A demokratikus vita érdekében
A minőségi újságírás nincs ingyen, ezért építjük 2019 óta a digitális előfizetői közösségünket. Ugyanakkor hiszünk abban, hogy a demokratikus vitában való részvétel nem kötődhet anyagi cenzushoz. Hegedűs Dániel cikkét ezért mindenkinek hozzáférhetővé tesszük, de ha teheti, fizessen elő a hvg360-ra, hogy a jövőben is tudjunk fontos írásokat mindenkivel megosztani.
A választási küzdelem jelenlegi szakaszában is nyilvánvaló, hogy Magyar Péter és a Tisza a kampányban sokkal nagyobb hangsúlyt helyez a szakpolitikai kérdésekre, mint a hagyományosan félelemkeltéssel, negatív kommunikációval és ellenségképekkel operáló Fidesz. Emellett sokkal sikeresebben is érvényesíti a szakpolitikai logikát a kampányban, mint ahogyan a korábbi választások során azt az akkori demokratikus ellenzék tette.
A nemzetközi politika területén Magyar Péter székesfehérvári, „Magyarország helye Európában és a világban” című beszéde tekinthető egy jövőbeli Tisza-kormány külpolitikai alapvetésének. A beszéd fontos stratégiai ellenpontját képezte Orbán Viktor Tusványoson felvázolt nemzetközi politikai világképének, és a magyar választók, valamint szövetségeseink számára is megnyugtató módon rögzítette a Tisza alapvető elkötelezettségét az Orbán-rezsim multivektorális külpolitikájának felszámolására. Emellett hitet tett Magyarország nyugati, az ország EU- és NATO-tagsága által meghatározott euroatlanti integrációja mellett.
Magyar Péter ugyanakkor nem reflektált – hiszen sem a beszéd terjedelmi és stílusbeli korlátai, sem pedig a kampánylogika nem tették ezt lehetővé – azokra a kihívásokra, amelyek akadályozzák, hogy Magyarország ismét a nyugati szövetségi rendszer megbízható és elismert tagjává váljon. E kihívások sikeres megválaszolása nélkül egy leendő Tisza-kormány külpolitikája lényegi kérdésekben nem fog, mert nem is tudhat érdemben különbözni a jelenlegi multivektorális külpolitikai irányvonaltól, és mindenképpen el fog maradni mind a magyar választók, mind a nemzetközi partnerek elvárásaitól, annak minden következményével együtt.
https://hvg.hu/itthon/20250726_15-ev-ment-el-a-semmire-a-valasztas-egy-nepszavazas-lesz-Orban-Viktor-hatalmarol-ezek-voltak-Magyar-Peter-legfontosabb-allitasai-ebx
Ha egy jövőbeli Tisza-kormány kiemelt külpolitikai célja a magyar nemzeti érdek képviselete mellett az ország iránti tisztelet visszaállítása, akkor fontos hangsúlyozni, hogy – ellentétben a ma divatos felfogással –, a tiszteletet nem lehet kikövetelni, hanem kizárólag kivívni lehet a nemzetközi partnerektől. Ahhoz pedig, hogy Magyarország ismét tisztelt nemzetközi partner legyen, a retorikán túl külpolitikai eredményekre, a kihívásokra adott sikeres válaszokra is szükség lesz.
Örökség és akadályok
Miben állnak ezek a kihívások? Politikai eredetük szerint alapvetően két csoportba sorolhatók.
Az első csoport tekintetében fontos felismerni és elismerni, hogy a magyar külpolitika hasonlóan megszállt (captured) állapotban található, mint a magyar alkotmányos rendszer.
Egy új kormánynak nem elegendő pusztán felhagynia a vétó- és hintapolitikával, és ismét konstruktívan viszonyulnia saját nyugati szövetségi rendszerünkhöz.
2014 óta, az elmúlt tizenegy év multivektorális külpolitikája ugyanis olyan pozíciókat biztosított az orosz és kínai érdekeknek Magyarországon, amelyek befolyásuk érvényesítését akkor is lehetővé teszik, ha alapvetően nyugat-orientált kormány kerül hatalomra.
Mi lesz a Tisza-kormány álláspontja a Paks II. beruházással kapcsolatban? Vagy a kínai–magyar bilaterális biztonsági megállapodással kapcsolatban, amely jogszerűvé teszi kínai rendőrörsök működését Magyarországon? Mi lesz a Belügyminisztérium által használt kínai térfigyelő kamerák sorsa, illetve a Huawei szerepe a magyar 5G-hálózatban? És milyen stratégia mentén kíván cselekedni a kormány, ha a Kreml a fosszilis energiahordozók vagy az aktív paksi blokkokhoz szükséges nukleáris fűtőanyag szállításán keresztül próbál nyomást gyakorolni a Paks II. szerződés fenntartása érdekében? Vagy ha Peking a felvásárolt magyar állampapír-készleteket, a meglévő hitelszerződéseket vagy a Magyarországra telepített kínai tőkebefektetéseket használja fel nyomásgyakorlásra?
