Egyre több lesz a forró nap, az aszály és az erdőtűz, eső pedig, ha esik, egyre inkább özönvízszerűen hullik le – többek között ezeket az időjárási forgatókönyveket jósolják Magyarországnak és a régiónak a klímaváltozás nyomán. A Másfélfok összeszedte, mire számíthatunk.
Az energiastratégia elveti a szélerőműveket, pedig a hazai potenciál az osztrákhoz mérhető. Az ellene szóló érvek alapján ugyanúgy el lehetne vetni a naperőműveket is. A Másfélfok szakértője kiszámolta, mennyi energiát lehetne széllel megtermelni Magyarországon, és ízekre szedte a szerinte szakmailag megalapozatlan érveket, amelyek alapján lemondunk róla.
Első pillantásra jó hírek tűnhet, hogy melegebb lett az ősz Magyarországon, de sok kedvezőtlen hatással járhat. Az, hogy eltűnik a megszokott őszi táj, csak egy ezek közül.
A folyók árterein a vízvisszatartás növelésével a gazdasági károk és az árvíz-kockázatnak kitett lakosság több mint 70 százalékkal csökkenthető lenne Európa-szerte, állapította meg az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontjának tavalyi jelentése. Az elmúlt hét katasztrofális következményekkel járó európai árvizei keserű figyelmeztetést jelentenek az egyre több tudományos tanulmányban megerősített tényre: az éghajlati kockázatok, köztük az árvizekkel szembeni védekezésben a természetalapú megoldások óriási előrelépést jelenthetnek a hagyományos mérnöki megoldásként alkalmazott szürke infrastruktúrával szemben, számos járulékos hasznot hoznak, és a legtöbb esetben gazdaságilag is megéri ezeket alkalmazni.
Karbonvámot vezetne be az EU: ez a kívülről importált, jelentős széndioxid-kibocsátással előállított termékeket érintené, és nem titkolt célja, hogy az unión kívüli lazább környezetvédelmi előírásoknak köszönhetően olcsóbban, de jóval szennyezőbb módon előállított termékeket ne érje meg behozni. Több ázsiai ország már most protekcionizmust emleget. Hogy érintené ez Magyarországot? Az áram drágulhat, a cementgyártás és acélipar versenyképesebbé válhat.
Egyes szakértők és kormányzati stratégiai dokumentumok szerint is magas kitettséget és függőséget jelez, hogy Magyarország villamosenergia-importja az elmúlt évtizedben stabilan harminc százalék körül ingadozott. Az EU és így Magyarország által is célul tűzött 2050-es klímasemlegesség elérésének egyik feltétele azonban éppen annak a valóságot már régen nem fedő gondolkodásnak a meghaladása, hogy az országok szigetszerűen működnek az európai energiarendszerben, és minden időpillanatban vagy tetszőleges időhorizonton a belső keresletet belső kínálatból kell fedezni. A klímasemlegességet az EU országai csak együtt, egy hatékonyan működő villamosáram-piaccal és összekapcsolt infrastruktúrával képesek elérni, biztosítva, hogy a különböző forrásokból, különböző országokban versenyképesen és zölden előállított áram mindenhova eljusson.
Júliusra halasztotta az Európai Bizottság annak bemutatását, hogyan kellene az EU-nak elérni 2030-ig 55 százalékos kibocsátáscsökkentést, majd a karbonsemlegességet 2050-re. A tervekről várhatóan évekig tartó viták következnek a Bizottság, a tagállamok és az Európai Parlament között. Az egyik legfontosabb lépés a 2005 óta működő, uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer (ETS) reformja, és ezzel szoros összefüggésben a karbonvámok bevezetése. Az ETS lényege, hogy CO2-kvóták vásárlására kötelezi a kibocsátókat (Magyarországon jelenleg több mint 170 ipari létesítményt), ezzel ösztönözve az alacsonyabb kibocsátásra való átállást vagy akár a bezárást. A megújítandó rendszer várhatóan több céget érintene és nagyobb költséget jelentene a kibocsátóknak, így könnyen előfordulhat, hogy egyes termékek áremelkedését hozza, de Magyarország jól is járhat a szabályozással.
A klímaváltozás már most is számos teatermelő területen okoz nehézséget, a közeljövőben a terméshozam csökkenésével, és a kevesebb tea miatt magasabb árakkal kell számolnunk. A hőmérsékleti és csapadékviszonyok megváltozása azonban nemcsak a mennyiségre, hanem a minőségre is kihat: valószínűleg kevésbé ízletes teákra és arra kell számítani, hogy a teázás jótékony egészségügyi hatása csökken. Egyes területeken ezek a problémák már most jelentkeznek, amit öntözéssel és növényvédő szerek alkalmazásával igyekeznek orvosolni, de ha nem mérsékeljük a globális felmelegedést, a tea, ahhoz képest, ahogyan megismerte az emberiség, biztosan meg fog változni.
