Azt a tényt, hogy a gyerekeknek az egészséges fejlődéshez olyan nagy szükségük van a mesékre, mint mondjuk a C-vitaminra, ma már nem vitatja senki. Ám az, hogy miféle mesékre, gyakran okoz gondot a szülőknek.
Látszólag egyszerű okra vezethető vissza, hogy a dánok évtizedek óta a világ legboldogabb nemzetei között vannak. Ez pedig a teljesítménykényszer helyett az empátiára, a sok szabad játékra, a hitelességre alapuló nevelés. Sajnos a magyar közoktatás semmit nem tanul a Lego és Andersen népétől.
A világ leggazdagabb embere, Bill Gates igen komolyan szabályozza gyerekei mobilhasználatát, de ezt jó okokkal teszi.
Arisztotelész nemcsak odafigyel a gyerekre éveken át, de vele együtt fejlődik is.
Öngyilkosság, önvagdosás, skizoid tévképzetek, szétesettség és identitászavar – a borderline személyiségzavar néhány jellegzetessége. A borderline-osok a mai napig az orvostudomány páriái, pedig a tabusítás sokak életébe kerülhet, ráadásul a mai nárcisztikus társadalomban egyre több család „nevel ki” borderline gyereket. Interjú.
Egyértelmű tudományos álláspont híján a szülőkre van bízva, mennyire tiltják, hogyan segítik a gyerekek okostelefonos, táblagépes időtöltését.
Az elvek vak követése helyett jobb, ha időnként lehiggadunk, és újragondoljuk nevelési módszereinket.
Ahonnan érdemes lehet példát venni: az egyik baltimore-i általános iskolában meditációs technikákat tanítanak a gyerekeknek. Mondani sem kell, hogy mennyivel jobb a hangulat az iskolában, mint előtte.
A Kiss László-ügy egyik állandó „érve”, miszerint a sportolóink sikerei, az olimpiák, a világbajnokságok, jaj, ezeket veszélyezteti, aki itt egy (illetve, mint kiderült: több) nemi erőszak kapcsán hepciáskodik.
Az Unicef Magyar Bizottság legújabb kutatásában felmérte, hogy a magyar szülők mit tartanak elfogadható nevelési eszköznek, mit gondolnak a fegyelmezésről, a testi és a lelki bántalmazásról.
Aggódva nézem a magyar közoktatás alakulását. És aggódva nézem az oktatás alakulásáért aggódók lépéseit. Egymást olthatja ki a sok jóhiszemű, de nem átgondolt tiltakozási akció. Ja, és könyörgök: hagyjuk ki a gyerekeket!
Vajon a gyerek földi létének értelmét az adja, hogy kibontakoztassa magát? S a feladatunk csak az lehet, hogy segítsünk neki kibontakozni a maga legbensőbb törvényei szerint? El kell döntenünk – szülőnek, iskolának.
Tárcasorozatunkban ezúttal az iskola a téma. Különóra felnőtteknek.
Manapság meghosszabbodott az az időszak, amikor a szülők már nem nevelnek gyerekeket, de még egyáltalán nem idősek. Az így kialakuló űr – amit „üres fészek” vagy „árvaház” szindrómának is szoktak nevezni – betöltésére gyakran hibás recepteket találunk, és egyik jellemzője a gyermek el nem engedése.
