"A magyar orvos sokszor rosszabbul néz ki, mint a beteg"

hvg.hu: Óriási a kontraszt: nagy cégeknek tart egészségfejlesztő tréningeket, közben továbbra is visszajár 24 órás műszakokra a mentőszolgálathoz. Miért kell, mire tanít ez a kettősség?

Márky Ádám: Hat évig mentőztem az egyetem mellett, azért mentem vissza, mert jó a közösség, és nem árt kapcsolódni a magyar realitáshoz. Olyan Nógrád megyei mélyszegény falvakba vonulunk, ahol nincs is orvos. A főtevékenységemmel, az egészségfejlesztéssel pedig azt próbálom elérni, hogy maga a gondolkodás változzon meg az egészségünkkel kapcsolatban: stratégiailag gondolkodjunk róla, mint magánember, mint cég, mint társadalom. Ez a culture of health modell, vagyis a tudatos egészség kultúrájának alapkoncepciója, és az Amerikai Életmód Orvostani Társaság fő célkitűzése. Kint jelenleg ez az egyik legdinamikusabban fejlődő terület, az egész célja, hogy „vigyük vissza az egészséget az egészségügybe”.

hvg.hu: Ami jól hangzik, de sok olvasónak ezen a ponton reflexszerűen az ugrik be, hogy ’ja, az USA az nagyon más, mint a magyar valóság'.

M. Á.: Pedig ezen a téren az Egyesült Államok és Magyarország közt sok hasonlóság van, például az OECD-országok közül ők vezetik az elhízottsági listát, de ott vagyunk mögöttük a 4. helyen. Más mutatókban meg is előzzük őket, így a szív- és érrendszeri betegségek halálozási aránya nálunk magasabb. Mert közös, hogy a fő ok a helytelen életmód, de ugyanúgy igaz a társadalom elöregedése, és az, hogy ezért folyamatosan nő az egy orvosra jutó betegek száma. A fejlett gyógyszereknek és eljárásoknak köszönhetően kitolódott az élettartam, csakhogy ez nem egészséget jelent, hanem azt, hogy tovább élünk betegen. Az is hasonló, hogy az orvosok ott is hamar kiégnek, pedig az amerikai orvosok a legjobban kereső réteg a Forbes szerint.

Máté Péter

hvg.hu: Ez viszont jelentős különbség, hiszen a magyar orvos rendszerint magánpraxist visz a jobb keresetért, nem is beszélve a kiirthatatlan hálapénzről.

M. Á.: Az orvosok jólléte jelenleg kinn az egyik legégetőbb kérdés, mert ráébredtek arra, hogy nagyon nagy baj van. Az alapvető gond ott is a leterheltség, az egyre több beteg, plusz a felelősség, az ellenük indított perek, a stressz, a helytelen életmód. Ezért kint már speciális fejlesztést kapnak az orvosok, ahogy a cégek felső vezetői szoktak. De a rendszerszintű, hosszú távú megoldás nyilván magának a rendszernek az átalakítása, amit a 2004-ben alakult Amerikai Életmód Orvostani Társaság modellje szerint csakis úgy lehet elérni, ha csökkenteni tudjuk az egészségügyi igényt, vagyis az egy orvosra jutó betegszámot.

hvg.hu: Nem tudom, vannak-e összehasonlító adatok erre, de úgy tippelnék, hogy nálunk még rosszabb a helyzet az orvosok elvándorlása miatt, ez így van?

M. Á.: Igen, de be kellene végre látni, hogy az orvosok elvándorlása nem megállítható, és nemcsak nálunk létező jelenség. A magyar orvos Angliába és Németországba megy, de ezekben az országokban is kevés az orvos, mert a német orvos meg Svájcba és az USA-ba. Nálunk az utóbbi időben ráadásul az egyre inkább teret hódító magánegészségügynek is elszívó hatása van. A kettő most még egymás mellett él, de ahogy az új magánegészségügyi intézetekben a magyar orvos megfelelő feltételeket és fizetést kap, nem fogja tovább megtartani az állami állását.

hvg.hu: Csakhogy a magánellátást csak bizonyos jövedelmi szint felett engedhetik meg maguknak az emberek, akkor még élesebb lesz a különbség? A felfutó egészségügyi szolgáltatókat pedig eleve az hozza helyzetbe, ahogy a vészharangot kongatók szerint az állami ellátás az összeomlás felé halad.

