10 dolog, amit nem tudtál a Ford Mustangról

A Ford Mustang kapcsán már megírtuk, hogy az amerikai autógyárnál fiatal tehetségként elhelyezkedő mérnöknek, Lee Iacoccának köszönhető, hogy létrejött az autógyártást és az amerikai autóipart alapjaiban átrendező sportkocsi, azt azonban már kevesebben tudják, hogy milyen legendák fűződnek a hatodik generációját – és ennél jóval több modellváltozatot – taposó sportautónak. Lássuk, milyen kevéssé ismert érdekességek kötődnek a Mustanghoz.

Saját kategóriát teremtett

Bár egy eredeti, hatvanas évekből származó Ford Mustangért ma már szédítő összegeket kell kifizetni, annak idején, amikor az első modellek kigördültek a gyárból, még kifejezetten a napsütötte amerikai államok egyetemistáit célozták meg vele. A kompakt, barátságos árú, mégis menő gépkocsit a jellegzetes logója miatt póniautóként, vagyis „pony car”-ként kezdték emlegetni, ezzel pedig egy önálló kategória jött létre, az ötvenes évek anyahajó méretű, krómküllős-fecskefarkas aszfaltcirkálói után.

Az első és az egymilliomodik

Az első Mustangok egy autógyárhoz képest villámsebesen, 18 hónap alatt jutottak el a tervezőasztaltól a gyártósorig, az 1-es sorszámú autót pedig egy kanadai pilóta, Stanley Tucker kapitány vásárolta meg. Ez egyébként egy félreértésnek köszönhető, mivel az első autót arra szánták, hogy a Ford-szalonokat körbejárva bemutassák a vásárlóknak az új fejlesztést. A Ford az egymilliomodik autó legyártását követően megkereste a szerencsés repülőst és visszavásárolták tőle a történelmi járgányt, cserébe megkaphatta az egymilliós sorozatszámú Mustangot. Az 1-es számú autóval a kapitány nagyjából 16 ezer kilométert tett meg, azóta pedig restaurált állapotban a dearborni Ford Múzeumban látható.

A logó nem csak simán egy ló

A világ egyik legjellegzetesebb autóemblémáját Philip Thomas Clark autódizájner tervezte, a galoppozó musztáng azonban több, mint egyszerű patás állat, komoly szimbolika rejlik mögötte. A jobbról balra száguldó állat ugyanis egyfelől az amerikai vadnyugatot jelképezi, de van, akik szerint az amerikai telepeseknek állít örök emléket, akik az USA keleti partjáról indulva népesítették be a kontinenst. Egy másik elmélet ennél prózaibb okot vél az állat ábrázolása mögött: eszerint Clark jobb kézzel rajzolt és így egyszerűbb volt számára papírra vetni a leendő logót.

A legdrágább

Az eddigi legdrágább Mustangnak egy 1967-es Shelby GT500 Super Snake számít, amelyet 2013-ban nem kevesebb, mint 1,3 millió dollárért (mai értéken közel 380 millió forint) árvereztek el. Azért került ilyen sokba, mert tesztautónak készült, ezért csak egyetlenegy példány létezik belőle. A „szuperkígyóba” egyébként egy 7 (!) literes, V8-as motor került, amely 355 lóerejével 15 másodperc alatt teljesítette a negyedmérföldes gyorsulási pályát. A Ford tavaly elkészítette az aszfalttépő szörnyeteg moderenizált verzióját is, amelybe ugyan „csak” egy ötliteres V8-as erőforrás került, ebből azonban több mint 800 lóerőt sajtoltak ki a mérnökök. Az új generációs Super Snake egyébként 3,5 másodperc alatt gyorsul álló helyből 100 km/h sebességre.

Majdnem Ford Panther lett a neve

A tervezés során több változatot is bedobtak a leendő sportautó nevére, így hívhatták volna Ford Panthernek, Ford Cougarnak (erre végül a Mercury csapott le, de 1998 és 2002 között valóban készült Ford Cougar is, igaz főleg az amerikai és kanadai piacokra), Ford Coltnak, Ford Cometnek, Ford Allegrónak vagy épp Ford Stilettónak is. Végül győzött a Mustang, amit John Jajjar tervező javasolt, az amerikai légierő által a második világháborúban használt P-51 Mustang vadászrepülő után.

Az első modell a korabeli Forma-1-ben is helyt állt volna

Erre természetesen nem került sor, mindenesetre tény, hogy amikor a leendő slágerautó még csak a Mustang I. nevű koncepció formájában létezett 1962-ben, a Ford elérkezettnek látta az időt, hogy bemutassák a nagyközönségnek is. A megtiszteltetés Dan Gurney F1-pilótáé lett, aki a Watkins Glen versenypályán próbálhatta ki az új verdát. A pár bemutató kör pedig annyira jól sikerült, hogy az akkori F1-mezőny köridejét is majdnem sikerült lepipálni.

Hogy került egy Mustang a felhőkarcoló tetejére?

A Ford mindig is élen járt a modern marketingben, így 1965-ben is különleges megoldásokkal igyekeztek népszerűsíteni az új modellt. Ehhez fogtak egy Mustangot, amit nemes egyszerűséggel leparkoltak az Empire State Building tetején lévő kilátóban és helikopterről készítettek róla fotókat. Igen ám, de a felhőkarcoló liftjei nem voltak elég nagyok ahhoz, hogy egy egész autó beférjen, a Mustangot ezért darabokra kellett szedni és a tetőn összerakni. A mutatvány azonban annyira jól sikerült, hogy 2014-ben, a modell 50. szülinapján a Ford megismételte a liftezést, ezúttal azonban már egy 2015-ös Mustang GT-t szereltek szét, majd össze.

A siker számai

A Ford valóságos aranybányára talált a Mustanggal, amelyből csak a megjelenés napján 22 000 darabot adtak el, így a kereskedésekben a következő napokban már csak a várólistára lehetett feliratkozni. Sőt, mivel az értékesítést már egy évvel korábban, egészen pontosan 1964 márciusában megkezdték, az év végére már több mint 260 000 autóra vettek fel megrendelést. Egy évvel később már több mint félmillió amerikai jelentkezett be Mustangért és 1966-ban, vagyis bő egy évvel az első autó értékesítését követően már el is készült az a bizonyos egymilliomodik darab, amit már említettünk. Tavaly augusztus nyolcadikán pedig a számláló átlépte a tízmilliót is, amikor a michigani Flat Rockban található gyárból kigördült a tízezredik Mustang is.

Létezik belőle kombi is

Persze csak koncepcióautó formájában, az 1964-es bemutatót megelőzően ugyanis a Fordnál fontolgatták a szedán és a kombi karosszériaváltozatok kifejlesztését is, de szerencsére végül maradtak a kupé és a kabrió verzióknál.

A gyár „lebukott” a szemfüles fotósok előtt

Az első Mustang hivatalos, 1964-es bemutatója előtt egy véletlennek köszönhetően szivárogtak ki az autóról készült fotók. Buhlie Ford, a cégalapító nevét viselő Henry Ford II. unokaöccse elvitte egy körre az egyik kabriót, amellyel egy detroiti parkolóban állt meg. Amíg dolgait intézte, addig azonban több fotó is készült az autóról, amelyet a Detroit Free Press közölt nyomtatásban – ez hatalmas fogásnak számított akkoriban, hiszen az autógyárak akkor még nem alkalmaztak álcázófestést az új modelleken.