Ahogy a Pásztor fivérek einstandolták Nemecsek játék golyóit A Pál utcai fiúkban, úgy állják ma is körbe gyengébb áldozatukat a nagyobb gyerekek, és veszik el – néha erőszak nélkül, puszta erőfitogtatással – azt, amit kinéztek maguknak. Üveggolyó helyett persze ma már többnyire mobiltelefont vagy zenelejátszót. Sok esetben így néz ki a valóságban a bűnügyi statisztikában gyakran szereplő ijesztő bűncselekmény, a csoportosan elkövetett rablás. Ilyenkor minden elkövető, a passzívan álldogáló gyerek is, tettes – más kérdés, hogy ezért felelősségre vonható-e.
Gyakorló bírók elmondása alapján bandatagoktól szülőkig sokakban kelt ma is meglepetést, hogy már a 12 évesek is felelősségre vonhatók különösen súlyos bűncselekményekért (lásd A vitatott szabály című írásunkat). A példához hasonló okból – vagyis jellemzően csoportosan elkövetett rablás miatt – 28 gyerekkorú, egészen pontosan 12–13 éves került előzetes letartóztatásba azóta, hogy a büntető törvénykönyv (Btk.) három és fél évvel ezelőtti módosítása erre lehetőséget adott. Jogerős ítélet eddig összesen 43 gyerek ügyében született, kivétel nélkül elmarasztalták őket; elítéltként 25-en kerültek javítóintézetbe. 2013 nyara óta egyébként csaknem 7 ezer gyerekkorú elkövetőt regisztráltak, négyötödrészt fiúkat (a legfertőzöttebb területek Északkelet-Magyarországon vannak), de csak töredékük lett jogi értelemben vett bűnelkövető.
hvg
Eredetileg a kormány nem a hasonló, a jobb iskolákban és családokban is előforduló eseteket igyekezett megtorolni, amikor – több mint öt évtized után – 2013. július 1-jével 12 évre szállította le a büntethetőségi korhatárt (lásd Évek és életkorok című írásunkat). Az Orbán-kabinet az élet elleni bűncselekményeknél tervezte ezt a szigorítást, végül egy 15 fős kormánypárti képviselőcsoport indítványa nyomán bekerült a büntető törvénykönyvbe, hogy a 12–13 éves elkövetőket más súlyosabb bűncselekményekért is bíróság elé állíthatják. Feltéve, hogy rendelkeznek a szükséges belátási képességgel – teszi hozzá a Btk. „A ne ölj! parancsa olyan alapvető szabály, amelynek betartásához szükséges belátási képesség jó eséllyel hamarabb alakul ki, mint a büntethetőségi korhatárt jelentő 14. életév” – érvelt a javaslat parlamenti vitájában Répássy Róbert, az akkori (fideszes) igazságügyi államtitkár. A törvényalkotók a gyerekek felgyorsult biológiai fejlődésével és egyre erőszakosabb fellépésével magyarázták az előterjesztést. A módosítás a szigorításnak kedvező lélektani pillanatban született: 2012-ben három, gyerekkorúak által elkövetett emberölést is regisztráltak.
Azóta viszont állandó a statisztika: a 14 év alatti tettesek főleg vagyon elleni bűncselekményekkel buknak le, jellemzően lopással; a személy elleni erőszakos cselekmények aránya 10 százalék körül van. Mivel pedig a lopás nincs a 2013-as szigorítási listán (50 ezer forint alatt egyébként is csak szabálysértés), jogi értelemben a rablási esetek jelentik a mai gyermekbűnözési ügyeket. Már csak azért is, mert itt nincs értékhatár, tehát akár egy üveggolyóért is bíró elé, majd javítóintézetbe lehet kerülni.
A következmények súlyához képest a törvény-előkészítés meglehetősen hiányos volt. Már élt például a Btk.-szigorítás, amikor elkezdték kidolgozni, hogy miként is vizsgálják e gyerekeknél a beszámítási képességet, s egy évvel később, 2014 márciusában lépett csak hatályba a rendelet, amely előírja, hogy erről minden esetben igazságügyi elmeorvos és pszichiáter szakértő dönt. Még mindig vannak megyék, ahol nincsenek olyan igazságügyi pszichiáter szakértők, akik gyermekeket is vizsgálhatnak.
De legalább az, amitől féltünk, hogy rengetegen kerülnek a rendszerbe, nem következett be
– értékelte a változást a HVG-nek egy büntetőbíró. A rablásban részt vevő gyerekek közül egyesek – 2015 óta heten – azért kerülik el ezt, mert a szakértők szerint az elkövetés idején nem volt megfelelő a belátási képességük, így nem büntethetőek.
A budapesti Szőlő utcai javítóintézetben. Elzárt jövő?
