A befolyásolás eszközei – 3. rész: Mennyit számít a külső?
Milyen hatások alapján döntünk? Miért képesek egyesek meggyőzni bennünket, míg mások nem? Mi hat ránk, amikor engedünk egy reklám csábításának? Hogyan lehet rávenni az embereket, hogy olyan ügyeket támogassanak, amelyeket korábban eszük ágában sem volt? Robert B. Cialdini szociálpszichológus, a befolyásolás világhírű szakértője évtizedek óta foglalkozik ezekkel a kérdésekkel. Kutatásai és gyakorlati tapasztalatai alapján foglalta össze a hatékony, etikus meggyőzés alapelveit és eszköztárát a Hatás című művében, amelynek bővített, átdolgozott kiadása az ismeretek frissítésén, az új kutatási eredmények bemutatásán túl rengeteg izgalmas, aktuális példával gazdagodott. A HVG Könyvek által megjelentetett kiadványból több részt is bemutatunk.
Vonzó külső megjelenés
Általánosan elfogadott nézet, hogy a jó megjelenésű férfiak és nők előnyt élveznek a szociális kapcsolatokban, de az újabb kutatások szerint valószínűleg alaposan alábecsüljük ennek az előnynek a mértékét és hatókörét. Úgy tűnik, egyfajta kattintás, lefuttatás reakciót vált ki belőlünk a vonzó külsejű emberek látványa. Mint minden ilyen reakció, ez is automatikus, nem alapul előzetes megfontolásokon. Abba a kategóriába tartozik ez a reagálás, amit a társadalomkutatók úgy hívnak: holdudvarhatás (halo effect). Akkor beszélünk holdudvarhatásról, amikor egy személy valamely pozitív vonása kihat arra, milyen általános véleményt alkotnak az illető személyről az emberek. Egyértelmű bizonyítékok szólnak amellett, hogy a fizikai vonzerő ezek közé a tulajdonságok közé tartozik.
A kutatásokból kiderült: a jó megjelenésű embereknek hajlamosak vagyunk automatikusan olyan erényeket tulajdonítani, amilyen a tehetség, a jóság, a becsületesség, a barátságosság, a megbízhatóság és az intelligencia. Ezeket az ítéleteinket anélkül hozzuk meg, hogy tudnánk, milyen szerepet játszik az ítéletalkotásban a fizikai vonzerő. Annak a nem tudatos előfeltevésnek, hogy „jó megjelenés = jóság”, van néhány, számomra rémisztő következménye. Például egy vizsgálatban az 1974-es kanadai általános választások alkalmával kimutatták, hogy a jó megjelenésű jelöltek több mint két és félszer annyi szavazatot kaptak, mint a kevésbé előnyös külleműek. S noha az adatok világosan mutatják, hogy a választók előnyben részesítik a jó megjelenésű politikusokat, a szavazók újabb megkérdezésekor kiderült: nem voltak tudatában az elfogultságuknak. A kanadai szavazók 73%-a a leghatározottabban tagadta, hogy döntését befolyásolta volna a jelöltek külső megjelenése, s mindössze 14%-uk ismerte el e befolyás pusztán elméleti lehetőségét. A szavazók persze tagadhatják a vonzó külsőnek a választási esélyekre gyakorolt hatását, de a kutatások azóta is megerősítették e hatás aggasztó jelenlétét.
Az állások betöltésénél is tapasztaltak hasonló hatást. Egy vizsgálatban a jelöltek jólápoltsága többet nyomott a latban, mint a szakmai előképzettségük, noha az állásinterjúk készítői váltig állították: döntéseikben a külső megjelenésnek csekély szerepe volt. A vonzó külső az állások betöltésén túl a bérek megállapításánál is előnynek számít. Egyesült államokbeli és kanadai mintákon azt találták, hogy a vonzó küllemű alkalmazottak lényegesen többet keresnek, mint előnytelen megjelenésű munkatársaik. Egy kutató, Daniel Hamermesh, aki könyvet is írt erről a témáról, 230 ezer dollárra becsülte azt az összeget, amennyivel egy vonzó küllemű munkatárs többet keres a kevésbé vonzó külleműnél a pályája kezdetétől a végéig. Hamermesh megnyugtat minket, hogy nem hencegni akar: egy 10 pontos skálán 3 pontra értékeli a saját küllemét.