Már korábban nagy port kavart, hogy egyesek antiszemitának bélyegezték az író-rendező-producer-főszereplő Bradley Cooper nagy műorrát, amely révén jobban kívánt hasonlítani életrajzi filmjében a zsidó karmesterre és zeneszerzőre, Leonard Bernsteinre. De a Maestro most felkerült a Netflixre, így már másról is lehet beszélni a műorron kívül. Kritika.
Az új-zélandi rendező új filmje, A győztes gól ugyanolyan találóan szatirikus, mint a korábbi alkotásai, ebben viszont megjelenik egy transznemű szereplő, úgyhogy a Korhatár Bizottság rányomott egy 18-as karikát. Pedig a világ legrosszabb focicsapatát rendbe szedő edzőről szóló film egyáltalán nem veszélyes senkire, sőt.
Ridley Scott a régi, monumentális történelmi filmek szellemében szeretett volna alkotni és remekül be is mutatta, hogy miért működésképtelen a műfaj mozifilmként. Dupla Napóleon-filmkritikánk második részét történész kollégánk, Lenthár Balázs írta.
Ridley Scott, a Szárnyas fejvadász, az Alien, a Gladiátor és a Mentőexpedíció rendezőjének várva-várt új filmjében valójában nem a címszereplő Napóleon a legizgalmasabb szereplő, hanem a császár kapcsolata élete szerelmével. Lehet, hogy a valósághoz nincs sok köze, de annyi baj legyen. Dupla Napóleon-kritikánk első cikkét filmkritikusunk, Kovács Bálint írta.
Az fáj a legjobban az Elfogy a levegő című filmben, hogy igaz történetet mond el: hogyan juthattunk odáig, hogy ez az eset megtörténhetett? Pedig tényleg meghurcolták azt a tanárt, aki megmutatott egy klasszikus filmet a gyerekeknek – annak ellenére, hogy abban melegekről volt szó.
Schobert Norbertet megverik, Csuja Imre szotyit köpköd, és rémálmai vannak, Azahriah énekel. Nem ugyanazok a testvérek a főszereplők, de feltűnnek azért a sikerfilmekből ismerős arcok, és a kék majom is a sorozattá változtatott Valami Amerikában. Ami viszont eltűnt, az a frissesség, az eredetiség, és a humor.
A feleségverésről szóló perek miatt hosszú ideig háttérbe küldött hollywoodi sztár meglepő szereppel tért vissza a nagyközönség elé: ő játssza XV. Lajos francia királyt az uralkodó kedvenc ágyasáról szóló francia filmben. Még a hazai bemutató előtt megnéztük a CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválon a Jeanne du Barry – A szeretőt. Kritika.
A Kivert kutyák című, állati vicces és botrányos film egészen biztosan nem való mindenkinek – gyerekeknek például semmiképpen sem –, de aki képes elviselni a humornak ezt az egészen szélsőséges válfaját, sokkal többet kap pár meredek poénnál. Kritika.
Ha nem a Netflixre került volna fel, hanem mozik mutatták volna be, a következő nagy dobás is lehetne a Tyrone klónja a Star Warsból ismert John Boyegával és Jamie Foxxszal. Akinek bejött a Tűnj el!, annak ezt a filmet is látnia kell. Kritika.
A Barbie című film valójában egy csapda, egy nagyon okosan felépített, rikító rózsaszín kelepce. Sokan lesznek, akik sosem számítottak volna arra, amit ad ez az elvileg egy gyermeteg játékbabáról szóló film – és ez benne a legjobb. Kritika.
Tom Cruise legújabb gigaköltségvetésű és gigaelvárások közé érkező akciófilmjéről, a Mission Impossible: Leszámolás: Első részről már vagy egy éve terjesztik, micsoda bombasztikus tűzijáték is lesz, a világ legveszélyesebb jeleneteivel és mindennel, amit még nem láttunk. És a látványban biztos, hogy nem is fog csalódni senki. Kritika.
Hosszú idő és megannyi probléma után végül mégis elkészült a nyolcvanéves Harrison Forddal az Indiana Jones-sorozat állítólag utolsó, ötödik része, az Indiana Jones és a sors tárcsája. A cannes-i világpremier után nem győztek fanyalogni a kritikusok, de vajon igazuk volt? Megnéztük.
Akár Magyarországon is játszódhatna a szlovákiai magyar Prikler Mátyás új filmje, a Hatalom, de itthon be sem mutatták, hiába Hajdu Szabolcs a főszereplője, és hiába szól csupa olyan kérdésről a politikusokkal, korrupcióval és mutyizással kapcsolatban, amivel nagyon is könnyen tudunk azonosulni.
De a Cannes-ben is nagydíjjal kitüntetett, Compartment no. 6-ben messze nem ez a legizgalmasabb dolog. Kritika.
Ritka az ilyen gyors reagálás, de Buda Flóra Anna a napokban Arany Pálmával kitüntetett, 27 című kisfilmjét máris meg lehet nézni Budapesten. És nagyon megéri.
Ha azt mondom, hogy a Háromezer számozott darab című film zavarba hoz, nem mondtam semmit: ez a film jelenetenként négyszer hoz zavarba, hogy aztán azt is megkérdőjelezze, ami miatt egyáltalán zavarba jöttem. Egészen különleges és fontos film ez a romák és nem romák együttéléséről és annál ezerszer többről.
Aki szereti a filmeket, annak látnia kell a Műanyag égboltot: olyan élmény, amilyet eddig nem sokat láthattunk, és élvezet lenne akár még lenémítva is nézni. A remekül kitalált történet szinte már csak hab a tortán.
Mindenképpen érdemes megnézni a moziban a Hat hét című, csodálatosan szép, megrázó és mélyreható magyar filmet az örökbeadásról – és annál sokkal többről. Kritika.
A csendes lány az első Oscar-díjra jelölt film a történelemben, amelyben ír nyelven beszélnek a szereplők. Persze nem ez az, ami igazán különlegessé és széppé teszi.
Hat Oscar-jelöléséből meglepő lenne, ha legalább Cate Blanchett ne kapná meg a legjobb női főszereplő díját, de a Tár című, különleges filmnek a legjobb film díjára is van esélye. Szinte mindenki imádja, de van ellenvélemény is: duplakritika.
