Megjelent az új készpénztörvény! Milyen kötelezettségekkel kell számolniuk a cégeknek?
Ismertetjük azokat a részletszabályokat, amelyeknek július elsejétől meg kell felelniük a vállalkozásoknak.
Sokak vélhetik úgy, hogy ha vidékre utaznak, vagy költöznek, akkor nem csak közelebb kerülhetnek a természethez, de sokkal több élőlénnyel is találkozhatnak, mint a városok közelében maradva. Ez azonban nem feltétlenül van így – derül ki egy magyar ökológusok irányításával végzett nemzetközi kutatásból, amely során 16 közepes méretű magyarországi és romániai város körzetében – közelebb és távolabb, mezőgazdasági és erdős tájakon – fekvő 64 falut vizsgáltak meg a biológiai sokféleség, az élhetőség, és az ott élők emberi lábnyoma szempontjából. A kutatók célja az volt, hogy hozzájáruljanak, a kis települések táji adottságok figyelembevételével zajló fenntartható fejlesztéséhez.
A kutatás eredményei alapján készült tanulmányban – amely Nature Sustainability tudományos folyóiratban jelent meg a napokban – megállapították, hogy a mezőgazdasági területek övezte falvakban 15 százalékkal alacsonyabb volt a teljes biológiai sokféleséget mérő multitrofikus sokféleség az erdők övezte falvakhoz képest.
Ez az eredmény arra mutat rá, hogy mennyire fontos a tájszintű fajkészlet a biológiai sokféleség fenntartásában – mondta Batáry Péter ökológus, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Lendület Táj és Természetvédelmi Ökológiai Kutatócsoportja – és a kutatás – vezetője. Az eredményekből ugyanakkor azt is kiderül, hogy a városok közelsége kevéssé befolyásolta a fajok sokféleségét és a teljes diverzitást, ami arra utal, hogy más tényezőknek is lehet hatásuk.
Ez pedig a nem őshonos fajok jelenléte is lehet. Mint a kutató a HVG-nek elmondta a biológiai sokféleségnél alapvetően a fajszámot vizsgálják – a fajösszetételt kevésbé –, vagyis bár a városokban vagy közelükben akár nagyobb is lehet a fajgazdagság, ám mivel ezek a területek jellemzően melegágyai a nem őshonos, könnyen invázióssá váló élőlényeknek, ezt nem lehet feltétlenül pozitív eredményként értékelni, ha nem vesszük figyelembe a fajösszetételt.
A biológiai sokféleség mellett vizsgálták az életminőség indexet is (az OECD kritériumai alapján), ami 27 százalékkal volt magasabb a városokhoz közelebbi falvakban, mint az azoktól távolabb fekvőkben, de az erdős, illetve és mezőgazdasági területeken fekvő kistelepülések közötti különbség is számottevő: 14 százalékos előny mutatkozott az erdős területen fekvőknél. A városokhoz közelebb fekvő falvak a szolgáltatásokhoz való jobb hozzáférés, az erdők övezte falvak pedig a tisztább levegő és több zöldterület révén kerültek előnybe.
Megvizsgálták az infrastruktúrából, tájhasználatból származó környezeti hatások értékelésére szolgáló Emberi Lábnyom Indexet is a falvakban ami alapján megállapították, hogy a magasabb életminőségi indexszel együtt járt a magasabb emberi lábnyom is, vagyis
a jobb életszínvonal növelheti a negatív környezeti hatásokat,
és erre utalt az is, hogy a magasabb Emberi Lábnyom Indexszel rendelkező falvakban jellemzően alacsonyabb volt a biológia sokféleség is, bár volt kivétel. Az erdős tájak falvai például a fokozott emberi tevékenység dacára is magasabb biológiai sokféleséget őriztek meg, vagyis – mint a kutatásról szóló közleményben írják –
a komplex tájak mérsékelhetik a biológiai sokféleség csökkenését.
A kutatáshoz az ötletet részben a városból az agglomerációba kiáramlás rendszerváltás időszakában induló felerősödése adta – mondta a HVG-nek Batáry Péter, aki szerint emellett azért is fordultak a falvak felé, mert ezek eddig kimaradtak az ilyen kutatásokból. „A kutatók jellemzően a mezőgazdasági területek és környezetük, a természetes erdők és gyepek, sőt a városok ökológiájára fókuszálnak, a falvak el vannak felejtve ebből a szempontból.”
Kutatásuk fő tanulsága Batáry Péter szerint, hogy a falvak is rengeteg biodiverzitási potenciált rejtenek és számos lehetőség nyílik ezek kiaknázására. Például fontos lenne visszafogni a beépítettséget, mérsékelni a kertekben a talaj burkolását (térkövezés), óvatosan bánni a mezőgazdaság intenzívebbé tételével, és lehetőség szerint nem átalakítani az erdős tájakat. Emellett a városi ökológiai programokhoz hasonlóra lenne szükség a falvakban is. Vizsgálataikból ugyanis kiderült, hogy a falvak szélén számottevően gazdagabb a biodiverzitás, mint a központban, ennél fogva a parkok ritkább kaszálásának, vadvirágos programoknak a – leginkább a mezőgazdasági területek övezte – falvakban is helyük lenne.
Csak a védett területeken nem tudjuk megőrizni a biodiverzitást, de mindenki tehet valamit a természetért úgy a falvakban, mind a városokban is.
