szerző:
Lehoczky Annamária
Tetszett a cikk?
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Az Európai Bizottság elnöke évértékelő beszédében ambiciózus vállalást tett: a korábbi 40 helyett 55 százalékkal kell csökkenteni a károsanyag-kibocsátást. Több ország az eddig előírtnál is nagyobb csökkentést vállalt – csak sajnos pont nem a legnagyobb kibocsátók.

Zhvg
A világ egyik legsürgetőbb problémája a környezet védelme, a klímaválság, a fenntarthatóság. Ezekre nekünk különös figyelmet kell fordítanunk, ezért kiemelt helyen is kell kezelnünk. Innen új alrovatunk címe is: Zhvg.
Friss cikkek a témában

Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke, az unió helyzetét értékelő első beszédében megerősítette, hogy a testület legalább 55 százalékos kibocsátás-csökkentési célt javasol 2030-ra az 1990-es szinthez képest. A célszám növelését az Európai Parlamentnek és az Európai Tanácsnak is jóvá kell még hagynia. Az 55 százalék nem azt jelenti, hogy minden tagállamnak egyöntetűen ezt a szintet kell elérnie, de mindenkinek, így Magyarországnak is tovább kellene csökkentenie a kibocsátásait.

Az Agora Energiewende Öko-Institut-tal közösen készített, augusztusban publikált tanulmánya azt vizsgálta, miként lehetne megvalósítani az EU ambiciózusabb klímacéljait, és a technikai-gazdasági értékelés alapján javaslatokat dolgozott ki az EU klímapolitikai felépítésének továbbfejlesztésére. A tanulmány legfontosabb megállapítása:

technikai és gazdasági szempontból is lehetséges, hogy az EU tagállamai 2030-ra 55 százalékkal csökkentsék üvegházgáz-kibocsátásukat az 1990-es szinthez képest.

 Miért fontos a „legalább 55 százalék”?

A jelenleg érvényben levő 2030-as célok szerint az EU 40 százalékos kibocsátáscsökkentést kíván elérni az 1990-es szinthez képest. Azonban ahogy azt a Climate Action Tracker rangsora is mutatja, az EU ekkora mértékű hozzájárulása nem elég ahhoz, hogy a nemzetközi közösség tartani tudja a Párizsi Megállapodásba foglalt célokat, vagyis ahhoz, hogy a globális melegedést 2 °C alá korlátozza.

Ezért a zöld megállapodás központi elemeként az Európai Bizottság 2019-ben azt javasolta, hogy az EU kibocsátáscsökkentési célját emeljék meg legalább 50-55 százalékra. A magasabb, 55 százalékos célszámot Ursula von der Leyen a szeptember 16-i, az unió helyzetét értékelő beszédében is megerősítette. Az Európai Parlament régóta szorgalmazza az ambiciózusabb uniós éghajlati jogszabályok kidolgozását – Környezetvédelmi Bizottsági képviselők a bizottságnál magasabb, 60%-os célszámot javasoltak –  és 2019. november 29-én klímavészhelyzetet is hirdetett. Ha az Európai Parlament és az Európai Tanács októberben jóváhagyná a Bizottság által javasolt értéket, akkor az EU 2020 végéig ambiciózusabb vállalásokat tudna benyújtani az ENSZ Éghajlatvédelmi Keretegyezményét (UNFCCC) aláíró nemzetközi közösség felé is.

©

A Párizs Megállapodás értelmében az országoknak 2020 végéig kell felülvizsgálniuk, és lehetőség szerint növelniük az eddig benyújtott vállalásaikat (Nemzetileg Meghatározott Hozzájárulás – NDC). Eddig azonban nagyon kevés állam frissítette vállalását, és ezek közül egyik sem tartozik a nagy kibocsátók közé: csupán 11 ország frissítette és ebből csak 8 ország növelte vállalását a 189 közül, akik ratifikálták a Megállapodást, utóbbi 8 a világ kibocsátásának 0,16 százalékáért felel csupán. Ezekkel az erőfeszítésekkel még mindig a 3-4 °C-os globális átlaghőmérséklet-emelkedéshez vezető pályán mozog az emberiség.

Így ha az EU képes lenne magasabb klímavédelmi vállalással előállni az év végig, azzal egyben a – látszólag kivárására játszó – nemzetközi közösséget is arra ösztönözné, hogy tegyen hasonlóan.

