A kék- és fehérgalléros dolgozók közötti kommunikációs szakadék nemcsak a munkahelyi hangulatot mérgezi, hanem komoly fluktuációt és hatékonyságvesztést is okoz a hazai vállalatoknál. Az együttműködési problémák hátterében gyakran az áll, hogy a felek a saját elképzelt narratíváik foglyai.
Kitörési lehetőségeket mutatunk a megfelelési kényszerek dzsungeléből.
Korábban ismeretlen terep, alakuló törvények: bármi megtörténhet, és annak az ellenkezője is. A technológiai átállás minden munkahelyen nehéz folyamat – de már látszanak az irányok, amiket érdemes követni.
Mi történik azzal egy cégben, aki hibázik vagy ellentmond? A vezetők egyetlen udvarias félmondattal azt is megtaníthatják, hogy náluk nem érdemes kezdeményezni. Hogyan születnek az íratlan szabályok és mennyi mozgástere van annak, aki nem a szervezet csúcsán ül?
Az érzelmi intelligencia nem csak a magánéletre vonatkozik: olyan vezetői készség, ami nélkül nem működhet jól egy vállalat sem. Mint minden, ez a terület is fejleszthető.
Minden munkahelyen vannak témák, amelyek valahogy sosem kerülnek szóba. Idővel megtanuljuk kikerülni őket, pedig a kimondatlan témák gyakran jobban alakítják a szervezeti kultúrát, mint gondolnánk. Hogyan viselkednek a céges elefántok a szobában és mit lehet kezdeni velük?
Az Aranykalitka podcastban eddig három interjúkörben, nagyjából tízévente ültünk le összesen ötven résztvevővel. 35 férfi és 15 nő a legkülönbözőbb iparágakból mind a húszas-harmincas éveikben kerültek felsővezetői pozícióba, de karrierjük azóta sokféle irányt vett. Az eredmény így nem egyetlen beszélgetés pillanatképe, inkább annak bemutatása, hogyan alakul egy adott életút két-három évtized leforgása alatt.
Az ellenállás nem azt jelenti, hogy a csoport nem akar változni, gyakran egészen más okok húzódnak a viselkedés hátterében.
Jó minőségű kapcsolatok, önismeret, hobbik, természet, mozgás, bambusz.
„Mindegy, Skultéti, csak csinálja tovább.”
A jövő vállalatai számára megkerülhetetlen kérdés, hogyan tudnak szinkronba kerülni a női léttel. Miként lehet olyan biztonságos közeget teremteni, amiben a női működés az innováció és az értékteremtés hajtóereje? Hol tartanak ma a hazai vállalatok, és melyek azok a kritikus pontok, amik segítségével valódi áttörést érhetünk el?
A jövő vállalata hírlevél-sorozatunkban Aradi Rita szervezetfejlesztő és végzős mesterszakos pszichológia hallgató saját, 107 hazai pár bevonásával végzett hazai kutatását mutatja be: miért a vezetői párok a legveszélyeztetettebbek a kiégésben, és hogyan válik az irodai stressz a pár mindkét tagját próbára tevő, közös kihívássá?
Az irodai jelenlét nem elkötelezettség, hanem idegrendszeri működés kérdése is lehet. Mit jelent, ha egy munkavállaló neurodivergens, és miért válik hamarosan kikerülhetetlenné, hogy az igényeit megismerjük?
A vezetők bizonytalanságtűrési szintje üzleti tényező: hat a döntések minőségére, a csapat működésére és arra is, mennyi valós információ jut el időben a vezetőig. A következő években különösen értékes lesz az a belső stabilitás, amelyre zavaros, átláthatatlan helyzetekben is lehet támaszkodni. // Ismét új, szervezetfejlesztésről író csapatot mutathatunk be A jövő vállalata hírlevelünkben! A következő időszakban az OD Partner és az Ascon Consulting munkatársaival dolgozunk együtt.
A sorozat tartalmát két, szakmailag rokon, mégis egyedi karakterű műhely, az OD Partner és az Ascon szakértői adják közre.
Tízből két ember neurodivergens, azaz nagy eséllyel te is együtt ülsz megbeszéléseken olyan kollégákkal, akiknek másképpen huzalozott az idegrendszerük. Első hírlevelünkben arról írunk, miért luxus az atipikus működést középszerűségbe kényszeríteni. // Ismét új, szervezetfejlesztésről író csapatot mutathatunk be A jövő vállalata hírlevelünkben! A következő időszakban az OD Partner és az Ascon Consulting munkatársaival dolgozunk együtt.
A személyes örökségünk nem távoli, végrendeleti kérdés, hanem az a történet, amit ma is írunk.
Sokan mondjuk: „Majd ha többet keresek, akkor adok.” Vagy: „Ha egyszer kevesebb lesz a dolgom, elmegyek önkénteskedni.” Így halogatjuk a segítést, miközben az évek múlnak – és a „majd” soha nem jön el. Hajlamosak vagyunk hinni, hogy a jövő könnyebb lesz – több időnk, energiánk, pénzünk lesz. A valóság viszont az, hogy mindig lesz valami más elfoglaltság. Így aztán az alkalmas pillanat soha nem érkezik el.
Sokan ismerünk történeteket emberekről, akik feladva sikeres üzleti karrierjüket, úgy döntenek, elegük van a pénzhajhászásból, inkább elmennek a civil szektorba, mert „ott végre igazán hasznos lehetnek”. A szándék tiszteletre méltó, de a valóság gyakran kijózanító: hatásuk sokszor kisebb, mint azt remélik.
Egy kísérlet során egyetemistáknak pénzt adtak és a csapat egyik felét arra kérték, költsék magukra, míg a másikat arra, fordítsák másokra. Este mindenki beszámolt a hangulatáról és kiderült: nem azok érezték jobban magukat, akik magukra költöttek, hanem azok, akik másokat ajándékoztak meg. Minél többet adtak, annál jobban érezték magukat.
