A döntéseink 90 százalékát úgy hozzuk, hogy észre se vesszük – mit tanulhatunk ebből?
Előfordult már veled, hogy olyan intuitív döntéseket hoztál, amiket utólag nem tudtál pontosan megmagyarázni? Tapasztaltad már azt, hogy munkatársaid álláspontjai megváltoznak, amint más kollégák társaságába kerülnek? Érezted már úgy, hogy a cégedben a fejlesztési javaslatok elbuknak a szokás vonzó kényelme miatt? Ha igen, ez csak azt jelenti: ember vagy és emberekkel dolgozol. Ezeknek a jelenségeknek ugyanis mind jól leírható viselkedéstudományi háttere van. // Megújult A jövő vállalata hírlevelünk a BeHive és a LEADlab csapatával, itt az első rész.
A viselkedéstudományt (és előzményét, a viselkedési közgazdaságtant) a pszichológia és a közgazdaságtan határterületeként szokták azonosítani. Úttörői és leghíresebb képviselői a hetvenes évektől Kahneman, később Richard Thaler voltak – előbbi pszichológusként, utóbbi közgazdászként kapott a témában elért eredményeiért Nobel-díjat. A tudományterület mára a pszichológián és a közgazdaságtanon túl más területek – pl. idegtudomány, marketing, termékdesign, szakpolitika – ember- és viselkedésközpontú elméleteit, modelljeit és módszereit is integrálja, hogy megértse és befolyásolja az emberi viselkedést.
A tudományterület legfontosabb alaptétele, hogy az ember egy nap körülbelül 35 ezer döntést hoz meg és ennek 90 százalékát tudattalanul teszi.
A viselkedéstudomány azonosítja ezeket tudattalan döntési faktorokat, hogy ezáltal segítse előrejelezni és megváltoztatni az emberi viselkedést. A rendkívül sok döntés meghozásában mentális rövidutak, hüvelykujjszabályok segítik az embert, a tudomány már több mint száz ilyet tárt fel (ezek angol nyelvű kódexe itt érhető el).

Finom befolyásolás, döntési szabadság
A viselkedéstudomány alkalmazhatóságát az elmúlt évtizedekben sokan felismerték, ugyanis a tudattalan döntési faktorok (kognitív torzítások) ismeretén keresztül a döntések befolyásolhatóvá is válnak – Thaler ezt a fajta beavatkozást “nudge”-nak nevezi.
A brit és az amerikai kormánynak is volt dedikált viselkedéstudományi egysége (“Nudge Unit”) David Cameron és Barack Obama alatt, amikkel sikeresen ösztönözték a nyugdíjcélú megtakarításokat, az adóbefizetést, vagy a véradást. Kitüntetett szerepet kapott az alkalmazott viselkedéstudomány az ENSZ 2030-as stratégiai céljai között is, az üzleti világban pedig már olyan vezető cégeknek is van saját viselkedéstudományi csapata, mint a Google, a Revolut, vagy az Uber.
