörgetjük? Mi értelme van naponta több tucatszor végigkattintgatni a sütibeállításokat? Mitől lesz valaki függő, és hogyan segíthetünk rajta? Egyebek között erről beszélgettünk Nir Eyal amerikai–izraeli viselkedéselemzővel, a Hooked – Horogra akasztva és A tudatos figyelem művészete című könyvek szerzőjével, aki a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemért Alapítvány meghívására utazott Magyarországra, a végzős hallgatókat köszöntötte, és mesterkurzust is tartott a Zugligeti úti campuson.
HVG: Az első könyve, a Hooked – Horogra akasztva inkább a termékfejlesztőket célozta meg, míg A tudatos figyelem művészete a fogyasztókat, ráadásul előbbiben a szokásformáló termékeken volt a hangsúly, míg utóbbi éppen a részben ilyen termékeknek köszönhető figyelemelterelés elleni védekezésben segít az olvasóknak. Milyen út vezetett az egyik könyvtől a másikig?
Nir Eyal: Valóban, az előbbi termékkészítőknek, fejlesztőknek, vállalkozóknak szól, az utóbbi viszont mindenkinek. Ebben nincs ellentmondás: jó szokásokat akarunk építeni az életünket könnyítő technológiákkal. Új nyelveket tanulhatunk, vagy többet mozoghatunk az olyan, a horog modellt használó alkalmazásokkal, mint a Duolingo vagy a Fitbod. A szokásokat sokféleképpen fordíthatjuk a hasznunkra, erről szól az első könyv. Ugyanakkor más termékek rossz szokásokhoz vezetnek, amelyektől meg akarunk szabadulni. Nem akarunk túl sokat lógni a közösségi médián vagy a híreken. A cél az, hogy a legjobbat hozzuk ki azokból a termékekből, amelyekkel szokásokat építünk, miközben megszabaduljunk azoktól, amelyek nincsenek a hasznunkra.
HVG: Mindkét könyvnek központi elemei a tudatalattinkra ható úgynevezett triggerek. Mik ezek, és hogyan irányíthatjuk azokat?
N. E.: Kétfajta trigger létezik: a külső triggerek a környezetünkből érkeznek, mindenféle csörgés, rezgés – ám ezek csak a zavaró tényezők 10 százalékáért felelnek. Az esetek 90 százalékában a figyelmünket valamilyen belső trigger tereli el: unalom, magány, fáradtság, bizonytalanság, szorongás. A technológia hibáztatásával rossz helyen keressük a probléma forrását. Platón görög filozófus bő 2400 évvel ezelőtt akráciának nevezte, amikor olyan dolgokkal foglalkozunk, amelyekkel nem áll érdekünkben időt tölteni. Ha meg akarjuk akadályozni, hogy elterelődjön a figyelmünk, a belső triggerekkel kell kezdenünk.
HVG: Amellett is érvel, hogy a figyelemelterelés (distraction) ellentéte nem az összpontosítás (focus), hanem a figyelemterelés (traction). Mi a különbség összpontosítás és figyelemterelés között?