2009 szeptemberét írtuk, amikor a Volvo előrukkolt egy tisztán elektromos hajtásláncú prototípussal. Ez a 2006 és 2013 között készült C30-ra épült, és bár a végleges verzióból nagyon kevés hagyta el a gyártósort, arra mindenképpen jó volt, hogy a svéd márka egy kicsit eljátszon a villanyautózás gondolatával.
112 lóerős teljesítmény, 24 kWh kapacitás, 150 kilométeres hatótávolság és 130 km/h-s végsebesség jellemezte az elektromos C30-at, melyen alaposan túlmutat a Volvo első úgymond igazi elektromos autója, az alábbiakban részletesen bemutatandó XC40 Recharge.
Remek alapok
A Volvo XC40 2018-ban teljesen megérdemelten lett az Év Autója, és mivel egy népszerű kompakt szabadidőautóról van szó, a gyártó részéről logikus lépés, hogy ebből készítette el első villanymodelljét.
A 2019 októberében leleplezett XC40 Recharge-nak pont rosszkor jött a Covid és az egyéb iparági nehézségek, így a 2020 októberében gyártásba küldött típus csak nemrégiben érkezett meg Magyarországra.
Miről lehet beazonosítani az elektromos XC40-et? Nos, a zöld rendszám nem mérvadó, hiszen a svédek legkisebb divatterepjáróját kétféle plugin hibrid változatban is haza lehet vezetni ilyen forgalmi azonosítóval. Teljesen fedett hűtőrácsa viszont csak az elektromos változatnak van, melynek C-oszlopát szolid Recharge felirat díszíti.
Zsályazöld fényezésű tesztautónk szemrevaló 20 colos felniket és villanyautós felhasználásra szánt egyedi négyévszakos gumikat kapott. Alapáron 19 colos kerekek járnak, melyek ugyancsak jól mutatnak, és a jobb komfort miatt adott esetben jobb választásnak bizonyulhatnak.
Hátul természetesen felesleges kipufogót keresni, a jobb oldali kis Recharge Twin embléma pedig arra utal, hogy ezúttal nem egy, hanem rögtön két villanymotor található a fedélzeten. Abban pedig egyelőre csak bízni tudunk, hogy a jövőben egymotoros, szerényebb teljesítményű és olcsóbb kivitel is készül majd az elektromos XC40-ből.
Milyen belül?
A skandináv életérzés maximálisan adott, az egyedi hangulatú utastérben mindenki gyorsan otthonosan érezheti magát. A helykínálat rendben van, egyedül a hátul középen utazók panaszkodhatnak a méretes kardánalagútra, amelyben persze nem forog semmilyen tengely.
A műszerfalon apró változás, hogy az eddigi USB-A port helyét két USB-C aljzat vette át, és a hátul ülők is két ilyen töltőpontot kapnak. A hatalmas panorámatető első része elektromos mozgatható, még pedig nem gombnyomásra, hanem ujjmozdulattal, ezenkívül pedig a belső világítás is érintéssel vezérelhető.
A csomagtér 419 literes, vagyis kicsit kisebb, mint a normál XC40-esé, de picit nagyobb a plugin hibrid változaténál (Mercedes EQA: 340 liter, Kia e-Niro: 451 liter).
Remek ötlet, hogy a motorháztető alatt elöl is kialakítottak egy 31 literes kiegészítő csomagteret, melyben a töltőkábelek, vagy akár egy-két hátizsák is remekül elfér. Vagy egy 5 éves gyerek, khm.
Google a lelke
A kormány mögötti 12,3 colos digitális műszeregység és a 9 colos középső érintőkijelző első blikkre, mintha nem változott volna, de aztán gyorsan ráébredünk, hogy a Volvo saját felhasználói felületét a Google-féle Android váltotta. Az XC40 Recharge kapta meg először ezt a rendszert, ami mostantól a többi XC40-esbe és a gyártó egyéb modelljeibe is meg fog érkezni.
Ennek semmi köze a telefonos tükrözésnek tekinthető Android Autóhoz, ez egy teljes értékű Android 10 operációs rendszer, amit maga az autó számítógépe futtat. A jelenleg utakon futó kocsikra frissítésként nem érkezik majd meg az Android, annak futtatása ugyanis hardveres változtatásokat is igényel.
A rendszer az androidos telefonokhoz hasonlóan egy Gmail-címmel kelthető életre, van rajta többek közt Play áruház, a navigációs rendszer feladatait pedig a Google Térkép látja el. Utóbbi az úti cél megadását követően megjeleníti, hogy hány százalékos töltöttséggel érünk majd az adott helyszínre, a hátralévő távolságot pedig hangutasítással a Google Asszisztens segítségével lehet lekérni.
Kár, hogy a megtehető hatótávot sehol sem jelzi ki az autó, csak egy százalékos töltöttségi szint érhető el. A hajtáslánc aktuális állapotáról sem kapunk információt, illetve a Google Asszisztenssel nem vezérelhetők a kocsi különböző funkciói (klíma, napfénytető, stb.). A szoftver villámgyors és stabil, de funkcionalitás terén van még hova fejlődnie.
