Idén nyáron teljesen új kihívással leptem meg magam: háromnapos lelkigyakorlat és elvonulás a sarutlan kármeliták magyarszéki kolostorában. Sem katolikus, sem vallásgyakorló nem vagyok, meditálni is csak a sportpszichológus praxisom rutinjaként szoktam. A lelkigyakorlatok tematikája viszont roppant érdekesnek ígérkezett: a XVI. században élt Avilai Szent Teréz A belső várkastély című könyvével ismerkedtünk, összesen öt, egy-egy órás beszélgetés során.

Avilai Szent Teréz – A belső várkastély
archív
Az elvonulás fennmaradó idejét szabadon tölthettük: sétálhattunk a vendégházakat körülvevő hatalmas erdőben, emellett remekül ellátott könyvtár állt rendelkezésünkre, ahol a vallási témájú könyvek mellett a világirodalom remekei is megfértek, illetve bekapcsolódhattunk a nővérek liturgikus életébe. És ami számomra a legvonzóbbnak bizonyult, hogy csendesen, mindenféle elektronikus jelenlétet mellőzve, egyedül lehettem önmagammal.
Élesen él bennem az első este képe. Nem, nem tudtam digitálisan megörökíteni, csupán az elmém „biológiai fotókatalógusába” rögzítettem. Egy padon ülök a domb tetején, körülöttem liget, előttem széles völgy húzódik a messzeségbe. Fehér ruhámat narancsosra festi az erdő mögött lebukó nap. Most is látom a ruha redőit, a szövet apró mintáit, a pad faburkolatának erezeteit. Érzem a hársfák illatát, hallom a madarak egyre csendesülő dalát, a tücskök felerősödő muzsikáját. Érzem a bőrömön a szél simogatását, mezítlábas talpam alatt a fű csiklandozását. Elevenebb vagyok, mint bármikor. Ez már önmagában is lélekemelő.

Elvarázsol A belső várkastély. Nem dogmatikusan zárt világba vezet befelé, hanem a túlhajszolt jelenben beszűkült lelki életünket tágítja ki oly szélesre, amit pszichológiai szemmel nézve is csak méltatni tudok. Bár misztikus szerzőként tartják számon, Avilai Szent Teréz vidám és gyakorlatias rendfőnök volt, 17 zárdaalapítással a háta mögött. Nemcsak mély pszichológiai és pedagógiai érzék adatott meg neki, hanem az írás képessége is. 450 év távlatából is meglepő könnyedséggel, közvetlenséggel szól hozzánk. Csupa olyan dolgot közöl, amit a ma embere is alkalmazni tud, akár a lelki életében, akár a hétköznapok világában. Nem véletlenül ő az első nő, akit egyházdoktorrá avattak, mondanivalója egyetemes, mindenkihez szól.
A művet lehet a hit tükrében tanulmányozni, és lehet vallásokon átívelő, egyetemes spirituális szemszögből megközelíteni. Sőt, még csak spiritualitásra sincs szükség, egyszerűen tekinthetünk rá úgy, mint énünk legbelső rétegeibe vezető pszichológiai útikalauzra. A belső várkastély természetesen metafora, amelyben a hét lakása tudatosság hét szintjére utal. Szent Teréz lakásról lakásra vezeti az olvasót, és jó regényíró módjára folyamatosan ott lebegteti a nagy kérdést, amit minduntalan felteszünk magunknak: vajon melyik lakásban tartózkodom éppen? A mű végére érve természetesen felismerjük.
Johanna nővér, aki a könyv tanításain vezet végig bennünket, roppant gyakorlatias megközelítésben tolmácsolja az írónő gondolatait. A cél a tudatosságban fejlődés, a kulcsa jelenlétés a kapcsolat. A hitéletet gyakorlók számára ez a kapcsolat az ima, az Istennel folytatott őszinte és közvetlen beszélgetés. Azok számára, akik a belső énhez, a Carl Gustav Jung svájci pszichiáter által „Self”-nek nevezett magasabb rendű énhez kerülnének közelebb, hasonlóképpen a tudatos jelenlét és az őszinte önvizsgálat az út.

A cél a szeretetteljes kapcsolat elérése mind a transzcendenssel, mind saját magunkkal. Ne keseredjünk el, ha nincsenek „nagy átéléseink”! Nem ebben mérhető az eljutás a hetedik lakásba, és ennek analógiájára az érett személyiség kifejlődéséhez. Az előrelépés abban mutatkozik meg, hogy mennyi szeretettel és elfogadással fordulunk a körülöttünk élőkhöz. A hazafelé úton – ahogyan egyébként a nyaralások után mindig szoktam – átgondolom, mivel gazdagodtam. Többek között azzal, hogy néha már le tudom lassítani az időt.
Szent Teréz tanácsai aktualizálva
1. A jelenlétben, a befelé vezető úton ne legyünk teljesítménycentrikusak: itt nincs siker vagy kudarc, csak kitartás.
2. Fogadjuk el, hogy néha elkalandoznak a gondolataink: „Engedem, hadd menjen.”
3. „Ahol a szíved, ott a kincsed”: használjuk a tárgyakat, eszközöket, de ne legyünk a rabjai (legújabb óra, telefon, autó stb.).
4. Ne aggódjunk feleslegesen a jövőn, és ne rágódjunk a múlton.
5. Kerüljük amértéktelenséget,még a jó ügyeket illetően is: a felesleges aszkézist, a munkamániát.
6. Az önismeret kulcsfontosságú: a probléma felismerése és megnevezése az első lépés a tudatosság útján.
7. Haladjuk meg a pszichésértelemben vett önismeretet (a jó és kevésbé kívánatos tulajdonságaink számbavételét), és gondolkozzunk el mélyebben az életünk értelmén. Milyen életfeladataink vannak? Mit tudunk tenni másokért?
8. Ne ítélkezzünk, ne keressük másban a hibát, mindenki a saját ritmusában fejlődik.
Nagy Gyöngyi
Olvasnivaló
- Avilai Szent Teréz: A belső várkastély, Sarutlan Kármelita Nővérek Kiadó, 2023.
- Shunmyo Masuno: Nyugalom – 48 lecke a kiegyensúlyozott élethez, 21. Század Kiadó, 2022.