„Ebbe a tükörbe nehéz belenézni” – unokájuk fotózta végig Marika és Sándor tízéves búcsúját
Szajki Bálint fotóriporter éveken át dokumentálta, ahogy nagymamája otthon ápolja súlyos beteg nagypapáját.
Engem ez anno meglepett. Az arany nem valami aranylobbi vagy háttérhatalmak okán lett évezredeken keresztül a globális pénz. Egyszerűen fizikai és kémiai tulajdonságai nevezték e szerepre. Nem rozsdásodik, nem gyúlékony, és nem káros az egészségre. Szobahőmérsékleten szilárd, de középkori eszközökkel is formázhatóvá hevíthető. És talán a legfontosabb: se nem túl gyakori, se nem túl ritka a Földön. Manapság a dollár a pénz: a globális jegybanki tartalékok 58 százaléka dollár, a második euró nyamvadt 20 százalékkal követi. A dollár egy fontos fizikai adottságát tekintve nagyban hasonlít az aranyhoz: ezt a pénzt fújta szét a globalizáció.
Az Egyesült Államok az a nagy gazdaság, amely évtizedek óta nettó importőr – Donald nagy és mondvacsinált bánatára. Azaz áramlanak be az áruk és szolgáltatások, és áramlik ki az ellenértékük, a dollár. És lesznek az óriási import miatt dollárkupacok Kínában, Arábiában, Mexikóban, Európában, meg egy csomó helyen. Amivel aztán nem nagyon tudnak mit kezdeni – igaz, eddig nem is nagyon akartak. Ugyanis eddig az Egyesült Államok a megbízható jogállammal és tőkepiaccal (is) volt szinonima. Második Donald óta kevésbé az. Mit lehet most kezdeni a dollárkupacokkal a gyakorlatban? Vagy, ha unalmasan teszem fel a kérdést: hogyan változhat a dollár globálisdeviza-szerepe?
