Idén áprilisban súlyos aszály sújtotta hazánkat: csupán 8,8 mm csapadékot regisztráltak, az átlagos 44 mm helyett. Csak 1946-ban és 2007-ben volt ennél nagyobb szárazság Magyarországon és a május sem tűnik ígéretesnek. Mindez jelentős hatással lesz vízkészleteinkre és mezőgazdaságunkra. Víz nélkül pedig nincs sem élet, sem élelmiszer, legalábbis olcsó, biztonságos és bőséges semmiképp nem lesz.

Nyugat- és Közép-Európa egyes részein a 2020. március 16. ‒ április 15. közötti időszak volt a legszárazabb periódus 1979 óta. A kifejezetten Kárpát-medencére fókuszáló vizsgálatok eredménye alapján is aszályra számíthatunk az elkövetkezendő évtizedekben, különösen a nyári időszakban. Az aszály, és az általa okozott kár nemcsak az aktuálisan hulló csapadék mennyiségén, hanem a hőmérséklet miatti párolgáson és talajban korábban elraktározott víz mennyiségén is múlik, és egyikkel sem állunk jól.

Mi is az az aszály?

Ez nem is olyan könnyű kérdés, mint aminek elsőre tűnik, hiszen a különböző tudományágak (meteorológia, hidrológia, mezőgazdaság, társadalom-gazdaság) eltérően definiálják. Természetesen van bennük közös elem: a vízhiány. Meteorológiai értelemben akkor beszélhetünk aszályról, ha a csapadékhiány következtében az átlagos mértéket jelentősen és tartósan meghaladó vízhiány lép fel.

Az aszály azonban nem csak egyetlen meteorológiai változóra (a csapadékra) vezethető vissza, hiszen fontos szerepet játszik a párolgás is, amely elsősorban a hőmérséklet, a napfénytartam és a szél függvénye. Továbbá meg kell említeni a talaj hatását: a csapadékhiány eredményeképp kiszáradt talaj egyrészt hamarabb melegszik fel, másrészt, ha már nincs benne nedvesség, ami el tudna párologni, az a lokális nyári záporok csökkenését vonhatja maga után, tovább erősítve a vízhiányt. Az aszály tehát egy összetett jelenség, így a vizsgálata során sem lehet egyetlen univerzális mérőszámot kijelölni: az elemzéseket különböző aszályindexekre szokták elvégezni. Ezek közül az egyik leggyakrabban használt az SPI (Standardized Precipitation Index), amely a csapadékmennyiségen alapul, és amit a Meteorológiai Világszervezet (WMO) is kiemel a meteorológiai aszály vizsgálatához. Szintén elterjedt a PDSI (Palmer Drought Severity Index) használata, amely már egy összetettebb mutató, hiszen a csapadék mellett a hőmérsékletet és az elérhető vízmennyiséget is számításba veszi. Az aszály vizsgálatára irányuló index megválasztását tehát a rendelkezésre álló adatmennyiség is befolyásolhatja.

Európa-szerte súlyos a szárazság

A jelenlegi aszály-helyzet nem egyedül csak hazánkat sújtja: az idei március és április szárazabbnak bizonyult az átlagoshoz képest a kontinens nagy részén; csak elvétve fordult elő 5 mm-t meghaladó napi csapadékmennyiség. Nyugat- és Közép-Európa egyes részein a 2020. március 16.‒április 15. közötti időszak volt a legszárazabb periódus 1979 óta, ráadásul a következő hetekre vonatkozó európai csapadék anomália térképek is az átlagosnál valamelyest szárazabb májust valószínűsítenek.

Mit tapasztaltunk az elmúlt években Magyarországon és mi várható a jövőben?