M. Á.: Halad? Az egészségügy már jelenleg is olyan, mint egy kiélezett evolúciós színtér: akinek több a pénze, befolyása, kapcsolata, annak valószínűbb a túlélési esélye – ez mi, ha nem összeomlás? Ugyanakkor viszont pont azt kellene megértenünk, hogy közben mindannyian egy térfélen játszunk, és ezért hosszú távon valamennyien meg fogjuk szívni. Mert lehet, hogy aki gazdagabb, az várólista nélkül, magánkórházban operáltatja meg a térdét, soron kívül tud CT-t csináltatni és csakis privát fogorvoshoz jár. De ha a szívéhez kap és infarktusa van, az állami kórházba kerül, és a sürgősségin az agyonterhelt orvos fogadja, meg az ultrahangos, aki még nem mondott fel. És például a nyitott szívműtétet csak az állami rendszerben tudják elvégezni, és itt van gyermekszívsebészet, stroke ellátás, sorolhatnánk. Mert a magánegészségügy profitorientált, így a számukra gazdaságilag érdektelen területekkel nem foglalkozik.

hvg.hu: Mennyire vannak tudatában a magyarok, hogy ugyanabban a csónakban evezünk? Vagy hogy ugyanabban süllyedünk el?

M. Á.: Sajnos, nem igazán. Pedig elég jól mutatja annak a gazdag üzletembernek az esete, aki még az anyajegyét is külföldön vetette le robottal, aztán amikor a normafai villájában összeesett, alig ért ki hozzá a mentő, mert a legközelebbi állomásról indítható esetkocsi egy idős nénivel máshol járt. Azt szoktam mondani, hogy a mentő a legjobb példa: ott látszik, hogy mindenki egyenlő. Volt, hogy egy tákolt bódéban élesztettünk újra egy hajléktalant, a következő körben pedig ugyanarra a hordágyra került egy diplomata. Az egészségügy közös ügy, és nem úgy, hogy az államé, hanem mindenkié: minden cég, szervezet, közösség és egyes ember ügye. Utóbbit például könnyen elfelejtjük: azt, hogy te vagy felelős a saját egészségedért. A magyar ember úgy gondolkodik, hogy ha megbetegszik, neki joga van az ellátáshoz, őt gyógyítsák meg. Ez könnyebb, mint megnézni, hogy ő mit tett, illetve nem tett meg azért, ne legyen beteg.

Például itt volt annak a kislánynak az ügye, akinek a kiugróan drága gyógyszerét nem fizette ki a tébé. Ezen valószínűleg sok olyan ember is felháborodott, aki kapkodja be a gyógyszereket magas vérnyomásra, 2. típusú cukorbetegségre és más olyan problémára, amit megelőzhetett volna, és teljesen természetesnek veszi, hogy ezekhez kap állami támogatást. Ezzel szemben a kislány nem az életmódja miatt lett beteg, öröklött beteg, nincs választása. De abba a háborgók bele sem gondolnak, hogy ha kevesebbet költenénk a közös forrásból azokra a betegségekre, amik kivédhetőek, akkor több maradna másra.

Máté Péter

hvg.hu: Annyiban jogosan vannak elvárásaik, hogy a járulékok fizetésével ők a finanszírozói a rendszernek, de cserébe egy rosszul szervezett, várólistás, sorozatos botrányokat produkáló egészségügyet kapnak, amit a megmaradt, hullafáradt nővérek és orvosok visznek még a hátukon. Megint oda jutunk, hogy pénzkérdés?

M. Á.: Mindenki ebben az egy dologban látja a megoldást, hogy több pénz kell. Pedig a sematikus gondolkodást félretéve látnánk, hogy ez kábé olyan, mintha egy alkoholistának adnánk még több pénzt – tudjuk, hogy rosszul fogja elkölteni. Jelenleg az egészségügyben nincs vízió, mindenki csak túl akarja élni a napot szakmai, etikai és szervezési balhé nélkül. Menjünk vissza oda, hogy az elöregedő társadalomban egyre nő az ellátásra szoruló betegek száma, és az elvándorlást képtelenség megállítani. Itt még felmerülhetne, hogy ez esetben képezzünk több szakembert, de ez sem megoldás, a magyar orvosi egyetemek fullon üzemelnek. Nemrég a Semmelweis Egyetemen kötelezővé tették egy előadás látogatását, mire kiderült, hogy ha tényleg minden hallgató elmenne, akkor be sem férnének az előadóba. A külföldi munka és magánszektor elszívó hatása pedig az egyetemi oktatók számát is csökkenti, aki marad, annak a háta közepére még 15 medikus a gyakorlati oktatáson a betegáradat mellé.