A következő nemzetközi klímatárgyalásra, a Glasgow-ba tervezett COP26-ra (melyet a COVID-19 pandémia miatt 2020 helyett 2021 novemberére halasztottak), minden országnak, de különösképp a nagy kibocsátóknak magasabb vállalásokkal kellene érkeznie. „A COP sikere Glasgow-ban attól függ, hogy az EU képes lesz-e felmutatni egy lényegesen magasabb klímacélkitűzést – jegyezte meg Dr. Patrick Graichen, az Agora Energiewende ügyvezető igazgatója és a jelentés társszerzője. – Ezt a célt ambiciózus politikákkal és intézkedésekkel kell alátámasztani, amelyek lehetővé teszik a hatékony megvalósítást. Vizsgálatunk azt mutatja, hogy az EU klímapolitikai felépítése alapvetően alkalmas a célra. Az EU klímapolitikai eszközeit azonban jelentősen meg kell erősíteni, hogy megfelelőek legyenek a kibocsátás-csökkentés gyakorlati megvalósítására.”

Hogyan valósíthatók meg az ambiciózusabb klímacélok?

Az EU két központi éghajlatvédelmi eszköze a kibocsátáskereskedelmi rendszer (Emissions Trading Scheme – ETS) és az erőfeszítések megosztásáról szóló rendelet (Effort Sharing Regulation – ESR). A tanulmány ezek kölcsönhatásait vizsgálta, és ezekre építve határozta meg a gazdaság egészére kiterjedő 55 százalékos kibocsátáscsökkentés lehetőségeit. De pontosan mik ezek az eszközök és mely szektorokra vonatkoznak?

Az EU kibocsátáskereskedelmi rendszere a nagy skálájú ipari létesítményekre és energiatermelésre vonatkozik, jelenleg több mint 11 ezer erőművet és gyárat érint, és az EU üvegházhatásúgáz-kibocsátásának nagyjából 45 százalékát fedi le. A jelenleg érvényben levő 2030-as célszámok szerint az ETS által szabályozott szektorokban 43 százalékkal kell csökkenteni a kibocsátásokat a 2005-ös szinthez képest. Az EU tagállamokban ezen a rendszeren keresztül cserélnek gazdát a „felesleges” szén-dioxid-kvóták. A kvóta úgy működik, hogy egy szén-dioxid-egység egy tonna szén-dioxid kibocsátását engedélyezi. A rendszer meghatároz egy szén-dioxid-kibocsátási küszöböt erőművek és gyárak számára, és ezen határérték felett a vállalatok csak szén-dioxid-kvótákért cserébe szennyezhetik a levegőt. Ezekért a kvótákért pedig fizetniük kell, így motiváltak abban, hogy minél alacsonyabb legyen a kibocsátás. A fel nem használt kvótákat azonban az államok eladhatják.

Az ETS párja az erőfeszítés-megosztási rendelet, mely az ipar és energiatermelés kivételével a közlekedés, épületek, mezőgazdaság, valamint hulladék vonatkozásában határoz meg tagállami kibocsátáscsökkentési célszámokat. Ezekben a nem-ETS szektorokban a jelenlegi 2030-as célértékek szerint a tagállamoknak együttesen 30 százalékos kibocsátáscsökkentést kell elérniük a 2005-ös szinthez képest. Az EU tagállamai közösen egy aggregát kibocsátáscsökkentési számot vállalnak, s annak országonkénti „leosztását” az erőfeszítés-megosztási rendelet szerint rendezik. Ezzel elérhető, hogy az olyan országokban, ahol a csökkentésnek nagyobb költséghatékony potenciálja áll rendelkezésre (vagyis a tagállam gazdaságilag és technológiailag felkészültebb) az átlagos számnál nagyobb, míg más tagállamokban az átlagos vállalásnál kisebb csökkentést, esetleg növekedést engedjenek meg.

©

Az EU ETS által szabályozott ipari és energetikai üvegházgáz-kibocsátások esetében a tanulmány a kibocsátások 59–63 százalékos csökkentését javasolja a 2005-ös szinthez képest, ami 16–20 százalékpontos szigorítást jelent. Emellett a többi – nem ETS – szektor, különösen a közlekedés, az épületek és a mezőgazdaság, kibocsátása 45–49 százalékkal lenne csökkenthető 2005-höz képest, vagyis a javasolt mérték 15–19 százalékponttal több, mint a korábban tervezett.

