Hiába drágák a hazai lakások, messze vagyunk még az ingatlanpiaci buboréktól

Szeptember elsején elindult az Otthon Start Program, egy széles körben hozzáférhető, kedvezményes lakáshitel-konstrukció. Elviekben az első lakás felépítését vagy vásárlását támogatja. A program körüli felfokozott hangulat nem véletlen, hiszen ha a hitelfelvevő a maximális 50 millió forintos, 25 éves futamidejű jelzáloghitelt veszi fel, nagyjából százezer forinttal kisebb havi törlesztőrészlettel kalkulálhat, mint tisztán piaci kamatozású hitel esetén.

Az állami támogatás hatása a lakáspiacra elég egyértelmű, főleg, ha a korábbi, hasonló támogatások következményeiből indulunk ki (az Otthon Start jogi kockázatairól többször is írt Mudra Márton István a Van hozzá közlöny prémium hírlevelünkben, ezeket a leveleket itt és itt találják – a szerk.). Rövid távon árfelhajtó hatással járhat az intézkedés, főleg Budapesten és a nagyvárosokban, ahol a kínálat szűkebb. Hosszabb távon pedig fennáll a veszély, hogy a támogatás nagy része beépül az árakba, így mérsékli a program tényleges vásárlóerő-növelő hatását.

Nem véletlen, hogy a vásárlók igyekeznek minél hamarabb nyélbe ütni az adásvételt, hogy a lehető legkisebb áremelkedést érzékeljék vevőként. Van azonban egy másik réteg is, aki arra vár, hogy az amúgy is túlfűtött piacra rázúduló kereslet előbb-utóbb kifullad, és egy érdemi korrekciót követően már jó lehetőség adódik a beszállásra, akárcsak a 2010-es évek elején. Azonban nem úgy tűnik, hogy ez nyerő stratégia lesz.

Fontos elválasztani egymástól a relatíve drága piacot és az eszközárbuborékot. Túlértékelt piac akkor alakul ki, amikor egy eszköz ára magasabb, mint amit a fundamentumok (jövedelmek, hozamok, kereslet-kínálat, gazdasági teljesítmény) indokolnának. A túlértékeltség viszont önmagában nem jelent buborékot: lehet, hogy a piac egyszerűen drága, mert a befektetők alacsony hozamkörnyezetben is hajlandóak többet fizetni, vagy mert a kínálat szűk, de ezek mögött nincs feltétlen irracionális folyamat. A túlértékelt piac hosszabb ideig fennmaradhat, és a kiigazodás – reál értelemben vett – mérsékelt árcsökkenéssel történik. Kipukkadás helyett lassú „leeresztés”.

Buborék ezzel szemben akkor jön létre, amikor a túlértékeltséghez öngerjesztő dinamikák is társulnak. Ilyenkor az árak elszakadása a fundamentumoktól nemcsak fennáll, hanem az emelkedést főként a további árnövekedésbe vetett spekulatív várakozás táplálja. A szereplők irracionálisan magas árakat is hajlandók elfogadni, mert biztosra veszik, hogy még drágábban is eladhatják. A lufik pedig rendszerint hirtelen és drasztikus áresésben érnek véget.

Hozzászólások