Tehát hol lehet beavatkozni: strukturális átalakítással, ahogy a nemrég alakult Újratervezés orvoscsoport is meghirdette, valamint ezzel párhuzamosan a betegszám csökkentésével. Mert a magánegészségügyben mindegy, hogy te hányszor betegszel meg, sőt nekik inkább az az érdekük, hogy gyere nyugodtan, fizess minél többször. Az állami ellátásban pont fordítva, az a jó, ha minél kevesebbszer vagy beteg – és itt lép be az amerikai gyökerű életmódorvoslás. Ami arra fókuszál, hogy a krónikus betegségek 80 százaléka megelőzhető, vagyis a kulcs a megelőzés.

hvg.hu: A csapból is ez folyik, mintha mégsem működne…

M. Á.: Mert nálunk a prevenció egyet jelent a szűrővizsgálatokkal. Pedig a szűrővizsgálat csak a megelőzés szupervíziója, amin már lehetőleg minél kevesebben akadnak fenn a megelőzésnek köszönhetően. A magyar egészségügyben viszont egyenlőségjelet tesznek a kettő közé, ráadásul ha több embert sikerül beterelni a szűrővizsgálatokra, az derül ki, hogy még több köztük a beteg, amit az így is túlterhelt rendszer képtelen ellátni. Szóval bár fontosak a szűrések, de a prevenció az, ha a megfelelő életmódnak köszönhetően egészséges maradsz. És ez indult el az USA-ban a harvardi Culture of Health modellel az ún. fenntartható egészségügy érdekében. És ott ennek azért jó kiindulópontjai a cégek, mert az amerikai egészségügyben magánbiztosítós rendszer van, és a munkavállalóknak adott egészségbiztosítási csomag iszonyú kiadás. Vagyis a cégeknek anyagi érdekük a dolgozók egészségének megóvása, ennek érdekében a megfelelő munkakörnyezet, célzott fejlesztőtréningek, stresszkezelési programok, sportolási lehetőségek biztosítása a számukra.

hvg.hu: A munkaerőhiány nálunk is akut probléma, mégis nagyot nézne erre egy átlagos magyar cég vezetése.

M. Á.: Pedig ha belegondolunk, egyszerű: olyan környezetet kell teremteni, ahol könnyebb jó döntést hozni az egészségünkről. Például ha a vállalati menzán nem csupa egészségtelen ételből lehet választani, ami mellé esetleg mutatóban van egy saláta. De azért is egészség kultúrája, mert ez kifelé is igaz: ebben a modellben abból indulnak ki, hogy a társadalom egészségének alakulását minden egyes cég befolyásolja, mindegy, mit gyárt vagy milyen szolgáltatást végez; végül vagy fejleszti vagy rombolja az egészséget. Kint ez a fenntartható egészség szemlélet annyira felfutott, hogy tanácsadó cégek jöttek létre kifejezetten arra, hogyan lehet adott vállalat üzletstratégiáját a tudatos egészség irányába tolni. Volt olyan nagy hálózat, ami így építette le tudatosan a jelentős bevételt hozó dohánytermék-forgalmazását, és végül még profitot is tudtak növelni, mert ők lettek „az egészséges” cég. De ne csak ilyen nagy dolgokra gondoljunk, már az is egy döntés, hogy a közértes direkt a gyerek szemmagasságába rakja-e a csokit.

Máté Péter

hvg.hu: Vagyis minden cégnél, szervezetben, szinten, közösségben tudatosan érvényesíteni ezt szempontként? És mi az orvos feladata?

