Konok Péter: Cancel culture helyett kancellárkultúra

Ha egy bizonyos Orbán Viktor nevű magánember, magyar állampolgár magát Homo christianusnak (krisztusi embernek) tekinti, a gyermekeit pedig azzá akarja nevelni, az magánügy, ami a nevezett állampolgárra és családjára tartozik. Még csak az sem merülhet fel igényként, hogy csak otthon, a négy fal között csinálja, hiszen Magyarország elvileg és alkotmányosan világnézetileg semleges, szekuláris állam (hasonlóan a világ legtöbb országához), ahol bizonyos igen tág keretek között mindenki azt gondol és mond, amit csak akar.

Az ember legfeljebb rácsodálkozik arra, hogy milyen távol áll egymástól Orbán Viktor magánember önképe a prózai valóságtól.

Hont András: Vityernyák

Egy ideológiai alakváltó kalandozása a szórakoztató irodalomban. Kimerítően az „Orbán-esszéről". Vélemény.

A Gyökössy Endre lelkész, író és pszichológus által megformált krisztusi emberkoncepció szerint az ilyen egyént oly mértékben hatja át a feltétlen szeretet, hogy sokszor már-már afféle szent bolondnak nézik, jókedvet és örömet sugároz magából. Orbán Viktorról alighanem még legközelebbi rokonai, barátai, üzletfelei és kliensei sem gondolják, hogy az önfeledt öröm és a határtalan emberszeretet jellemezné.

Magánemberként ez persze magánügy, és az vesse Orbán Viktorra az első követ, aki még sosem képzelte magát Mick Jaggernek, Old Shatterhandnek, Teréz anyának, vagy éppen a Macskanőnek.

Amennyiben viszont ugyanez az Orbán Viktor Magyarország miniszterelnökeként, sajátos uralkodói többesben nyilatkozik meg, miszerint „arra kaptuk a keresztény szabadságot”, hogy gyermekeinket krisztusi emberré neveljük, átlép egy vörös vonalat. Sőt, némi képzavarral élve, többfelől is átlépi.