#filmkritika












És Neo már megint beveszi a piros pirulát, de miért? Megnéztük a Mátrix 4-et

Tizennyolc évvel a trilógia befejezése után megérkezett a mozikba a Mátrix: Feltámadások, amely nem tud akkora bravúrt végrehajtani, mint az első rész, és jóval kevesebb csavaros megoldással operál, de az erős nosztalgiafaktor és a szerelmi történet miatt egyetlen rajongó számára sem lesz kiábrándító élmény. Smith ügynök és Morpheus nem (úgy) tér vissza, de Neo legalább még John Wick-külsővel, szövetkabátban is tud kungfuzni. Kritika.






Diana hercegnő üldözési mániája még sosem volt ilyen horrorisztikus

Pablo Larraín rendezőt nem érdekli, mit jelent a brit monarchia, ahogy az sem, mivel jár az uralkodói szolgálat vagy mi kell az alattvalóknak. Az érdekli, mi kell, ki kell a királyi családnak, de főleg, hogy mit érez az a valaki, aki ezeknek a kívánságoknak alkatilag nem tud eleget tenni. A Spencer képzelt, de brutálisan mély merülés Diana hercegnő pszichéjébe, ahol csak a szorongás és a hányás állandó, a kastély pedig börtön, de a kapaszkodókhoz vezető út talán épp a szomszéd utcában fut. Tíz éve talán elképzelhetetlennek tűnt ez a mondat, de Kristen Stewartnak Oscar-jelölést kellene kapnia. Kritika.