Az ukrajnai áldozatok (bármely oldalon) nem a „szabadságukért” szenvednek és halnak meg, hanem egy politikai játéktéren, ahol ők az áldozatok szerepét kapták. A hősiesség-narratíva a háború brutális valóságára és rendszerszintű természetére húzott csillogó csomagolópapír. Jó háború nincs. Vélemény.
Ahol létezik egyedül üdvözítő állami ideológia, ott a társadalom széles rétegei óhatatlanul ellenséggé válnak, írja Konok Péter. Amikor pedig a miniszterelnök uralkodó többesben beszél, átlép egy vonalat, sőt - némi képzavarral - többfelől is átlépi azt.
A világ problémáiból identitások, majd divatok lesznek - aztán elmúlnak. A bioszféra katasztrófája ügyében semmilyen valódi intézkedés nem történt, a Black Lives Matter dühét profi marketingesek csatornázták - a járvány viszont átalakította a világot. Vélemény.
A társadalom állandóan változik, nem statikus, a szoborállítás és a szobordöntés pedig mindig szimbolikus aktus – tulajdonképpen egylényegűek. Mi több: egy politikai szobor lényegéhez tartozik, hogy magában hordja ledöntésének lehetőségét is. Vélemény.
Történész szerzőnk azt írja egy Kossuth Rádióban futó műsor alapján a Rongyos Gárdáról: nem valók népművészek, építészek, ínyesmesterek és híres vásárok közé.
Tegnap az állami kutatóhálózat élére kinevezett akadémikus arról osztotta meg a nézeteit, hogy azért van veszélyben a magyar identitás, mert a fiatalok Harry Pottert és Pókembert olvasnak.
Konok Péter történész, publicista szerint ez csak rosszra vezet.
A "kéjbarlang" ahhoz képest semmi, amit Konok Péter elképzelt.
Ennyire tudás- és kultúraellenes, nyíltan és büszkén barbár kormányzata a XVIII. század közepe óta nem volt Magyarországnak. Konok Péter történész írása.
A keresztények világszerte kezdhetnek aggódni, a kormány most éppen őket akarja megvédeni. Vélemény.
Könnyű lenne a címben föltett kérdésre egy szóval válaszolni, kettővel se volna nehéz, de ebből még nem tudjuk meg, hogy milyen is volt ez az év, milyen volt a karaktere. Hogy ehhez közelebb jussunk, szerzőink a jellegzetességekből válogattak oly módon, hogy egyes kategóriákban, személy- és jelenségcsoportokban keresték azt, ami a legjellemzőbb, legnagyszerűbb volt az esztendőben.