Az Agora Energiewende központi forgatókönyvének a nem ETS-szektorok esetében 47 százalékos és az ETS-szektorok esetében 61 százalékos kibocsátás-csökkentés kombinációját választotta, mert értékelésük szerint ez egy észszerű egyensúlyt képvisel. Ennek elérésére növelni kellene a megújuló energiaforrásokra és energiahatékonyságra vonatkozó 2030-as célszámokat is, ami további elemzéseket és egyeztetéseket igényel. (A jelenleg érvényben levő célszámok szerint 2030-ra az unió energiafogyasztásának 32 százalékát megújulókból kell ellátni, az energiahatékonyságot pedig 32,5 százalékkal kell növelni a 2007-es referenciaértékhez képest.)

Ahhoz, hogy a tagállamok együttesen elérhessék az 55 százalékos célt, mind az ETS, mind az ESR esetében a kutatók számos intézkedést és rugalmassági mechanizmust kiértékeltek. A tanulmányban részletezett intézkedések közül néhány:

  • a gépjárművekre vonatkozó kibocsátási normák szigorítása;
  • a nemzeti kibocsátási egységek új piacának kialakítása (AEA-piac, AEA= annual emission allocation) a közlekedés, az épületek és a mezőgazdaság szektorokban, valamint egy különálló, egész Európára kiterjedő kibocsátás-kereskedelmi rendszer létrehozása ezen szektorok számára;
  • a karbonadózási rendszer reformja, pl. a karbonadó értékét az energiahordozó karbon- és energiatartalmához kellene kötni;
  • az épületenergetikai normák szigorítása, pénzügyi ösztönzők az alacsony szén-dioxid-kibocsátású fűtésre és az energiahatékonyság javítására.

©

Hogyan oszlana meg a tagállamok között az új vállalás?

A tanulmány arra is kitért, hogy az 55 százalékos uniós kibocsátáscsökkentési cél elérése érdekében az egyes tagállamoknak mekkora részesedést kellene vállalnia.

A tanulmány hangsúlyozza, hogy a 2050-es klímasemlegesség felé vezető úton az országok kibocsátása közötti különbségnek egyre csökkennie kell, hisz csak így érhető el az egész régióban a kívánt közel nullaemissziós állapot.

Jelenleg a gazdagabb tagállamoknak 40 százalékponttal nagyobb kibocsátáscsökkentést kell elérniük, mint a kevésbé tehetőseknek, azonban a tanulmány szerint az alacsonyabb GDP-jű országoknak is nagyobb erőfeszítéseket kellene tenniük az ambiciózusabb uniós cél eléréséért, mint azt a jelenleg érvényben levő rendszer megköveteli. Ehhez támogatást kellene nyújtani ezeknek az országoknak új szolidaritási mechanizmusok formájában mind az ESR keretében, mind pedig az ESR-en kívül, az EU-s büdzséből elkülönített támogatások által.

 Vannak olyan országok – elsősorban Észak-Európában –, melyek máris összehangolták nemzeti klímacéljaikat és intézkedéseiket a szigorúbb uniós célokkal. Ha az új célokat elfogadja a Parlament és a Tanács, akkor minden tagállamnak ehhez kell majd igazítania a nemzeti energia- és klímastratégiákat. Magyarország stratégiájában nagy szerepet játszik továbbra is a földgáz – mint áthidaló technológia – és az atomenergia, kérdéses viszont, hogy ezek az energiaforrások mennyire számítanak majd „klímabarátnak” az EU taxonómiája szerint, és így milyen mértékben számíthatók majd be a kibocsátáscsökkentési tervekbe.

