Hosszú időn át működött úgy a gazdaság, hogy teljesítményének mérésekor egyáltalán nem számoltak a természettel. Pedig közvetve vagy közvetlenül, kisebb-nagyobb mértékben minden vállalkozás – és persze minden ember, sőt túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a teljes emberi civilizáció – függ tőle.
Az emberi tevékenység okozta a klímaváltozás súlyos hatásait csak fokozza, hogy a természet, a biodiverzitás is súlyos válságba jutott, nem függetlenül az emberi tevékenységtől:
- talán soha ilyen léptékben nem tűntek el a fajok, már 2 millió került a kihalás szélére, a történelemben még nem volt példa a biológiai sokszínűség ilyen ütemű csökkenésére;
- jelentősen visszaszorult érintetlen vadon: a szárazföldi ökoszisztémáknak már évekkel ezelőtt is kevesebb mint 3 százaléka volt emberi tevékenység által érintetlennek tekinthető;
- az ember által zavart területeken a fajok száma átlagosan ötödével alacsonyabb,
- Magyarország területének már mindössze 2 százaléka olyan, amilyennek lennie kellene,
- pedig azzal, hogy módszeresen gyengítjük a bioszféra immunrendszerét, sajátunkat is aláássuk,
- ráadásul véges erőforrásainak túlhasználatával saját, 30 évvel idősebb önmagunk alól zabáljuk fel a Földet; és
- ezt bizony nem csak az egyes emberek, de a gazdasági szereplők megérzik: a biodiverzitás csökkenése immár rendszerszintű kockázatot jelent.

Nagy kérdés, hogyan mérsékelhetjük az emberi tevékenység negatív hatásait. Van, aki szerint felül kell vizsgálnunk azt, hogyan mérjük a gazdaságunk teljesítményét. A GDP, ami csak a megtermelt, (anyagi) és emberi (szellemi) tőkével számol, egy kulcsfontosságú összetevőt, a természeti tőkét figyelmen kívül hagyja. Így pedig – mint Partha Dasgupta közgazdász, a Cambridge-i Egyetem professzora figyelmeztet – a kitartóan növekvő GDP-adatok mutatta siker elhomályosította, hogy közben kizsákmányoltuk a természeti tőkét, ami aztán többek között a fentebb felsorolt következményekkel járt.
A természeti tőke állapotának mérésére Dasgupta professzor már mutatott egy képletet:
- egyik oldalán a természeti vagyonelem értékének és regenerációs ütemének szorzata áll,
- a másik oldalán pedig egy tört, aminek számlálója a globális GDP egy főre eső értékének és a népességszám szorzata, nevezője pedig az a mérőszám, ami a bioszféra által biztosított javak globális GDP-vé alakításának hatékonyságát fejezi ki.
A képlet leegyszerűsítve az emberiség ökológiai lábnyomát mutatja meg. Két oldala legutoljára az 1970-es évek elején volt egyensúlyban, azóta utóbbi felé billen egyre nagyobb mértékben. Az általunk éves szinten felhasznált anyagi javak megtermeléséhez jelenleg globálisan 1,8 Földre van szükségünk, vagyis masszívan túlhasználjuk bolygónk véges erőforrásait.
Tavaly a globális túlfogyasztás napja már július 24-én eljött, vagyis alig valamivel több mint fél év alatt elfogyasztottuk azt az természetierőforrás-mennyiséget, amit a Föld egy év alatt képes újratermelni. Magyarországon ez a nap idén várhatóan június 24-én, vagyis a tavalyi globális dátumnál egy hónappal hamarabb következik be.

Bár az ökológiai lábnyom kiszámítására már van képlet, a klímaváltozás kockázataival is tud számolni a pénzügyi rendszer, azt még most tanuljuk, hogyan lehet felmérni az ökológiai válságnak, a biológiai sokszínűség csökkenésének pénzügyi, igazgatási, társadalmi hatásait, és milyen eszközök állhatnak a vállalatok, a pénzügyi intézmények és a hatóságok rendelkezésére, hogy mérsékeljék a válságot saját jól felfogott érdekükben is.
Ezeket a kérdéseket tanulmányok sora vizsgálja már egy hazai kutatók közreműködésével készült úttörő kötetben, de hamarosan szóba kerülnek a HVG Impact Talks konferenciáján is, amelynek fő témái:
- a természet, mint pénzügyi kockázat,
- a körforgásos gazdaság a hulladékhasznosításon túl,
- a beszállítói dekarbonizáció.
https://hvg.hu/360/20260416_aszalyveszely-csapadekhiany-talajv-izszint-agrarium-mezogazdasag-klimavaltozas-vizgazdalkodasi-paradigmavaltas