Balla István
Balla István

Látszólag egyszerű okra vezethető vissza, hogy a dánok évtizedek óta a világ legboldogabb nemzetei között vannak. Ez pedig a teljesítménykényszer helyett az empátiára, a sok szabad játékra, a hitelességre alapuló nevelés. Sajnos a magyar közoktatás semmit nem tanul a Lego és Andersen népétől.

"Tartsd be minden szavát, és boldog gyereked lesz!" – ezzel a szöveggel ajánlja Vekerdy Tamás a Gyermeknevelés dán módra című, most megjelent könyvet, amely arra igyekszik választ adni, hogy miért végeznek a dánok rendszeresen az élen a nemzetközi boldogságfelmérésekben.

Mert bár a legutóbbi nemzetközi felmérésben Norvégia letaszította a trónról az addig állandó listavezető Dániát, még így is mondhatjuk, hogy a világ egyik legboldogabb országáról van szó. Az ENSZ kezdeményezésére létrejött Fenntartható Fejlődési Megoldások Hálózata (SDSN) által 2012 óta évente publikált tanulmány szerzői 155 országot rangsoroltak az egy főre jutó GDP, a várható egészséges élettartam, valamint az alapján, hogy mekkora társadalmi támogatásra számíthatnak, ha bajba kerülnek, mekkora szabadságot élveznek életük fontos döntéseiben, mennyire érzik korruptnak a társadalmat, amiben élnek és mennyire gondolják nagylelkűnek magukat.

Az egyértelműen kiderült, hogy a ranglista kialakulásában az emberi tényezők nyomnak a legtöbbet a latban. Ezen emberi tényezők kialakulásában pedig a gyerekkori élmények, a szülői házban és az iskolában kapott ingerek a meghatározók.

Szegény Amerika

A Gyermeknevelés dán módra kiindulópontja az volt, hogy az amerikai szerző, Jessica Joelle Alexander, miután Dániába ment férjhez, hamarosan mindkét országra rálátással bírt. Elkezdte foglalkoztatni, hogy az USA – amelynek már a Függetlenségi nyilatkozatában is szerepel a "boldogságra törekvés joga", és egész pszichológiai iparág foglalkozik a kérdéssel – miért csak épphogy fér bele az első húszba a boldogságlistákon, miért különbözik ennyire e téren a két ország.

(És gyorsan jeleznénk, hogy Magyarország nemhogy az első húszba nem fér bele soha a boldogságlistákon, de általában az első százba se: óriási előrelépés volt a 2016-os, amikor épphogy az első 80-ba került.)

Jessica arra jutott a helyi viszonyokat ismerő szerzőtársa, a dán pszichoterapeuta Iben Dissing Sandahl segítségével, hogy a különbség a nevelésre vezethető vissza. Míg Amerikában már a legkisebbeket is a versengésre, a teljesítmények hajszolására késztetik, Dániában nagyon sokáig hagyják szabadon játszani a gyerekeket, hagyják, hogy önállóan oldják meg a problémáikat, miközben nincs semmilyen szülői, pedagógusi nyomás arra, hogy értelmetlen dolgokat teljesítsenek.

Nem kell mondani, hogy a magyar nevelés, az oktatási rendszer melyik utat követi (és követi az új oktatásvezetés követelményei alapján egyre inkább). Minderről egyébként Vekerdy hosszasan szól a kötet utószavában.

©

Nem Utópia

Még mielőtt túlságosan gyanússá, utópisztikussá válna a "nagy dán boldogság" elmélete, a szerzők leszögezik, hogy a könyv nem politikai állásfoglalás, hanem egy évszázados hagyományokból eredeztethető gyereknevelési elmélet. Boldog gyerekekből boldog felnőttek lesznek, akik szintén boldog gyerekeket nevelnek és így tovább.

Azt is hozzáteszik, hogy nem kizárólag a nevelés miatt boldogok a dánok, sok más tényező is közrejátszik ebben. Nyilván a GDP is, de nem véletlen, hogy Dániához köthető a világ legnépszerűbb játéka, a legó (amelynek a márkaneve, a Lego, a leg godtjól játszani kifejezésből ered) és a világ legnagyobb kültéri játékszergyártója, a Kompan is, és akkor még nem beszéltünk a nagy mesemondóról, Andersenről. A szerzők azt is hangsúlyozzák továbbá, hogy az ország nem utópia: ott is élnek természetesen boldogtalan emberek.

De mégis, mitől boldogok?

