Így találkozik a középkori szúfi misztika a mesterséges intelligenciával egy művész vásznán a debreceni MODEM-ban
8 perc
2024.09.18. 14:16
Refik Anadol török származású Kaliforniában élő MI-művész igazi sztár a nemzetközi újmédia színtéren, akinek alkotásai nem csak a világ művészeti csúcsintézményeiben, de nagy presztízsű szórakoztatóipari események színpadi látványaiként is szemet kápráztatnak – és ez szó szerint értendő. Itthon most először, Debrecenben lehet találkozni egyik munkájával, még szeptember végéig. A kiállítás kapcsán a műfaj nemzetközi színterén mozgó magyar szakértő, Lukács Viola kurátor beszél az alkotóról, valamint az adatvezérelt, mesterséges intelligencia által generált művészet értékeiről és kritikájáról.
A mű: A debreceni MODEM-ben szeptember 29-ig tekinthető meg Refik Anadol Rumi Dreams című alkotása. A látogató egy 32 nm-es villódzó ledfal előtt merülhet el a mesterséges intelligencia segítségével készített vizuális homage-ban, melyet a 13. században élt perzsa misztikus költő, Dzsalál ad-Dín Rúmí életműve ihletett. Amit lát, az költészet és emlékezet, előbb adatokká, majd látvánnyá válva. Színek és formák villódznak és hullámzanak előtte. De meddig beszélhetünk adatvizualizációról és honnantól művészetről?
Lukács Viola: Refik Anadol az UCLA-n, a világ egyik vezető művészeti és tudományos egyetemén végzett, és már 15 évvel ezelőtt is benne volt az épület-vetítéses, mappinges szubkultúrában, amikor a projektorok fejlődése lehetővé tette azt, hogy a digitális művészetet az épített környezetben alkalmazzák. 2017-től kezdve ezt a technológiát kapcsolta össze a kezdeti AI/MI modellekkel.
A mű: Sokan emlékezhetnek a budapesti Krisztina körúti egykori MATÁV-székházon megjelenő első raypaintingekre (Berkes Dorka és Kozma Péter alkotásaira), amelyek Magyarországon a műfaj úttörő darabjai közé tartoztak. Mondhatjuk, hogy ezen a vonalon fejlődött tovább a vizuális kultúrának az az ága, amely újabb tech-elemek bevonásával teljesedik ki manapság olyasmivé, mint Refik Anadol munkái?
L. V. : Ez így releváns megállapítás. Az analóg diavetítőket a 2000-es évekre felváltották a digitális projektorok (ezek mára akár 20 000 lumen erősségűek is lehetnek), és lehetővé vált a dinamikus tartalmak felületspecifikus vetítése, azaz a mapping. Lehet, hogy ez már egy másik beszélgetés témája lehetne, de sok tehetséges magyar digitális művésszel dolgozom, akik mind ugyanabból az underground VJ-kultúrából érkeztek, és mára a nemzetközi digitális szcéna meghatározó alakjai. És ott van például a Lighthouse, amely esernyőszervezetként számos magyar digitális művészt fog össze és támogat. Refik Anadol is VJ szoftvereket kombinált kezdeti AI/MI-modelleken átfuttatott, sok esetben élő adattal.
A mű: Mit nevezünk élő adatnak? Azt, ami mögött valami jelen idejű dolog, akár természeti jelenség, akár más történés van?
L. V. : Az élő adat az, ami nem a múltban történt, hanem a jelenben zajlik. Ilyenek például az időjárás-jelentés, a tőzsdei információk, az, hogy éppen hol tart egy repülőjárat, vagy ha valaki élő rádióadásban beszél, és azt közvetítik. Tehát sokféle lehet, ami azért izgalmas, mert ez hozza létre a műfaj legérdekesebb alkotásait, egy soha nem ismétlődő, generatív élményt. Az élő információk nem csak az internetről származhatnak, hanem lehetnek földrajzilag lokalizáltak, vagy akár a műalkotással egy térben generált input, bemeneti adatok.
A mű: Amikor a néző is manipulálhatja, alakíthatja az adott képet vagy jelenetet?