Túry Gergely
Nemcsak szakmailag vitatott, de nemzetközi kötelezettségvállalással is szembement a büntethetőségi korhatár lecsökkentése. Erre hivatkozva kérte például a korhatár visszaállítását az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága is a magyar kormánytól. A szigorítás ugyanis ellentétes az ENSZ gyermekjogi egyezményével (amit 1989-ben írt alá Magyarország), amely rögzíti: 18 évesnél fiatalabbaknál csak végső esetben és a lehető legrövidebb ideig szabad alkalmazni a szabadságkorlátozással járó büntetéseket. Ennek ellenére számos európai országban alacsony a korhatár (lásd térképünket), emiatt kényszerült már magyarázkodni a brit és az ír kormány is a bizottság előtt.
A gyermekeknél önmagában a szabadságelvonás nem hatékony, nem jelent valódi visszatartó erőt – hangsúlyozzák hosszú évek óta a gyermekjogi szakértők. Hozzátéve, sokkal fontosabb kérdés lenne, hogy mi miatt válik erőszakos bűnelkövetővé némely gyerek 12 éves korára, és hogy mi történik vele és a családjával a büntetés alatt. A gyerekkorú elkövetők korábban jellemzően maguk is elszenvedői voltak valamilyen erőszakos bűncselekménynek. A közvélekedéssel szemben ugyanis a gyermek elkövetők és a gyermek áldozatok köre nem válik szét élesen, egy-egy kiskorú sokszor mindkét szerepben a hatóságok látókörébe kerül. Ehhez képest Magyarországon nemcsak a büntethetők köre bővült, de a „gyermekközpontú igazságszolgáltatás” is sajátosan alakul: a meghirdetésével párhuzamosan a fiatalkorú bűnelkövetők helyzete rosszabb lett, 2010 őszén például megszűnt a külön bíróságuk. Az Igazságügyi Minisztériumban mindenesetre nem éreznek lépéskényszert, mint a kérdésünkre válaszolták: ez ügyben „nem érkezett a jogalkalmazóktól észrevétel”.
„Az biztos, hogy a jelenlegi megoldás, amely szigorúan születésnapokhoz köti a büntethetőséget, nem megfelelő”
– fogalmazott doktori értekezésében Vaskuti András kúriai bíró. Ez ma is áll: így lehet ugyanis büntetlen egy 11 éves gyilkos, miközben fiatalabb társánál aránytalanul szigorúbban büntethető az, aki betöltötte – akár csak egyetlen napja – a 14. vagy 18. életévét. Vaskuti azt tartaná helyesnek, ha a merev életkorszabályokon változtatna a parlament, és fokozatosság alakulna ki a felelősség megállapítását és a szankciókat illetően is. A korábban fiatalkorúak ügyeit tárgyaló bíró szükségesnek tartotta ugyan a legsúlyosabb, élet elleni bűncselekményeket elkövetők felelősségre vonását a 14 éves életkoruk előtt is, ám nem a szabadságuktól fosztaná meg őket, hanem enyhébb, nevelő jellegű büntetést tartana helyesnek.
hvg
„A világon semmi értelme nem volt, de illeszkedik ahhoz a társadalmi társasjátékhoz, hogy mindenki haragudjon a másikra” – értékeli a szigorítást Herczog Mária szociológus. Véleménye szerint felesleges volt ráereszteni a büntető igazságszolgáltatást azokra a gyerekekre, akik valamilyen piti bűncselekményt követtek el. „18 éves kora alatt mindenkit gyereknek tekintünk. Fontos lenne, hogy az ő esetükben a büntetés elsősorban nevelés legyen, és ne megtorlás” – hangsúlyozza Herczog. A 12 éves gyerekek javítóintézeti elzárása semmivel sem indokolható, ez mint büntetés nem alkalmas arra, hogy a gyerek megértse, hogy amit tett, az nem jó. Az intézetek nem képesek a reintegrációra – hangsúlyozza a szakértő, hozzátéve:
„azzal, hogy sok balhés gyereket összezárunk, nem segítjük, csak rontjuk az esélyeiket”.
Pedig lenne megoldás: a megtorló igazságszolgáltatást felváltó, például pártfogói felügyeletre, mediációra támaszkodó helyreállító igazságszolgáltatás, amelyre 2006 óta lehetőség lenne Magyarországon is. Ez hatékonyabb, gyorsabb és olcsóbb is lenne – állítja Herczog.
A törvény felülvizsgálatáról nincs szó, noha tulajdonképpen a kormány is elismerte, hogy a szigor nem vált be. A 2015. január 1-jétől alkalmazható megelőző pártfogás bevezetésének indoka ugyanis éppen az volt, hogy egyrészt – mint az Emberi Erőforrások Minisztériumában a HVG kérdésére válaszolták – „a gyermekkorú elkövetőkkel nem tudott adekvát módon foglalkozni a gyermekjóléti alap- és szakellátás”, másrészt az elhúzódó büntetőeljárás során a fiatalok nem kapták meg a szükséges segítséget és támogatást a visszaesés elkerülésére, a társadalomba való beilleszkedés érdekében.
