Engem ez anno meglepett. Az arany nem valami aranylobbi vagy háttérhatalmak okán lett évezredeken keresztül a globális pénz. Egyszerűen fizikai és kémiai tulajdonságai nevezték e szerepre. Nem rozsdásodik, nem gyúlékony, és nem káros az egészségre. Szobahőmérsékleten szilárd, de középkori eszközökkel is formázhatóvá hevíthető. És talán a legfontosabb: se nem túl gyakori, se nem túl ritka a Földön. Manapság a dollár a pénz: a globális jegybanki tartalékok 58 százaléka dollár, a második euró nyamvadt 20 százalékkal követi. A dollár egy fontos fizikai adottságát tekintve nagyban hasonlít az aranyhoz: ezt a pénzt fújta szét a globalizáció.
Az Egyesült Államok az a nagy gazdaság, amely évtizedek óta nettó importőr – Donald nagy és mondvacsinált bánatára. Azaz áramlanak be az áruk és szolgáltatások, és áramlik ki az ellenértékük, a dollár. És lesznek az óriási import miatt dollárkupacok Kínában, Arábiában, Mexikóban, Európában, meg egy csomó helyen. Amivel aztán nem nagyon tudnak mit kezdeni – igaz, eddig nem is nagyon akartak. Ugyanis eddig az Egyesült Államok a megbízható jogállammal és tőkepiaccal (is) volt szinonima. Második Donald óta kevésbé az. Mit lehet most kezdeni a dollárkupacokkal a gyakorlatban? Vagy, ha unalmasan teszem fel a kérdést: hogyan változhat a dollár globálisdeviza-szerepe?
