Konok Péter: A járvány - a tökéletes ellenség

Az ország két részre szakadt. Persze, ez az egyik leglaposabb közhely, amit görcsösen ismételgetni szoktunk, mintha mindenre magyarázat lenne, inkább ok, mint okozat.

Ezt a szakadást többnyire valamiféle politikai szókészlettel szokás ábrázolni: baloldal és jobboldal, „nemzetiek” és „kozmopoliták”, NER és „ellenzék”, „konzervatívok és/vagy jobboldaliak” és „liberálisok és/vagy baloldaliak”, tézis és antitézis.

Kellemes, belakott, passzentosra taposott kétlakiság ez, amivel régebben inkább csak a választások, a demokrácia ciklikus fesztiváljai idején foglalkoztunk,

aztán a szakadék egyre mélyült, és a Nemzeti Együttműködés rendszerszinten rögzítette.

A járvány idején is a szokott módon folyik a politikai állóháború, ahol a két csapat rutinból játssza aktuális szerepét: a kormányoldal (és rokonai, barátai, bértollnokai, csinovnyikjai, udvari költői és üzletfelei) új szintekre emelik azt az eredeti tőkefelhalmozást, amelynek során a köztársaságból megannyi egybefonódó magántársaság válik, összeérnek a bennfentesek szabadságának nem is olyan kis körei, míg az „ellenzék” diktatúrát kiált (igen, diktatúra van), autójából dudál (meg kell a szívnek szakadni!), és csúnyákat mond a kormányról az Európai Parlamentben (jogosan!).

Tóta W.: Tetőzés május 35-én

Folyamatosan nemzeti összefogásról beszél, de Orbán Viktor miniszterelnök valójában sohasem keresett hitelességet és bizalmat a feltétlen hívőinek táborán túl. A járvány miatt most viszont olyanokkal is szót kellene értenie, akik számára ő nem házi szent vagy apafigura - írja a HVG publicistája. Vélemény.