„Még akkor is felszabadító lehet a diagnózis, ha rossz hír” – a mentes diétázók érzelmi hullámvasútja

Rengetegen követnek speciális étrendet, többségük egészségügyi okok, például laktóz-, glutén- vagy másfajta érzékenység miatt. De miért okozhatnak szorongást a különféle diéták? Hogyan válhat az életmódváltás egyfajta „kapcsolati mérőeszközzé”, és miért tévút, ha fogyókúraként tekintünk a mentes étkezésre? Milyen hatással van a gyerekekre, ha kiskoruktól fogva figyelniük kell arra, hogy nem ehetnek meg bármit, amit a társaik igen? Ezekről is kérdeztük Czecz Fruzsina gasztropszichológust nemrég megjelent könyve kapcsán.

„A klienseimnek köszönhető, hogy a mentes étkezés lélektanáról írtam könyvet” – mondja Czecz Fruzsina gasztropszichológus. „Hozzám általában étkezéssel kapcsolatos kérdésekkel szoktak fordulni, akár azért, mert valami megváltozott az étrendjükben, a testsúlyukban, akár azért, mert a gyerekük válogatós, vagy a saját, evéshez való viszonyuk miatt. Az utóbbi években sokan kerestek meg azzal, hogy valamilyen speciális diétára kényszerültek – a sort a gluténmentes vezeti –, és ennek a megéléséről szerettek volna közösen gondolkodni: miért nehéz tartani, mit lehet kezdeni a veszteségélménnyel, hiszen ez egyfajta búcsú az előző életmódjuktól.” A témában személyes érintettsége is volt, ugyanis két ízben is megtapasztalhatta a terhességi cukorbetegség kihívásait. „Elég kevés segítséget kaptam hozzá, főleg az első gyerekemnél”, teszi hozzá. Egyebek mellett arról beszélgettünk vele, hogy milyen érzelmi út vezet a tünetek kezdeti megtapasztalásától kezdve a diagnózison át az új szokások kialakításáig, mit tehet a környezet a diétázók komfortjáért, önelfogadásáért, és hogy mi az, amit adni tud a mentes életmód – amellett, hogy elvesz.

Miközben írta a Te mit nem eszel? című könyvét, saját magán is kipróbált néhány étrendet, hogy kellőképp belehelyezkedhessen a diétázók helyzetébe. Mik voltak a tanulságok?

Pozitív és meglepő volt, hogy mennyiféle módon lehet húsmentes ételeket készíteni – még azzal együtt is, hogy nagy kedvelője vagyok az indiai konyhának, ahonnan már ismerős volt a zöldségekben rejlő számtalan variáció. A laktózmentességet sem volt különösebben nehéz betartani, a gluténmentességet viszont igen, mert rengeteg ételben van vagy lehet gluténszármazék. Kifejezetten stresszt okozott, hogy hibáztam-e akár tudtomon kívül. A mentes diéták leginkább szorongató oldalát egyébként éppen a hibázás esélye adja, főleg az allergiával küzdők esetében: amikor azt hiszem, hogy jót választok – de ha mégsem, akkor annak nagy a tétje.

Elfelejtettük, amit a nagyszüleink ettek, és ezt az egészségünk bánja – egy táplálkozási szakember tanácsai

Az egészséges táplálkozás fogalma túl van misztifikálva – állítja Győző-Molnár Anna táplálkozástudományi szakember, funkcionális táplálkozási referens. Viszont létezik egy meglehetősen egyszerű sorvezető, amelyet, ha követünk, jól és jót tudunk enni. A Brain Baron előadó szakemberrel beszélgettünk arról, hogy érdemes-e táplálkozási irányzatokat követni, szedjünk-e vitaminokat, és meddig tűri a szervezetünk a visszaéléseket.

Melyek azok az érzelmi fázisok, amelyek a mentes étrendre való átállást kísérhetik?

Egyfajta útként érdemes felfogni, aminek különböző állomásai vannak, és természetes, hogy negatív érzelmek is együtt járnak vele.

Hozzászólások