Számos európai város után Budapestre, a BOK csarnokba is megérkezett februárban a Van Gogh – The Immersive Experience, főleg a fiatalok azóta is tömegesen látogatják. De hát, ki ne akarna megosztani egy jó kis napraforgós vagy búzamezős szelfit az Insta-oldalán?
Bár a metszetek általában sokszorosíthatók, ő egy-egy mű elkészülte után nem használja újra a nyomóformát, hanem kiállítja az alkotás részeként. És bár grafikai nyomat alatt legtöbbünk valamilyen képre gondol, keretben vagy anélkül, esetleg egy kötet lapjain, az ő munkái szobákat töltenek meg, bejárható teret képeznek, beborítják a falakat és a padlót. Koós Gábor alig tíz éve diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetem grafika szakán, de már számos rangos díjat kapott és több országban is kiállították munkáit. Itthon az Inda Galéria képviseli, ahol jelenleg Gazing Into Darkness (A sötétségbe nézek) címmel a harmadik kiállítása tekinthető meg. Bihari Ágnes interjúja.
Március közepéig látogatható a Budapest Art Factory műteremház és galéria Torzítások/Distortion című kiállítása új helyszínükön, az albertfalvai Építész utcában. A decemberi nagyszabású megnyitó egy vidám, jó hangulatú, a kreativitás és alkotás elegáns és kényelmesen pazar tereibe invitálta az érdeklődőket. Az azóta eltelt hónapokról, a tervekről és a kezdetekről kérdeztük Kucsora Mártát, a BAF koordinátorát, szervező-vezető művészét és Banovich Tamás New York-i galeristát, aki a tárlat anyagát biztosította.
A tárlat ősszel nyit, de akkora érdeklődésre számítanak, hogy már most árulják rá a jegyeket.
Egyebek közt – február végéig – megtekinthetjük Max Oppenheimer, az expresszionizmus úttörője életművéből összeállított tárlatot.
Philip Guston társadalmi gyűlöletet és erőszakot ábrázoló képei elképesztően erősek, és ma, több évtizeddel megszületésük után is hatnak. Az eredetileg 2020-ra tervezett, régóta várt vándorkiállítást, az akkori események fényében, nem merték a közönség elé vinni a részt vevő múzeumok. A kiállítássorozat végül két évvel később valósult meg. Szerzőnk a londoni Tate Modernben nézte meg a tárlatot.
Fontos társadalmi üzenetet hordoz, és a modern technológiát is beveti a Kézzelfogható Alapítvány kampánya, melyet az érintettek – vak emberek – segítségével egy kiállítás is kiegészít.
Találó Francoise Gilot műcsarnokbeli tárlatának címe, a Felszálló Főnix. A francia festő kontinenseken átsuhanó, az újjászületés képességét elsajátító lénynek érezte magát.
Egyszer már meghosszabbították a nyitva tartását, de vasárnap este tízkor már tényleg bezár budapesti Renoir-kiállítás.
A nászéjszaka elhálásáért ajándékozott piperekészlet, Hugonnai Vilma válóperes irata, a szűzhártyamítosszal leszámoló kortárs képzőművészeti alkotás talán pontosan jelzik, hogy a Magyar Menyasszony című, nagyszabású divattörténeti kiállítás nem(csak) az üvegcipellős tündérmese hősnőjéről szól, hanem kicsit arról is, hogyan lett az évszázadok során szomorúból boldog a menyasszony.
A nagy érdeklődésre való tekintettel hétfőn is meg lehet nézni, hétvégén pedig 10 helyett 9 órakor nyit a múzeum.
A legismertebb festett őskőkori barlang, a spanyolországi Altamira falfestményeinek világát mutatja be a Magyar Nemzeti Múzeum január 23-án nyíló régészeti kiállítása – fényképekkel.
A 94 éves japán művészikon, Kuszama Jajoi végtelenbe vesző vibráló alkotásaival ma is kápráztatóan eleven, ezt illusztrálja a Visionary Colors című jelenleg is látható időszaki kiállítása Tokióban. Helyszíni beszámoló.
Műfordító szerzőnk, Kutasy Mercédesz a magyar képzőművészet egyik csúcsalkotójának budapesti kiállítását ajánlja az év végére, de akár a jövő év elejére is.
A pillanatnyiságra utaló címre rácáfolva több mint 10 hónapig tartja kiállításban a tekintélyes Tate Modern Pierre Chen tajvani gyűjtő kollekciójának darabjait a múzeum saját gyűjteményéből származó művekkel kiegészítve. Az eljárás sok kritikust késztetett szemöldökfelhúzásra, ugyanis a Capturing the Moment című tárlat alibi koncepciója nagyon vékonyra sikeredett. Maguk a remekművek azonban mégiscsak „elviszik a show-t”. Beszámoló Londonból.
A Dívák & Ikonok című nagyszabású kiállítás érkezik Londonból Budapestre, melynek keretében több sztár jelmeze, ikonikus szettek, a dívákról készült archív felvételek lesznek láthatók. A koncepció szerint a tárlat azt is vizsgálja majd, hogy miként érvényesülnek a nők a férfiak uralta zenei és filmes világban.
Lassan az X generációhoz tartozó magyar alkotók is kezdenek öregedni, sőt, egyre gyakrabban jön fájdalmas hír egyikük vagy másikuk idő előtti haláláról. Nem volt könnyű a pálya eleje, nem egyszerű a zeniten sem, és a következő 20-25 év sem néz ki túl fényesen. Nem, nem volt régen minden jobb, de azért sok minden igen: fiatalok voltak, előttük állt az élet, és körülbelül egy évtizeden át színesnek, nyitottnak és reménytelinek tűnt számukra (is) itthon a világ. Erről – meg sok másról is – szól a Magyar Nemzeti Galéria február elejéig látogatható kiállítása, a TechnoCool. Új irányok a kilencvenes évek magyar képzőművészetében (1989-2001).
Meg nem valósult budapesti épületek terveiből nyílt kiállítás, ami az elmúlt több mint száz év vízióit mutatja be a kelenföldi mozgó pályaudvartól a Nemzeti Színházas elvetélt pályázatokon át a már-már képzőművészetbe hajló alkotásokig.
Az élőlények és az ökoszisztéma sokféle kapcsolódására hoz példákat, egyben vonja azokat következetes kritika alá ez a kiállítás. Megjelenik benne a többi közt a luxusipar, a hadiipar vagy az ipari állattartás.
Hónapokig tartó vadászat egy orkánkabát után, amit az első adandó alkalommal eláztat az eső, Kodály Zoltán inspirálta kollekció, amit Diana hercegnőnek is bemutattak 1990-es ittjártakor, Zichy Sarolta grófnő koronázási ruhája, amit 1916-ban viselt, és egy ananászbőr kabátka, ami mindezekhez képest teljesen futurisztikusnak hat. Hatalmas ívet rajzol fel az elmúlt 150 év divatjáról a Kiscelli Múzeum új kiállítása, amiben a ruhák és tárgyak bőven túlmutatnak önmagukon, hogy Budapest történetéről is meséljenek.
