Nagy potenciál rejlik az épületek energetikai felújításában, két éve uniós irányelv is van rá, ami egyebek mellett kimondja, hogy 2050-re az ingatlanállománynak is karbomsemlegesnek kell lennie, az uniós klímacél, és egyáltalán, a jövőnk érdekében. Nem csoda a kiemelt figyelem, az épületek adják az uniós energiaigény 40, a gázfogyasztás 50, az energiafelhasználáshoz kapcsolódó kibocsátások 36 százalékát. Ráadásul energiahatékonyságuk javításával a meglévő technológiák alkalmazásával minden más ágazathoz képest olcsóbban lehet csökkenteni az általuk felhasznált energia mennyiségét, ami egy sor kedvező hatással jár:
jelentősen esik a káros gázok kibocsátása,
nő az energiafüggetlenség, mérséklődik a fosszilis energiahordozóknak – például a biztonságpolitikai szempontból sem mellékes a földgáznak – való kitettség,
jó lehetőség az energiaszegénység és a lakhatási válság kezelésére,
egészségesebbé tehető a szűkebb és tágabb lakókörnyezet,
javulhat a vállalkozások versenyképessége, illetve
a felújítási iparág felpörgése nagy lökést adhat a gazdaságnak, és teremthet munkahelyeket főként a kis- és középvállalkozásoknál.
A közös cél teljesítéséhez a becslések szerint Magyarországon legalább évi 100 ezer épület mélyfelújítására lenne szükség, de jelenleg csak körülbelül 10-15 ezer újul meg, és korántsem biztos, hogy olyan mértékben, amennyire kellene.
Panelépület szigetelése - nagyüzemben kellene
Vaszkó Angéla
Mindez azon a tkonferencián hangzott el, ahol bemutatták az Európai Unió 2024/1275 számú épületenergetikai irányelvéhez (Energy Performance of Buildings Directive – EPBD) készített hazai útmutatót. Ebben részletesen taglalják az irányelvben foglaltakat, vázolják a hazai helyzetképet, és helyezik magyar kontextusba, tesznek javaslatokat és ajánlásokat, illetve mutatnak be jó példákat. Mindezt annak érdekében, hogy minél szélesebb körben essen szó arról, mivel jár az irányelv alkalmazása.
Mik is a követelmények?
Az irányelv többek között elvárja a tagállamoktól, hogy:
Új épületek esetében lépjenek túl a közel nulla energiaigényű épületeken, és vezessék be a zéró kibocsátású épületek fogalmát az építési rendeleteikbe.
Állapítsanak meg minimum energetikai követelményeket a meglévő épületekre.
Vezessék ki a fosszilis energiahordozókon alapuló fűtési rendszereket. Itt elsősorban gázkazánokról van szó, ilyet tavaly óta nem is lehet uniós támogatási program felhasználásával telepíteni, a tervek szerint 2040-től már egyáltalán üzemeltetni sem. Helyettük a tiszta megoldásokat alkalmazzák – hőszivattyúk, dekarbonizált módon előállított távhő.
Alkalmazzanak okos megoldásokat az épületek energiagazdálkodásának kialakításánál, írják elő a napelemek kötelező kiépítését, vagy ezek későbbi beépítésének előkészítését az épületeknél.
Vezessék be a felújítási útlevelet, ami segítségével pontosan nyomon lehet követni egy adott épület állapotát, hogy milyen felújításokat végeztek el rajta, és azok milyen energiamegtakarítást eredményeztek. Ezek az adatok elengedhetetlenek az előrehaladás nyomon követésénél, hogy tudni lehessen, hol tart a folyamat.
Dolgozzanak ki egyablakos tanácsadási rendszert, ahol a ingatlantulajdonosok egy helyen tudják intézni a felújítást, az épület energetikai állapotának felméréséről, a szükséges és ajánlott korszerűsítések megtervezésén, az esetlegesen szükséges engedélyeztetéseken át a kivitelezésig, és a folyamat nyomon követéséig.
Fogadjanak el új finanszírozási alapelveket, amiben kiemelten érvényesülnek a társadalmi szempontok, prioritást kap az energiaszegénység csökkentése és a lakhatás megfizethetősége. Ennek érdekében a legrosszabb állapotú épületekre, energiaszegénységgel érintett csoportokra, mélyfelújításokra célzó támogatási programokat javasolnak. Emellett elvárják, hogy legyen teljesítményalapú a finanszírozás, vagyis mértéke legyen arányos az elért energiamegtakarítással.
Ha mindennek nem felelünk meg, tartóssá válik a energiaimport-függőség, más területeken kell drágábban kibocsátás-csökkentést elérni, ami pedig egyre növekvő társadalmi költségekkel jár – figyelmeztetett előadásában Pálffy Anikó, a kiadványt jegyző Magyar Energiahatékonysági Intézet (Mehi) szakmai vezetője. Az energiahatékonysági szakértő azt is jelezte, hogy az irányelvben elvárt komplex eljárásrendszernek a hazai átültetéséhez nem lesz elég módosítani az ÉKM vonatkozó rendeleteit, hanem ki kell dolgozni egy Nemzeti Épületfelújítási Tervet (NÉT), amiben részletesen és konkréten szerepel a felújítások menete.