Az elmúlt hónapnak a harmadik helyet sikerült megszereznie az áprilisi aszályok dobogóján a 2007-es és az 1946-os évek után. Az aszály hozzátartozik hazánk éghajlatához, tízévente átlagosan négy évben fordul elő. Az idei, áprilisi aszály mellett talán még mindannyian emlékszünk a tavaly február-márciusi esetre, amikor a két hónap alatt összesen kevesebb, mint 25 mm csapadék hullott. 2012-ben is jelentős volt az aszály, hiszen az országos átlagos csapadékösszeg kifejezetten alacsony volt. Tovább rontotta a helyzetet a tény, hogy az ezt megelőző év (2011) volt a legszárazabb év Magyarországon az 1901 óta tartó mérések alapján – így a talaj nem támaszkodhatott az előző év során elraktározott vízre, hiszen már eleve nem tudott mit elraktározni. 2011-ben is aszály lépett fel a rekordalacsony évi csapadék miatt, viszont kedvező volt, hogy a korábbi, 2010-es év viszont a legcsapadékosabb év volt hazánkban, így a talajban lehetett tartatlék.

A jövőben a klímamodell-szimulációk szerint növekedni fog a nyári aszályok kialakulása Közép- és Dél-Európában. A kifejezetten Kárpát-medencére fókuszáló vizsgálatok eredménye alapján is az aszály növekedése valószínűsíthető az elkövetkezendő évtizedekben, különösen a nyári időszakban. Mindez köszönhető a fokozódó felmelegedésnek, amely elősegíti a párolgást és így a talaj kiszáradását, valamint a csapadékeloszlás időbeli átrendeződésének (a nyári csapadék csökkenése).

Továbbá a klímamodell-szimulációk alapján végzett számítások az extrém csapadéktevékenység növekedését jelzik: intenzívebb és gyakoribb heves esőzésekre számíthatunk. Ez azért rossz, mert a növényzet és a talaj számára a csendes, egyenletes eső a kedvező, ilyenkor tudják a legtöbb vizet hasznosítani, elraktározni. Hiába zúdul le nagy mennyiségű csapadék, ha ez rövid idő alatt történik, a talaj nem tudja felvenni az összes vizet. Ahogyan egy tölcsér tetején is túlcsordul a víz, ha túl gyorsan öntjük tele, úgy a talaj sem tud bármilyen gyorsan vizet felvenni, a többlet elfolyik, bekerül a tavakba, folyókba és nem válik hasznosítható vízkészletté a talaj számára.

Ha a jövőben az intenzív, gyakran jéggel kísért heves esők lesznek gyakoribbak, az tovább ronthatja a helyzetet, hiszen a talaj kimosódását, a lágy növényi részek sérülését okozhatják.

Mit okoz az aszály, fel tudunk-e rá készülni?

Az aszály hatása elsősorban a vízgazdálkodásban és a mezőgazdaságban érzékelhető. Közvetlen következménye, hogy terméskieséssel kell számolni a növények elszáradása miatt, továbbá a gyomosodás is fokozott problémát jelent ilyenkor, hiszen a permetező szer nem képes a talajba jutni az eső segítségének hiányában. 1985 és 2015 között a mezőgazdasági károk 60 százalékát az aszály és a vízkár tette ki, valamint 2017-ben a kárenyhítő juttatások listáján az aszály szerepelt a második helyen a tavaszi fagykárok után.

Az aszály okozta károk enyhítésére az öntözéses gazdálkodás, illetve különböző vízmegőrzési technológiák jelenthetnek megoldást. Továbbá megfelelő talajművelési gyakorlatokkal (ilyen például a mélyszántás és a mélylazítás) növelni tudjuk a talaj vízbefogadó képességét, sőt kifejezetten a talaj nedvességtartó képességét javító készítmények is kaphatóak már. Ugyanakkor nem árt megjegyeznünk, hogy a talajnak fontos szerepe van a szén-ciklusban, és a mélyszántással pont hogy felszabadítjuk az általa megkötött szenet, pedig a talaj szerves szén tartalma befolyásolja az aszály-ellenálló képességet és a termékenységet is – ezért a szénmegkötéses mezőgazdaság a szántás és bolygatás teljes elhagyását javasolja.

Kis Anna meteorológus cikke eredetileg a Másfélfok.hu-n jelent meg.