A „sportnemzetnek” semmi kedve sportolni, és ez a traumatikus tornaóráknak is köszönhető

6 perc

2025.03.15. 09:00

Tizenöt év alatt semmivel nem lettek többen a rendszeresen sportoló magyarok, hiába költött rengeteg pénzt élsportra az állam. A felnőttek több mint fele soha nem sportol, közel ötöde pedig semmilyen más testmozgást sem végez. Akik sportolnak, azok közül feltűnően sokan csak kényszerből vagy félelemből teszik ezt, nem pedig élvezetből.

A magyar felnőttek több mint kétharmadáról elmondható, hogy a sportolás nem része a mindennapjainak. A sport vagy bármilyen testmozgás gyakorisági mutatói nem változtak érdemben az elmúlt másfél évtizedben Magyarországon – derül ki Tátrai Annamária, Németh Renáta és Dóczi Tamás Sportol-e a sportnemzet?: A sportolás és a fizikai aktivitás gyakorisága, trendjei, egyenlőtlenségeinek meghatározói Magyarországon 2024-ben című tanulmányából. A TÁRKI Társadalmi Riport című kötetében nemrég megjelent írás szerint tehát bár az elmúlt 15 évben az állam sportcélú kiadásai jelentősen emelkedtek, ezek jókora részét az élsportra, annak utánpótlására, sportakadémiákra, nagyszabású létesítményekre és sporteseményekre költötték, és ettől nem lett több rendszeresen sportoló magyar.

A tanulmány emlékeztet, hogy mivel a sportfinanszírozás jelentős részét az élsportra fordították, a szabadidősport részesedése rendre 5 százalék alatt maradt. „A sportoló nemzet deklarált koncepciója ellenére elmondható, hogy az elmúlt évtizedben a felnőtt lakosság szabadidősportját komolyan támogató, jelentős kezdeményezések alig születtek, és bár a sporteszközökre és sportszolgáltatásokra fordított kiadások növekednek, ez nem a népesség nagyobb arányú aktivitásával, hanem az aktívan sportolók magasabb költéseivel magyarázható” – írják.

„Ha nem mozgunk, a csontjaink elporladnak, az izmaink leépülnek, és renyhül a bélrendszerünk”

Nagyon jó, ha ülőmunka közben fél óránként felállunk, az is jó, ha lift helyett a lépcsőt választjuk, de ez édeskevés ahhoz képest, amennyit minimálisan kellene mozognunk szervezetünk optimális működéséhez. Arról, hogy mire jó az életmódorvoslás, a terület hazai meghonosítóját, Babai Lászlót kérdeztük.

Dóczi Tamás, a tanulmány egyik szerzője, a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem docense, sportszociológus szerint bevett elképzelés, hogy a sportrendszer piramisszerűen épül fel, az alján sokan vannak, akik elkezdenek sportolni, és ahogy haladunk fölfelé, kiemelkedik közülük az a néhány sportoló, aki olimpiát nyer. Csakhogy azóta számos kutatás bizonyította, hogy ez az elgondolás téves. „A szabadidősport lényege éppen az, hogy nem lesznek benne egyre kevesebben, mert az ember elkezdi és ideális esetben amíg az egészsége engedi, akár időskorában is folyamatosan csinálja” – magyarázza. Szerinte a mai napig

ott van a döntéshozók fejében az a gondolat, hogy „a sportnemzetből majd kinő a sportoló nemzet”, de ez nincs így.

Mára ugyanis egyértelművé vált, hogy az élsportban elért sikerek nem eredményezik direkt módon a lakosság sportolási gyakoriságának javulását.

Az Eurobarometer 2022-es adatai szerint Magyarországon a 15 év felettiek mindössze 26 százaléka sportolt, és 49 százalékuk végzett valamilyen más fizikai aktivitást (például tánc, kertészkedés, intenzív házimunka, aktív közlekedés) legalább hetente egyszer. Ezzel a sportolást tekintve az uniós országok alsó ötödébe, fizikai aktivitás tekintetében viszont az uniós átlag közelébe került az ország. Dóczi szerint a különbség fő oka, hogy a magyar társadalomban az „aktív közlekedés”, főleg a falvakban, a mindennapok természetes része. Ebből a szempontból mindegy, hogy valaki azért biciklizik, mert nincs pénze autóra, és naponta csak két busz jár a faluba, vagy esetleg azért, mert szereti ezt a mozgásformát.

A magyarok és a mozgás: még nem késtünk el, de már a 24. órában vagyunk

Lesújtó képet festett a magyarok mozgási szokásairól egy európai felmérés. Nem érdemes ezt elintézni annyival, hogy a problémának csak a lustaság az oka. Cikksorozatunkban egy orvossal, egy egészségpszichológussal és egy edzővel járjuk körbe, miért is olyan nehéz rávenni magunkat a mozgásra, hol és miért veszítjük el vele a kapcsolatot, és mégis mit érdemes átgondolnunk ahhoz, hogy ne csak szükséges rosszként tekintsünk rá.

Hasonló eredményre jutott a 2023–2024-ben felvett Aktív életmód kutatás. E szerint a magyar felnőttek 55 százaléka soha nem sportol, 19 százalékuk pedig semmilyen testmozgást nem végez. A legalább hetente sportolók aránya Budapesten 43, a városokban és a községekben mindössze 31, illetve 30 százalékos. Az „egyéb testmozgást” végzők aránya viszont a kisebb településen nagyobb: Budapesten 50, a városokban és községekben 73 százalék.

A kutatók nagyon aktívnak tekintették azokat, akik – a WHO ajánlásaival összhangban – legalább hetente háromszor, alkalmanként legalább egy órán át sportolnak vagy mozognak. A magyar felnőttek csupán 16,5 százaléka tartozik ebbe a csoportba. A másik végletet az inaktívak képviselik, akik legfeljebb havonta egyszer sportolnak, valamint havonta maximum háromszor 30 percet mozognak. A felnőtt népesség közel negyedére jellemző az ennyire mozgásszegény életmód. A nagyon aktívak körében felülreprezentáltak a férfiak, a 18–39 évesek és a jó anyagi helyzetűek. Az inaktív népességen belül kiemelten magas az anyagi gondokkal küzdők, a budapestiek, az alapfokú végzettségűek és a 60 év felettiek aránya.

hvg360

De miért nem sportolnak a magyarok? Leginkább azért, mert nincs hozzá kedvük. Dóczi Tamás felidézi, hogy a soha nem sportolókat kérdezve a legtöbben így válaszoltak, és csak ezután következett az időhiány, a nem megfelelő egészségi állapot, vagy az, hogy a sportolás túl drága, esetleg nincs rá lehetőség a lakóhelyük közelében.