Míg mi magyarok (az amerikai utat követve) sokszor arra törekszünk, hogy minél korábban tanuljon meg a gyerek írni-olvasni, érjen el jó teljesítményt a sportokban, járatjuk mindenféle szakkörökre, "fejlesztő foglalkozásokra", magántanárokhoz a gyerekeinket, és kétségbe esünk, ha a gyerek "nem csinál semmit, csak játszik", addig a dánok kifejezetten olyan környezetet teremtenek, amelyben a gyerek minél többet játszhat. Tudják, hogy e tevékenység vezet oda, hogy kevésbé szorongjanak, hogy rugalmasan alkalmazkodjanak az új helyzetekhez, hogy megtanulják szabályozni érzelmeiket.

A szabad (és semmiképp az irányított, "fejlesztő"!) játék annyira fontossá vált Dániában, hogy az ottani tantervkészítők is ebből indultak ki. Nem a lexikális anyagokkal tömik a legkisebbek fejét, nem akarják, hogy a kisgyerekeket a tanulás kösse le, amikor még gyerekeknek kéne maradniuk és játszaniuk kellene. A 10 évesnél fiatalabbak kettőkor végeznek az iskolával, és utána sem a házi feladatok következnek, hanem (igen) a játék.

Gyereknevelés dán módra

Dánia évtizedek óta a legboldogabb ország a Földön - de vajon minek köszönhető ez? E könyv szerzői - egy amerikai anya, aki dán férfihez ment feleségül, és egy dán anya, aki gyakorló pszichoterapeuta - szerint a válasz abban rejlik, ahogyan a gyerekeiket nevelik: hiszen boldog gyerekekből boldog, életrevaló felnőttek lesznek.

Egy dán szülő nem is érti a teljesítményhajszát. Szerintük ha egy gyereknek állandóan teljesítenie kell, hogy elérjen valamit – jó osztályzatot, díjakat, felnőttek dicséretét – akkor nem alakul ki benne a saját belső ösztönzés. Úgy gondolják, hogy a gyerekeknek térre, bizalomra van szükségük, hogy maguktól megtanuljanak dolgokat, hogy megoldják a problémáikat, mert ebből származik az önbecsülésük, önállóságuk.

Bár a kötet erre nem tér ki, de tudjuk, hogy a nemzetközi tanulói felmérésekben 10 éves korban még nem teljesítenek túl jól a dán gyerekek. De miért is kellene? 15 évesen már rendre az élmezőnyben végeznek. Miközben a magyar oktatáspolitika mindig azt szajkózza, hogy bár a 15 évesek által írt PISA-n nem vagyunk sikeresek, de a 10 éveseknek szánt, és a lexikális ismeretekre kíváncsi TIMSS-felmérésben az élen vagyunk. Vajon melyik gyerek (és nemzetgazdaság) jár jobban?

Még Andersen is más

A szerzők egy másik alapvető nevelési elvet is elengedhetetlennek tartanak: a hitelességet. Azt, hogy szülőként nem a tökéletességre kell törekednünk, hanem az érzelmi őszinteségre. A gyerekek ugyanis folyamatosan figyelik, hogyan éljük meg a haragunkat, örömünket, csalódottságunkat, elégedettségünket, és hogyan fejezzük ezeket ki a világ felé. Ha szülőként túlféltjük a gyerekeket, és előttük nem merjük kimutatni, hogyan kezeljük a dühünket, a szorongásunkat, akkor azt a gyerek sem fogja megtanulni.

Érdekes példát hoznak fel a kötetben erre: míg Andersen meséi eredetileg sokszor tragédiával végződtek és a dán változatokban végződnek ma is, az amerikai fordításokban, filmekben mindig valamilyen happy enddel. "Nehogy a gyerek megszenvedje, és ne tudja feldolgozni a tragédiát."

©

A dánok – épp a hitelesség miatt – nem is dicsérik például túl a gyerekeiket. Ha ő gyorsan rajzol valamit, nem azt mondja a szülő, hogy "Hú, de szép, milyen ügyes vagy!", hanem inkább elkezdi kérdezgetni a képről, hogy mit miért rajzolt. A dán megközelítés a feladatra koncentrál, mert szerintük ez segíti a gyereket a munkára összpontosítani.

Teljes tévedés azt gondolni, hogy önbizalmat, motivációt ad az állandó dicsérgetés. A kötetben több kutatást is idéznek, ami ennek az ellenkezőjét bizonyítja: valójában elvesztik az önbizalmukat az agyondicsért gyerekek, ha egy nehezebb feladattal találkoznak.