M. Á.: Nemcsak utólag gyógyítani a betegséget, hanem mintegy coach-tanácsadó szerepben, előzetesen is segíteni az embereknek a megelőzésben. Az életmódorvoslásnak 6 fő területe van: táplálkozás, mozgás, stresszkezelés, a különféle addikciók, alvás és a pozitív pszichológia ill. emberi kapcsolatok. Persze, ehhez az kell, hogy az orvos is tudatosan erre törekedjen a saját életében. A magyar orvos viszont sokszor rosszabbul néz ki, mint a beteg. És vajon mit üzen az tudat alatt, amikor a dohányszagot árasztó, elhízott kardiológus mondja nekünk, hogy le kellene fogyni?

hvg.hu: Pont a túlterheltségükről beszéltünk eddig, hogyan férne bele még ez is?

M. Á.: Hosszú távon akkor is ez a megoldás, az egészségügy közös ügyünk, mindenkinek így kell hozzáállnia. És nemcsak az orvosok feladata, az USA-ban egyre népszerűbbek a közösségi alapú életmódprogramok, az egyik leghíresebb például a Complete Health Improvement Program (CHIP), amin már több mint 80 ezer ember vett részt monitorozott eredményekkel. Ezekben mindig van egy facilitátor, aki végigvezeti a csoportot a 12 hetes folyamaton, támogatja a résztvevőket az egészségesebb életmódra váltásban.

Itthon ebbe akár az orvostanhallgatókat is ügyesen be lehet vonni, például a háziorvos összeszedné azokat a betegeket, akiknek magas a vérnyomása, elhízással küzdenek stb., ők pedig tarthatnának nekik prezentációt arról, hogyan függ mindez össze azzal, ahogy élnek, mit kellene változtatni. Majd – és ez nagyon fontos – utána ott maradhatnának konzultálni, foglalkozni velük, és ezt rendszeresen megszervezhetnék. Ez jó lenne a hallgatónak, mert végre hasznosnak érzi magát, gyakorolja, hogyan kell tanácsot adni, partneri szinten kommunikálni a beteggel, akinek szintén jó, mert személyre szabott tanácsot kaphatna.

hvg.hu: És erre ön szerint elmennének az emberek?

M. Á.: Ez az USA-ban már elindult, és az életmódorvoslás tipikusan „evidence based” terep, vezető nemzetközi lapokban jönnek le az eredményekről szóló cikkek, tanulmányok, de mintha hozzánk nem jutna el. Itt jönnek be az ösztönzők, bár jó magyar szokás szerint nálunk mindenért inkább büntetni szokás, lásd chipsadó. Pedig miért ne lehetne bevezetni, hogy például kevesebb járulékot fizet, aki részt vesz ilyen tanácsadó programban, és meg is valósítja a javasolt változtatásokat a saját életében. Az emlegetett szűrővizsgálatok rögtön mutatnák, hogy az induláshoz képest csökkent a koleszterinje, a vérnyomása, javul a testtömegindexe vagy a hemoglobin A1C.

hvg.hu: Ilyen nagyságrendű változtatásokat csak a legmagasabb szintű egészségpolitika vezényelhet le, kiegészítve szemléletformáló, informáló kampányokkal. Kereste már Kásler Miklósékat az ötleteivel?

M. Á.: Mikor volt egy „gyógyuló magyar egészségügy”-ről szóló konferencia, jelentkeztem, hogy szívesen tartanék erről előadást, de azt a választ kaptam, hogy köszönik, de már lezárult a jelentkezés.

hvg.hu: Mivel cégeknek tart erről tréningeket, gondolom, ott nyitottabbak, de hogyan fogadják a kollégái, mikor mesél nekik a culture of health modellről?

M. Á.: A fiatal orvosoknak nagyon tetszik, ugyanis a céges tréningek mellett ingyenes meet-upokat tartunk, és ezen a résztvevők harmada közülük kerül ki. Február 25-én pedig a SOTE-n fogok előadni a Semmelweis Alumninak köszönhetően, itt fogjuk bejelenteni, hogy az Amerikai Életmód Orvostani Társaság programja, illetve a Harvard Egyetem képzése alapján elindul egy ingyenes képzés kifejezetten orvostanhallgatóknak és rezidenseknek. Mert ha ők megértik, miért fontos a gondolkodásmód megváltoztatása, akkor azt át tudják adni a pácienseiknek – és valahol el kell kezdeni.