#interjú

Nádas Péter: Lehet-e demokrácia harcedzett demokraták nélkül?

Korunk követendő szellemi stratégiáiról kérdezték Nádas Péter írót. A kultúrában önismétlést, újrahasznosítást, az individualitástól való elfordulást lát, a társadalomban pedig a globális kapitalizmushoz való adaptáció csődjét. Ám nincs más hátra, mint az értelemre hagyatkozni.



L. Ritók Nóra: Sokszor megkapom, hogy úgysem változnak a cigányok

A többségi társadalom azt gondolja, az a jó, ahogy ő él, és ezt akarja lenyomni mindenki más torkán. Pedig nem cigányként fogalmunk sem lehet arról, milyen ma roma identitással élni. Vagy arról, milyen lehet mélyszegénységben élni. Mert nem így szocializálódtunk – véli L. Ritók Nóra, pedagógus, az Igazgyöngy Alapítvány vezetője.






"A magyar orvos sokszor rosszabbul néz ki, mint a beteg"

Nem fogjuk tudni megállítani az orvosok elvándorlását, és nem a több pénz a megoldás az orvosként egészségfejlesztésre szakosodott Márky Ádám szerint. A magyar egészségügyet kiélezett evolúciós színtérnek nevezte, ahol a magánellátást megfizetni képes gazdagok jobb túlélési eséllyel indulnak, de pont azt tudatosítaná, hogy ez közös ügy, mert mindenkit ugyanabba a mentőbe tesznek, ha baj van. Ingyenes képzést hirdet orvostanhallgatóknak, mert rajtuk keresztül nálunk is adaptálhatónak tartja az amerikai egészségfejlesztési modellt, amiben az orvos jólléte is fontos.













Miért hagyjuk magukra a szenvedélybeteg nőket? – Interjú Kaló Zsuzsával és Szécsi Judittal

Hogy lehet, hogy ma Magyarországon a szerhasználó, szerfüggőséggel küzdő nőkről a rendszer szinte tudomást sem vesz? Miért csak maroknyian foglalkoznak azzal, hogy kifejezetten az ő igényeikre és problémáikra szabott segítséget nyújtsanak? A rehabilitációs intézetek kapui jellemzően zárva vannak a nők előtt, és ha az ellátórendszer feléjük is fordul, elsősorban az anyát látja, és a gyermek védelme felől közelít. Az idős vagy egészen fiatal szerhasználók végképp láthatatlanok. De miért tabu ma nőként szenvedélybetegnek lenni?