Az Android internet nélkülfélkarú óriás, viszont a Volvo a mi régióinkban egyelőre nem tud fedélzeti internetet adni az autókhoz, így a mobilunk internetét kell megosztani a kocsival. E tekintetben hamarosan változni fog a helyzet, az integrált mobilnet a közeljövőben elérhetővé fog válni.
Nagyon megy és sokat fogyaszt
Az első és hátsó kerekeket külön-külön villanymotor hajtja, ily módon a komoly menetdinamika és az összkerék-hajtás is biztosított. A 408 lóerős teljesítmény és a 660 Nm-es instant nyomaték már-már sok a jóból, ez az XC40 minden körülmények mellett nyakizom-tépő módon gyorsul, elektronikusan korlátozott végsebessége pedig a többi új Volvóhoz hasonlóan 180 km/h.
A 0-ról 100-ra 4,9 másodperc alatt kilövő XC40 Recharge vezetésére azonban rányomja a bélyegét a hatalmas tömeg. Hiába van alacsonyan a tömegközéppont, a 2113 kilogrammos önsúly nemcsak fékezéskor, hanem kanyarban is tetten érhető. Egy normál XC40 akár 600 kilogrammal könnyebb, de még a plugin hibridek is közel 400 kilogrammal kevesebbet nyomnak a mérlegen.
Indítógomb nincs, elég beülni a kocsiba, rálépni a fékre, D-be húzni a menetirány-váltókart és már indulhatunk is. A leállítás pedig úgy néz ki, hogy P-be kapcsolunk és kiszállunk az autóból. A szokás szerint kettes szintű önvezetés finoman teszi a dolgát, autópályán sok terhet levesz a vállunkról, a rekuperáció viszont lehetne okosabb is.
Menüből választható ki az egypedálos üzemmód, ami értelemszerűen bivalyerős motorfékkel szolgál.
Illetve ugyanitt kapcsolható a hajtást egyedien hangoló terep mód is. A fogyasztás a nem túl kedvező légellenállási mutató és a nagy tömeg miatt nagyobb a reméltnél. Viszont nincs zakatoló háromhengeres motor és fogalmatlan automata váltó, csak hangtalan suhanás, melybe egyedül talán a gumik surrogása zavar be egy keveset.
A főleg 90-es és 130-as szakaszokat tartalmazó tesztunkat 23,4 kWh-s fogyasztással zárta az XC40, ami a nettó 75 kWh-s kapacitással társítva 320 kilométeres hatótávot jelent. Hasonló körülmények mellett az eggyel nagyobb, de gyengébb BMW iX3 ugyanekkora kapacitásból 400 kilométeres hatótávolságot gazdálkodott ki. Városban 17 kWh-ra jött ki a fogyasztás, ami azt jelenti, hogy 440 kilométerenként kell töltőre dugni az autót (iX3: 530 kilométer).
Otthon 230 V-os dugaljról közel 40 óra egy teljes töltés, 3 fázis és 16 A esetén ugyanez 8 óra alatt tudható le. 50 kW-os DC töltővel 75 perc alatt tudtuk 25-ről 92 százalékra tölteni a telepet, 150 kW-os csúcsteljesítmény mellett pedig akár 33 perc alatt letudható egy 10-ről 80 százalékra történő töltés. A hőszivattyú alapáras tétel és egy szabadon választott töltőkábelt is ingyen kapunk.
Konklúzió, árak
+: általánosan jó minőség, skandináv életérzés, kiváló gyorsulás, gyorstöltés, első csomagtartó. –: nagy tömeg és fogyasztás, az Android lehetne kiforrottabb, hátrafelé korlátozott kilátás, nem olcsó. |
A Volvo jól tette, hogy legkisebb szabadidőautóját vértezte fel elsőként tisztán elektromos hajtáslánccal, ugyanis a technológia jelen állása mellett a villanymotoros hajtás leginkább a relatíve kisméretű, elsősorban városban és annak környékén használt autókba passzol.
Az Év Autója nyertes XC40 remek alapokat adott, de talán érdemes lett volna a Recharge-ot visszafogottabb teljesítménnyel, akár kisebb aksival/tömeggel piacra dobni, és akkor a hatékonysága is jobb lehetne. Ki tudja, talán hamarosan érkezik majd belőle egy racionálisabb megközelítésű kivitel.
A típus hazai alapára 21,48 millió forint, a jobban felszerelt kivitelért pedig 22,94 millió forintot kérnek el, és megjegyzendő, hogy ezekben az összegekben már a 3 éves Casco 1,6 millió forintos költsége is benne foglaltatik. 21,2 millió forintból egyébként már az eggyel nagyobb XC60 T8-as PHEV csúcsmodellje is kjön.
A prémium szegmensben az általunk nemrégiben kipróbált Mercedes EQA a legfőbb rivális, ezt a 190-292 lóerős, 66,5 kWh kapacitású villanyautót 19,4-23,1 millió forintos áron jegyzik. Ha nem elvárás a prémium kategória, akkor jó vételt csinálhatunk egy 64 kWh-s és 204 lóerős elektromos Hyundai Konával vagy Kia Niróval, melyek már 12,5-13,3 millió forint ellenében hazavezethetők.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Autó rovatának Facebook-oldalát.