Az elefánt a teremben
Túry Gergely
Ehhez a követendő pályát is kijelöli az irányelv: a 2015-ös szinthez képest 2030-ra 16 százalékkal, 2035-re 20-22 százalékkal kell csökkenteni a lakóépületek elsődleges energiafelhasználását. Mindezt úgy, hogy a megtakarítás legalább 55 százaléka az energiahatékonyságot nézve legrosszabb állapotú épületek korszerűsítéséből származzon. A nem lakóépületek esetében ugyancsak a rossz energiahatékonysági állapotúakat kell előrevenni, és a legrosszabb 16 százalékot 2030-ig, a következő legrosszabb állapotú 26 százalékot pedig 2033-ig felújítani, a maradékra pedig csak ezután ráfordulni.
https://hvg.hu/360/20260220_epuletek-energetikai-korszerusitese-ingatlan-klimavedelem-klimacelok-felujitas-unios-penzek-mtvsz-rekk
Ehhez a jelenleginél több, jobb minőségű és nyilvánosan elérhető az épületek energetikai állapotára vonatkozó adatokra lesz szükség, így létre kellene hozni például egy épületenergetikai monitoring adatbázist, aminek a folyamata, mint a szakértő jelezte már régóta húzódik. Pálffy Anikó szerint mindehhez
elengedhetetlen, hogy nyilvános vita folyjon a követelményrendszerről.
Elefánt a teremben
A kiadványt bemutató előadást követő szakmai kerekasztal-beszélgetésen számos téma szóba került, többek között
a leggyorsabban bevezethető intézkedések – például egy egységes, kiszámítható finanszírozási keret kialakítása az ad hoc programok helyett,
a döntéshozók késlekedése és megsegítésük,
a felújítások minél hamarabbi elkezdése, „nem baj, ha nem tökéletes” programokkal, mivel már öt éve tömegesen kéne felújítani,
a tanácsadás fontossága, hogy minden tulajdonos – akár mangászemély, akár cég – saját ingatlanához szabott segítséget kapjon ahhoz, hogy miként érdemes korszerűsítenie,
hogy ki biztosítsa az egyablakos rendszert, mekkora és milyen szerepet vállaljon ebben az állam és a magánszektor,
hogy miért maradt ki a dekarbonizációs törekvésekből a tűzifa, illetve
az „elefánt a teremben”, vagyis a rezsicsökkentés, ami nem motiválja a felújításra a lakosság azon részét, akiknek lenne ehhez saját ereje, hiszen például van, akinek a „gázszámlája is csak akkora, amennyit egy ebédre költ”.
https://hvg.hu/360/20260116_fenntarthato-fejlodes-2026-szen-dioxid-kvotakereskedelem-szocialis-klimaalap
Késésben
Az irányelvre nem szabad úgy tekinteni, mint egy újabb EU-s elvárásra, hanem „elemi érdekünk megvalósítani” – mondta előadásában Réthelyi Barbara, az Energiaügyi Minisztérium energiahatékonysági monitoring osztályának vezetője, aki jelezte, már elindult a NÉT kidolgozása egy széles kör bevonásával, de nem hallgatta el azt sem, hogy késésben vannak.
A felújítási terv első, már társadalmi egyeztetésen átesett verzióját ugyanis tavaly év végén le kellett volna adni az Európai Bizottságnak, de ez eddig csak nyolc államnak sikerült, a többségnek – így Magyarországnak – még nem.
A osztályvezető szerint a késlekedés egyik oka a meglévő épületállomány áttekintése és az ezekre vonatkozó adatok összeszedése jelentette kihívás, illetve nehéz része még a társadalmi hatások feltérképezése és a társadalmi igazságosság elveinek belefoglalása. Szerinte azonban márciusra elkészülhet az első változat, a társadalmi egyeztetést is beleértve, és meg is tudják küldeni a bizottságnak. Ez már csak azért is fontos lenne, mert idén év végéig már a végleges tervnek is el kellene készülnie.
Egyelőre azonban még nagy a bizonytalanság, leginkább az épületállomány állapotára, pontosabban annak utóbbi években történt változására vonatkozó adatokkal kapcsolatban – hangzott még el a bemutatót követő sajtóbeszélgetésen. A jelen lévő szakértők és ágazati szereplők jelezték, nem tudni pontosan, milyen a felújítási ráta, és hogy csúszásban vagyunk a felkészüléssel, hiszen csak tavaly decemberben ültek össze az első szakértői munkacsoportok a NÉT kidolgozására.
Az épületek energetikai jellemzőire vonatkozó ÉKM-rendelet módosítása is várat még magára, pedig ennek, mint az ágazati szereplők jelezték, azonnali piaci reakció lenne az eredménye. Az irányelv ugyanis elvárja, hogy az új lakóépületeknek már nem „csak” a most érvényes közel nulla kibocsátásúaknak, hanem zéró kibocsátásúaknak kellene lenniük – legalábbis az üzemeltetésüket tekintve. Az mindenesetre nem jó ómen, hogy annak idején a közel nulla kibocsátású épület kategória jogszabályba foglalása is másfél évet késett.
https://hvg.hu/gazdasag/20260209_nyugdijmegtakaritas-lakascelra-onkentes-nyugdijpenztarak-ingatlan-penzugyek-epitoipar