Az szinte biztosra vehető, hogy Moszkva és Peking ki fogja aknázni a meglévő bilaterális kapcsolatrendszer biztosította lehetőségeket befolyásuk akár részleges fenntartására, nyomásgyakorlás vagy további gazdasági előnyök felvillantása révén.
Ha a Tisza-kormány valódi prioritásként tekint az orbáni hintapolitika, valamint a Magyarország biztonságát és szuverenitását veszélyeztető rosszindulatú kínai és orosz befolyás felszámolására, akkor a nyugatbarát retorikán túl részletes stratégiával, tervekkel és menetrenddel kell rendelkeznie arra vonatkozóan, miként szabadítja ki az országot e több mint egy évtized alatt kiépített befolyási háló szorításából. Ezek jelentik ugyanis a demokratikus kibontakozás külpolitikája előtt álló kihívások első csoportját.
https://hvg.hu/360/20250809_csizmadia-ervin-kulpolitika-fidesz-ellenzek-orban-magyar
A kihívások második csoportja abból a helyzetből fakad, hogy a külpolitika stratégiai kérdéseiben korábban uralkodó nemzeti vagy elitkonszenzus sok nyugati, de különösen közép-európai országban megszűnt, és az egymással konfliktusban álló stratégiai, geopolitikai elképzelések a pártpolitikai törésvonalak részévé váltak. Nemcsak Magyarországon áll szemben a nyugatbarát politikai centrum egy autoriter nagyhatalmak irányába elkötelezett vagy legalábbis nyitott, illiberális populista szélsőjobboldallal. Ez a politikai konfliktus határozza meg Ausztria, Bulgária, Románia és Szlovákia politikai viszonyait is, miközben várhatóan a következő cseh kormány külpolitikája is multivektorális irányba tolódik el, és a korábban messzemenően konszenzusos lengyel kül- és védelempolitikában is egyre szaporodnak a pártpolitikailag motivált törésvonalak a politikai centrum és a szélsőjobb között.
Miközben Magyar Péter a közép-európai együttműködés megerősítését tűzi ki másik fontos politikai prioritásként, nem szabad szem elől tévesztenie, hogy 2026-ban olyan meghatározó partnerországokban, mint Csehország vagy Szlovákia, olyan tárgyalópartnerekkel kell majd szembenéznie, akik Orbán Viktor ideológiai szövetségeseinek tekinthetők, adott esetben – mint Andrej Babiš és a cseh ANO – a Patrióta pártcsalád tagjai is, és a Tisza magyarországi sikerét, valamint Magyarország demokratikus megújulását akár belpolitikai kihívásként is felfoghatják. 2027-től pedig akár Lengyelország is ebbe a kategóriába kerülhet.
Naivitás lenne azt gondolni, hogy saját illiberális, autoriter terveiktől függetlenül ezek a szereplők őszinte, konstruktív partnerek lennének a közép-európai együttműködés újradefiniálásában. Orbán Viktor budapesti rejtekhelyet biztosított Daniel Obajteknek, a lengyel energiaipari óriás, az Orlen hazájában körözött korábbi vezérigazgatójának, valamint hivatalosan is menedékjogot adott Marcin Romanowski volt igazságügyminiszter-helyettesnek.
Megalapozottan lehet arra számítani, hogy 2027-et követően egy Jog és Igazságosság vezette lengyel kormány hasonló intézkedésekkel védené a volt Fidesz-rezsim tagjait.
Ugyanígy arra is, hogy az együttműködés alapját képező közös érdekek meghatározása sem könnyű, sem magától értetődő nem lesz egy Robert Fico vezette szlovák, vagy egy Andrej Babiš irányította cseh kormánnyal.
Mindezek fényében amellett, hogy nem szabad feladnia a konstruktív szomszédságpolitikai kapcsolatok és a közép-európai együttműködés külpolitikai célját, a Tisza-kormánynak fel kell készülnie arra, hogy a demokratikus megújulás európai képviselőjeként az illiberális–autoriter és demokrata politikai törésvonal komoly kihívásként lesz jelen számára a külpolitikai térben is, nem csupán a belpolitikában.
Idealista alapokon nyugvó realizmus
A megoldást egy kettős természetű külpolitika kínálhatja, amely egyfajta „idealista alapokon nyugvó realizmus” révén egyszerre vállalja fel és valósítja meg a magyar nemzeti érdekek realista képviseletét, valamint követi azt az értékalapú, a nemzetközi kapcsolatok elméleti keretrendszerén belül idealistának minősíthető missziót, hogy a következő magyar kormány külpolitikája az ország demokratikus megújulását és kibontakozását is szolgálja. Mint olyan, a külpolitika a demokratikus és az illiberális/autoriter erők közötti európai és globális konfliktus szerves részét képezi, akár tetszik ez nekünk, akár nem, akár hajlandóak vagyunk erre reflektálni, akár nem. Ebből következően a jövendő magyar külpolitikát is el kell helyezni ebben a mezőben.
