A kalcium az kell. De mi van, ha nem bírja a tejet? (x)

Ahhoz, hogy a szervezetünk lebontsa a tejcukrot, egy laktáz nevű enzimre van szüksége. Az enzim részleges vagy teljes hiánya esetén a két egyszerű cukorból álló laktóz (diszacharid) nem a vékonybélben szívódik fel, hanem emésztés nélkül jut tovább a vastagbélbe, ahol már meglehetősen kellemetlen problémákat okoz. Itt végzi el a testünk az emésztést, és ahogy a Semmelweis oldala is összefoglalja, a laktóz zsírsavakká és hidrogéngázzá bomlik le: ennek köszönhető a puffadás, hasmenés, bélgörcs. Hogy ezt milyen mértékben tapasztaljuk, az a laktáz mennyiségétől vagy hiányától függ.

A világ különböző pontjain az emberek eltérő mértékben képesek megbírkózni a tejtermékekkel: Európában az összlakosság 14-40 százaléka laktózintoleranciával küzd: míg az északi, skandináv népek mindössze 5 százaléka nem tudja megemészteni a tejcukrot, ez az adat a déli tájakon meghaladja a hatvan százalékot is, Afrikában és Ázsiában ez az arány pedig 90 százalék körül van. A legtöbbeknél a kor előrehaladtával jelentkezik a tejcukor-érzékenység (másodlagos), és hazánkban nagyon ritka, hogy elsődleges laktózintoleranciáról, veleszületett betegségről legyen szó.

Mik a tünetek?

Amennyiben valaki a tejfogyasztás után nem sokkal (nagyjából 30-120 perccel) puffad, hányingere van, vagy hasi fájdalomra panaszkodik, előfordulhat, hogy laktózérzékeny. A hasmenés és a teltségérzet, hányás szintén jelentkezhet. De az öndiagnózis veszélyes lehet, ezért mindig vizsgáltassuk ki, hogy valóban a laktáz hiánya okozza a tüneteket. Más emésztőszervrendszeri probléma, például az irritábilis bélszindróma is állhat a háttérben, de a lisztérzékenység vagy gyulladásos bélbetegségek szintén mutathatnak hasonló tüneteket. Illetve az sem zárható ki, hogy egyéb emésztőrendszeri zavar a laktóérzékenységgel egyszerre nehezíti meg a mindennapokat.

Amennyiben valaki laktózintoleranciára gyanakszik, elmehet egy úgynevezett hidrogén kilégzési tesztre, ahol egy laktóztartalmú folyadékot kell meginnia. Három órán át félóránként mérik a hidrogénkoncentrációt, és hamar, fájdalommentesen kideríthetjük, hogy tényleg a tejcukor miatt fáj-e a hasunk. Ha az orvos megerősíti a gyanúnkat, két opciónk van: diétát követünk vagy rágótablettával, cseppekkel pótoljuk a laktázt, hogy ehessünk a kedvenc tejtermékeinkből.

Mostantól egyáltalán ne egyek tejterméket?

Attól még, hogy a szevezetünk nem termel elegendő laktázt, nem feltétlenül kell lemondanunk a tejről, az összes tejtermékről meg pláne nem. A tej feldolgozásánál, a tejsavas erjedés során például a tejcukor nagyja eltűnik. A tejben a legmagasabb a laktóz értéke, a túróban már csökken a mennyisége és a savasabb joghurtban, tejfölben pedig még kevesebb tejcukrot találunk. A sajtok szintén eltérő mértékben tartalmaznak tejcukrot: míg a friss sajtokban minimális lelhető fel, addig az érleltekben már szinte semmi. Illetve az sem mindegy, hogy mennyit fogyasztunk egyes tejtermékekből: valaki kisebb mennyiségű laktózzal még megbirkózik, mások viszont egészen kevés tejtől is rosszul tudnak lenni.

A laktózszegény/-mentes étrend jegyében választhatjuk a laktózmentes termékeket is, amelyek manapság a kisebb üzletekben is megtalálhatóak. Ilyenkor a gyártó a kész áruban már pótolja a szervezetből hiányzó enzimet, előre lebontják a tejcukrot, és az érzékenyebbek is bátran ihatnak így például tejet.

Mi lesz a kalciumbevitellel?

Amennyiben teljes egészében elhagyjuk a tejtermékeket az étrendünkből, muszáj valahogy pótolni a kalciumot. Az ásványi anyagról nem véletlenül mondják azt, hogy minden sejt alapköve: a csontok és a fogak építőanyaga, de szerepe van a véralvadásban, hozzájárul a szívműködéshez és szükség van rá az idegrendszer és az izmok működésénél is. Ahhoz, hogy meglegyen a napi elegendő kalciumbevitel (800 mg), fél litert kéne meginnunk tejből, vagy meg kéne ennünk egy teljes csomag sajtot, esetleg három-négy pohár joghurtot, ami nem kevés. Annak sem mindig egyszerű elegendő kalciumot magához venni, aki nem hagyja ki a tejes dolgokat az étrendjéből, aki viszont a laktózintoleranciája vagy egyéb megfontolásból – például veganizmus – teljesen mellőzi ezeket, az még nehezebb helyzetbe kerül, hogy megfelelő kalciumforráshoz jusson.

Arra szintén érdemes odafigyelni, hogy a koffeintartalmú italok vízhajtó hatása miatt segítik a kalcium kiürülését a szervezetből. De a szénsavas üdítők fogyasztása sem olyan jó ötlet, ha eleve kevés kalciumhoz jutunk, hiszen az ebben lévő foszfor kalciumot von el a csontokból. Az ugyancsak nem mindegy, hogy mennyi D-vitamint fogyasztunk, ami segíti az ásványi anyag felszívódását. A legtöbbünknek a sötét és borongós hónapokban, ősztől tavaszig nem árt plusz D-vitamint bevinni.

Ahogy azt az Országos Gyógyszerészeti Intézet (OGYÉI) egy korábbi felmérésében közölte, Magyarországon nem éri el a napi kalciumfogyasztás az ajánlott szintet. Ilyenkor megfelelő pótlásra van szükség, de az is fontos, hogy vizsgáltassuk ki, hogy tényleg alacsony-e a kalciumszint a szervezetünkben, mielőtt gyógyszerhez, pezsgőtablettához nyúlunk. Az pedig tévhit, hogy csak idősebb korban fontos a pótlás.

A tejcukor-érzékenység nem egyenlő a tejfehérje-allergiával

Fontos kiemelni, hogy a tejcukor-érzékenység nem összetévesztendő a tejallergiával, Utóbbi akkor alakul ki, ha a tejben lévő tejfehérjét, azaz kazeint allergénként érzékeli a testünk, és kóros immunválasz a reakció.

Ahogy azt már kifejtettük, a tejcukor-érzékenységnél nagyon változó, hogy mekkora laktózmennyiség után jelentkeznek a tünetek. A többség egy kevés tejet még gond nélkül megiszik, de a tejallergiánál más a helyzet. Ott a legkisebb kortynál is bőr-, emésztőrendszeri és légúti tünetek jönnek elő, súlyosabb esetben anafilaxiás roham alakulhat ki. Az allergia ráadásul sokkal ritkább: rendszerint a csecsemőknél, kisgyerekeknél alakul ki, és kilencven százalékuk három éves korára kinövi.

OCAL1937/12.21