Kiaknázatlan kibocsátáscsökkentési potenciál: épületek és közlekedés

Az uniós szintű jogszabályok és intézkedések betartatása és szigorítása mellett, nagyon fontos szerepet játszik a klímacél elérésében a további, tagállami szintű politikák és intézkedések kidolgozása. Ahogy azt számos példa mutatja, az épületek és közlekedés szektorokban hatalmas potenciál rejlik a kibocsátáscsökkentésre. Például az épületek szektorban az EU-27 kibocsátáscsökkentése 2018-ban csak nagyjából 21 százalékos volt 2005-höz képest. Ezzel szemben ugyanebben az időszakban Svédország 65 százalékkal, Dánia 45 százalékkal és Portugália 43 százalékkal csökkentette a kibocsátását ebben a szektorban. Sőt, 1990-hez képest, Svédországban 95 százalékkal csökkent a lakóépületek kibocsátása és 86 százalékkal a kereskedelmi épületeké. Ahol három évtizede még az olajfűtés uralta a rendszert, ott ma a sokkal hatékonyabb hőszivattyúk és megújuló energiával működő távfűtés a domináns az előrelátó politikáknak és szabályozásoknak köszönhetően.

©

Hasonló látszik a közlekedési szektorban is. Míg ebben a szektorban 2005 óta csak 2 százalékkal csökkent a kibocsátás az EU-27 egészében, Svédországban és Olaszországban körülbelül 20 százalékkal, Portugáliában 14 százalékkal és Hollandiában 11 százalékkal. Ebben nagy szerepet játszott, hogy ezen országokban az uniós szabályozáson túl további adózási és egyéb pénzügyi intézkedéseket (pl. gépjármű-nyilvántartási adók, gépjárműadók, cégautó-adók, energiaadók, kibocsátásmentes járművek vásárlására szubvenció) is bevezettek, melyek ösztönzik az elektromos járművek elterjedését és csökkentik a nagy fogyasztású dízel- és benzinüzemű autók értékesítését.

Az Agora tanulmánya világossá tette, hogy a magasabb 2030-as uniós klímacélok eléréséhez különböző – már meglévő, felülvizsgált és új – politikák egymással összhangban levő kombinációja szükséges, különös tekintettel az ETS-n kívüli szektorokra, mint a fenti példákban részletezett közlekedés és épületek. Az Európai Bizottság jelenleg egy átfogó jogszabálycsomagon dolgozik, amely többek között felöleli az ETS és ESR, az épületek energiateljesítményéről szóló irányelv, a környezetbarát tervezésről és az energiahatékonysági címkézésről szóló irányelv, valamint a személygépkocsik és kisteherautók szén-dioxid-kibocsátására vonatkozó teljesítményszabványok felülvizsgálatát. Ez a jogszabálycsomag minden bizonnyal döntő fontosságú lesz a klímacélok megvalósításában, a tervek szerint az EB javaslata 2021 közepére készül el.

Az Európai Bizottság maga is indított márciusban egy kezdeményezést azzal a céllal, hogy átfogó költség-haszon elemzést készítsen az ambiciózusabb uniós klímacélok hatásairól. Ezen hatástanulmány eredményeit részletekben fogják közölni az ősz folyamán.

Ursula von der Leyen beszédében hangsúlyozta, hogy az EU kész arra, hogy növelje ambícióját a klímavédelem terén, hisz az elmúlt három évtizedben is sikeresen végrehajtotta azt: „1990 óta 25 százalékkal csökkentek az üvegházgáz-kibocsátások, míg a gazdaság több mint 60 százalékkal növekedett. A különbség az, hogy ma több technológiával, több szakértelemmel és több befektetéssel rendelkezünk. Ráadásul máris elindultunk a körforgásos és alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság felé.” A koronavírus utáni zöld gazdaságélénkítés igényével összhangban, az EB elnöke azt is bejelentette, hogy a gazdasági helyreállítást szolgáló 750 milliárd eurós „Next Generation EU” intézkedéscsomag 30 százalékát zöld kötvények adják majd.

Lehoczky Annamária, meteorológus, éghajlatkutató (PhD), környezeti szakújságíró cikke eredetileg a Másfélfok.hu-n jelent meg.

 

15 uniós országnak elege van az 5G-s konteókból, közös cselekvésre hívnak

15 uniós országnak elege van az 5G-s konteókból, közös cselekvésre hívnak

Koronavírus: 38 beteg meghalt, 989 ember megfertőződött Magyarországon

Koronavírus: 38 beteg meghalt, 989 ember megfertőződött Magyarországon

Az MNB 15+1 milliós bírságot osztott ki bennfentes kereskedelem miatt

Az MNB 15+1 milliós bírságot osztott ki bennfentes kereskedelem miatt