https://hvg.hu/360/20220620_Magyarorszag_kulpolitikai_strategia_Europai_Unio_Orban_Viktor
Legitim célkitűzés egy leendő Tisza-kormány részéről a konstruktív, jószomszédi kapcsolatok fenntartása minden környező országgal és regionális partnerrel, az adott kormány politikai összetételétől függetlenül, még ha ez nem is lesz mindig egyszerű vagy megvalósítható az eltérő érdekek és a partnerek potenciális magatartása miatt. Ugyanakkor alapvető érdeke a következő magyar kormánynak, hogy szoros, értékalapú együttműködésbe invesztáljon azokkal a regionális szereplőkkel, akik saját országukban egy politikai centrumpozícióból kulcsszerepet játszanak a demokratikus értékek védelmében.
Ha Magyarország sikerrel hajtja végre a demokratikus megújuláshoz szükséges reformokat – különösen, ha egy esetleges kétharmados többség birtokában ezek valóban szubsztanciális mélységűek lesznek, és felülmúlják a lengyel kormány 2023 ősze óta elért eredményeit ezen a téren –, akkor Magyar Péterre joggal tekinthetnek majd az Európai Unióban, de különösen Közép-Európában, a demokratikus megújulás vezéralakjaként és szimbólumaként.
Hiszen míg a redemokratizáció folyamata Lengyelországban megakadni látszik, egy valódi demokratikus áttörés Magyarországon bebizonyíthatja, hogy tizenhat év után is lehetséges a visszatérés a demokratikus útra, akár egy mély választási autokráciából is.
Bár e szerep felvállalása akadályokat gördíthet az illiberális szomszédokkal fenntartott konfliktusmentes együttműködés elé (2027-et követően lehetséges, hogy Magyar Péter lesz az egyetlen nem illiberális miniszterelnök a V4 országokban), olyan legitimitást és diplomáciai erőforrásokat biztosíthat az új magyar kormány számára, amelyekről egyszerűen felelőtlenség lenne lemondani. Ez nemcsak a felfüggesztett uniós források hazahozatala tekintetében lehet döntő, hanem nagy mértékben javíthatja a magyar kormány tárgyalási pozícióit is az Unió új, hosszú távú költségvetésének (MFF) elfogadása során.
Összességében elmondható, hogy nincs olyan forgatókönyv, amelyben az új magyar kormány külpolitikája ne a realista és idealista célkitűzések közötti egyensúlyozás kényszere köré épülne. A hintapolitika feladása is részleges és időleges egyensúlyozást fog igényelni ahhoz, hogy az orosz és kínai befolyástól való megszabadulás sikeres és kivitelezhető legyen — ugyanúgy, mint az uniós és közép-európai kapcsolati háló fenntartása a realista érdekek és a mindinkább mindent átszövő demokrata–illiberális törésvonalak fényében. Bár a konkrét egyensúlyi helyzet megtalálása minden esetben a miniszterelnök és a kabinet döntése lesz, stratégiai iránytűként az „idealista alapokon nyugvó realizmus” koncepciója szolgálhat a demokratikus kibontakozás külpolitikája számára.
E külpolitikai kihívásokra adandó stratégiai válaszok részletes kifejtése és megvitatása nyilván nem várható el a Tisza képviselőitől a politikai kampány során, amelynek elsődleges célja a szavazatmaximalizálás és a választások minél fölényesebb, ideális esetben alkotmányozó kétharmaddal történő megnyerése. Ugyanakkor a kihívások felmérése és a stratégiai tervezés elengedhetetlen ahhoz, hogy az új magyar kormány külpolitikája gyorsan és hatékonyan a nemzeti érdekek és a demokratikus megújulás szolgálatába állhasson.
E cikk célja, hogy a stratégiai keretek felvázolásával egy sorozat első elemeként szolgáljon. Az elkövetkező hetekben további írások mutatják majd be a Magyarország Európai Unióval, az Egyesült Államokkal, Oroszországgal és Kínával fenntartott diplomáciai viszonyrendszerében, a közép-európai együttműködés területén, Magyarország nyugat-balkáni politikájában, a magyar–ukrán kapcsolatokban, valamint a magyar fejlesztéspolitikában jelentkező fő kihívásokat. Ezek egyúttal javaslatokat is megfogalmaznak arra, hogy az „idealista alapokon nyugvó realizmus” alapvetésével összhangban milyen stratégia mentén tudná egy következő, demokratikus magyar kormány külpolitikája a magyar nemzeti érdeket és az ország demokratikus kibontakozását leginkább szolgálni.
-
Hegedűs Dániel külpolitikai szakértő, a German Marshall Fund Közép-Európáért felelős regionális igazgatója
A hvg360 tartalma, így a fenti cikk is, olyan érték, ami nem jöhetett volna létre a te előfizetésed nélkül. Ha tetszett az írásunk, akkor oszd meg a minőségi újságírás élményét szeretteiddel is, és ajándékozz hvg360-előfizetést!