A világ jelentős része látszólag felismerte, hogy az emberiségnek belátható időn belül el kell érnie a nettó nulla üvegházgáz-kibocsátásokat, hogy ne fokozzuk tovább a klímaváltozást. A hangzatos klímasemlegességi dátumokat megfogalmazó országok és óriáscégek azonban úgy viselkednek, mint a népmesei okos lány: hoznak is, meg nem is. A kitűzött zéró célszámok mögött jelenleg nem látszanak a konkrét és hatékony cselekvési tervek. A most is elérhető kibocsátáscsökkentési módszereket olyan trükkökkel igyekeznek elfedni, mint a technológiailag gyerekcipőben járó szénkivonás és -megkötés vagy a kibocsátások máshol történő kiváltása (offsetting). A klímapolitikai „kreatív könyvelés” helyett átlátható, robusztus és igazságos kibocsátáscsökkentési tervekre volna szükség. Ezen a téren pedig az Európai Unió is jobban teljesíthetne, Magyarország pedig akár az élbolyba is tartozhatna. Lehoczky Annamária, meteorológus, éghajlatkutató (PhD), környezeti szakújságíró írása.
Az ősz jelentősen, a tavasz mérsékelten rövidült Magyarországon az elmúlt évtizedekben, az évszakok elcsúszásának nyertese egyértelműen a nyár – állapítható meg az elmúlt öt évtized hőmérsékleti adatainak elemzéséből. A változás egybevág az északi félteke egészén tapasztalható évszak-eltolódásokkal. Ez azonban nem intézhető el annyival, hogy kevesebbet síelünk, de többet nyaralunk: az ökológia rendszer szerkezete sérül, amit például a gyakoribb fagykárokon, a vándormadarak számának csökkenésén, vagy éppen új, invazív fajok – köztük például új kórokozókat is terjesztő szúnyogfajok – megjelenésén keresztül is láthatunk.
A század végére teljes egészében mediterrán körülmények várnak a magyar bortermelőkre. Aggodalomra ugyan lehet és van is ok, de még ne temessük a borászatot. Míg egyes borszőlők termelése sokkal bizonytalanabbá válik, a vörösborok esetében a minőség és a versenyképesség javulásával is lehet akár számolni. De ehhez is biztosan szükség lesz alkalmazkodásra, egyebek között új fajták bevonására, különböző klónok használatára, új dűlők kialakítására. A fogyasztóknak pedig azt kell megszokniuk, hogy nem várhatunk el konstans minőséget, ízélményt és mennyiséget a hazai borászoktól, miközben folyamatosan a fejük felett lebegnek az időjárási szélsőségekből adódó veszélyek és befolyásoló tényezők.
Papíron Magyarország is elkötelezett, hogy csökkentse a túlságosan magas és halálos légszennyezettséget, azonban a valóságban ez nem történt meg. Az Európai Unió Bírósága ezért kötelezettségszegési eljárásban elítélte az országot, de vajon megvédi a magyar embereket az EU döntése, kevesebb lesz ettől a szállópor, a kipufogógáz, az avarégetés, és az ezekből fakadó korai halálozás és megbetegedés?
A legfrissebb számítások szerint a természetalapú megoldásokkal a költséghatékony kibocsátás-csökkentések akár 37 százalékát is biztosíthatnánk 2030-ig ahhoz, hogy jó eséllyel 2 °C alatt tartsuk a század végére várható globális melegedés mértékét. És nem csak a környezetvédelemről van szó: a Világgazdasági Fórum becslése szerint a természetet előnyben részesítő megoldások 10 billió dolláros üzleti lehetőséget nyithatnak meg, és 2030-ig akár 395 millió munkahelyet teremthetnek.
Az Európai Bizottság elnöke évértékelő beszédében ambiciózus vállalást tett: a korábbi 40 helyett 55 százalékkal kell csökkenteni a károsanyag-kibocsátást. Több ország az eddig előírtnál is nagyobb csökkentést vállalt – csak sajnos pont nem a legnagyobb kibocsátók.
Rügyfakadás, virágzás, termésérés, lombhullás: mind évszakosan ismétlődő események, amelyeket a klímaváltozás egyre inkább felborít és a természetes rend felborulása súlyos következményekkel jár.
Európa-szerte egyre súlyosabb az aszály, víz nélkül pedig nincs sem élet, sem élelmiszer, legalábbis olcsó, biztonságos és bőséges semmiképp. Az egyre hevesebb és gyakoribb esőzések pedig csak tovább rontanak a helyzeten.