Realista optimizmus

Az amerikai szerző azt vette észre, hogy a dánokra általában egyfajta realista optimizmus a jellemző, és ezt a gyerekek is átveszik természetesen. Ez azt jelenti, hogy a felesleges negatív információkat igyekeznek kiszűrni a problémákból, történésekből. Sokszor "átkeretezik" az adott helyzetet, és megpróbálják az addig vélt igazságukat egy új mentális keretbe helyezni. Rávezetik a gyereket, hogy arra összpontosítsanak, amit meg tudnak csinálni, ahelyett, amire nem képesek.

Ez az átkeretezés is tanulható. Mert ha állandóan azt hallják a gyerekek, hogy "nagyon rossz matekos", "nem sportos alkat", akkor egy idő után ezt a kategóriát egyértelműen elfogadják, és nem is próbálnak kitörni ezekből. A dánok mindig ügyelnek arra, hogy elválasszák egymástól a gyerekek tetteit és személyiségét, ezzel azt tanítva nekik, hogy akkor is megbocsátunk nekik, ha rosszul viselkednek, valami elrontanak, hogy nem őt nem szeretjük, hanem a tettét.

Nyugodt, békés társadalmi együttlét mint állami program

Dániában már egészen kis korban – a családban, óvodában – elkezdődik az empátiára nevelés is, az, hogy felismerjük és megértsük mások érzéseit. Bevezettek – Mária, dán hercegnő szorgalmazására – az iskolákban egy folytonos, megfélemlítés és zaklatás elleni programot. Ott ugyanis egyfajta állami program a nyugodt, békés, harmonikus együttlét, maga a királyi ház is fontos feladatának tartja, hogy foglalkozzon a kérdéssel.

Az ultimátumokra épülő helyett a kölcsönös tiszteleten és együttműködésen alapuló nevelés fontosságát hangsúlyozzák. A dán iskolákban például minden tanév azzal kezdődik, hogy a tanárok a diákokkal együtt hozzák létre a szabályokat, közösen döntenek ezekről. Az eredmény az, hogy sokkal jobban betartják ezeket, hiszen ez az ő szabályrendszerük, nem valami rájuk kényszerített regula. Sokkal több időt fordítanak egyébként is a problémák megelőzésére, ahelyett, hogy a rendbontók büntetésén gondolkodjanak állandóan.

©

Nem hagyják ki a szerzők azt sem, mit takar a fura dán kifejezés: hygge. Ez nagyjából egy meghitt együttlétet jelent, amire a dán családok, iskolák állandóan törekednek. Erről nemrég külön könyv is megjelent magyarul, erről itt írtunk.

A kötetben fejezetenként konkrét pontokba is szedték, mit kell tennünk szülőként és pedagógusként, hogy empatikusabbak, nyitottabbak legyünk, hogyan éljünk az átkeretezéssel, hogyan ne essünk kétségbe, ha a gyermekünk nem csinál mást, "csak játszik" stb. Ezek a – szokásos pszichológiai kötetekből ismerős, kicsit hatásvadász – útmutatók persze mindig gyanúsak, és nem is könnyen betarthatók, de ezúttal mindenképp elgondolkodtatók.

"Meg vagyunk győződve arról, hogy ha csak pár dolgot veszünk át ebből a könyvből, és építünk be életünkbe, már akkor is boldogabb gyerekeket fogunk nevelni" – írják a szerzők.

Ezzel egyet lehet érteni. És ha a magyar iskolarendszer nem is kedvez mindennek, otthon azért próbálkozhatunk.

(Jessica Joelle Alexander - Iben Dissing Sandahl: Gyereknevelés dán módra. Kiadja a HVG Kiadó Zrt.)

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Forradalmi szívműtétet hajtottak végre Japánban, más sejtekké átalakulni képes őssejtekkel

Forradalmi szívműtétet hajtottak végre Japánban, más sejtekké átalakulni képes őssejtekkel

Ittasan ült autóba, mert azt hitte, szabad ivás után vezetni

Ittasan ült autóba, mert azt hitte, szabad ivás után vezetni

Megtalálták a bibliai Salamon király 3000 éves bányáit

Megtalálták a bibliai Salamon király 3000 éves bányáit

Győzelem a vízilabda-Eb-n: "Azt mondtuk: nem akarhatják nálunk jobban ezt az aranyérmet"

Győzelem a vízilabda-Eb-n: "Azt mondtuk: nem akarhatják nálunk jobban ezt az aranyérmet"

Olyan legendát veszítettünk el, akiből jó, ha egy van generációnként

Olyan legendát veszítettünk el, akiből jó, ha egy van generációnként

A holland miniszterelnök bocsánatot kért a zsidóktól a holokauszt miatt

A holland miniszterelnök bocsánatot kért a zsidóktól a holokauszt miatt