Csizmadia Ervin: Áldás vagy átok a politikai őszinteség? És mi köze ehhez a gorillának?
Minél őszintébben beszél a magyar miniszterelnök saját motivációjáról és felfogásáról, annál nagyobb félelmet vált ki nyugati hallgatóiban, írja szerzőnk a magyar és az európai kultúra alapjainak különbségeit vizsgálva.
Orbán Viktor egy nappal az ominózus strasbourgi vitanap előtt nemzetközi sajtótájékoztatót tartott, amelyen az egyik újságírói hozzászólásra-kérdésre (az újságíró azzal indított, hogy Orbán egyfajta nemzetközi ikon, majd a a Geert Wildershez való viszonyáról kérdezte) azt válaszolta, hogy ő nem egy nem nemzetközi ember, sokkal inkább egy vidéki fiú (local and national boy). Ha más nem hangzott volna el a sajtótájékoztatón, a jelenlévők és mi is, akik nem voltunk ott, megköszönhetjük neki ezt a mondatot. Merthogy egy percben összefoglalta mindazt, ami miatt másfél évtizede perpatvar van Európában.
Az Európai Unió ugyanis „nemzetközi fiúk” gyülekezőhelye (a „fiúk” szó itt természetesen az orbáni mondat ekvivalenseként szerepel). De ha pontosan akarunk fogalmazni: az EP túlnyomó többsége nemzetközi nőből és férfiakból áll, akik – valljuk be – nem tudnak mit kezdeni, ha valaki – ráadásul meglehetősen kihívóan – „nem nemzetközinek” minősíti önmagát.
Az „európai” kérdés egyszerű: hogyan lehet, hogy valaki, aki történetesen Magyarország miniszterelnöke, ilyen egyértelműen tagadja Európát? Az EP mainstramje, a mainstream újságírók számára teljesen egyértelmű, hogy aki tagad, az Európa talán legfőbb értékét tagadja, s az illető nem való az európai csúcsklubba.
Nézzük meg a dolgot egy kicsit közelebbről!