Újabb két Debrecenből áthozott darabot mutatott be a Nemzeti Színház, az egyiket egy román, a másikat egy orosz sztárrendező állította színpadra. Az első nagy csalódást okozott szerzőnknek, a második viszont – nem utolsósorban Szűcs Nelli zseniális játékának köszönhetően – a Vidnyánszky-éra talán eddigi legjobb darabja.
Szerelemi háromszög, okoskodó lúzerek, Nemzeti Dohánybolt - fergeteges vígjátékkal jelentkezik a KOMA Bázis, ami a Jay és néma Bob-rajongóknak ugyanúgy kötelező, mint a társadalmi szatírák kedvelőinek. Kiderül például, hogy némely hatályos magyar törvény mekkora kincs: csak felolvassák, a közönség máris dől a nevetéstől.
Az idei 40 millió forinttal szemben a következő évben 50 millió forintot fordítanak a határon túli magyar színházi produkciókra, emellett 32 millió forintos keretösszeggel új pályázatot is meghirdet az Emberi Erőforrások Minisztériuma.
Nem szoborpark és nem is időutazás Bagó Bertalan rendezése. A Cserhalmi György által megformált ellentmondásos Lear király parancsuralmi rendszere és látványpolitizálása után semmi jó nem vár az országra: az új trónkövetelők csak a hatalmat akarják. A vak lojalitásért pedig drágán megfizet Gáspár Sándor Glostere.
Jelentem: utolértük az angolokat. Ha így megy tovább, mindjárt le is hagyjuk őket. Na jó, az angol századvégről beszélünk. A tizenhatodiknak a végéről. A Szkéné Színházban.
Diktatúrában is virul a színház – csak éppen másképp. Sütő András Az álomkommandó című darabjának a sorsa is mutatja, miről szól: a romániai Ceauşescu-diktatúráról. A mostani bemutatót a Pesti Színházban Szász János rendezte, és jó érezni a filmrendező „fekete-fehér” kéznyomát.
A Kultúrbrigád és az Átrium Film-Színház előadása a brit miniszterelnök nyaralójának egy napját meséli el, amelyen a kormányfő számtalan problémával kénytelen szembenézni.
A gyermekkor elveszett paradicsomát keresi az izraeli Amit Drori a Trafóban október 24-25-én jövő, Szavanna című előadásában. Az elbűvölő robotlényekre épülő előadás izraeli rendezőjével beszégettünk a cinikus világról és a robotokkal kapcsolatos félelmeinkről.
November 15-től lesz látható a szürrealista festő Mad Tristan című műve, mely Finzi Pasca társulatának La Verità című darabjában fog a Müpa díszleteként funkcionálni.
A magyar színházi szakma gyávaságáról, a magyar politika színházba férkőzéséről és személyes művészi szabadságának elvesztéséről beszélt Alföldi Róbert bécsi Burgtheater 125 éves fennállása alkalmából rendezett konferencián.
Egy konzervatív eszmény válik valóra a szemünk előtt: a színház újra központi téma Magyarországon. Végül is ezt akarták, csak nem így.
A Titkaink című előadás sztorija jól bele van betonozva a nyolcvanas évekbe, de ez ne tévesszen meg senkit. A néptáncmozgalom élt, él és élni fog, hajdani ügynökeink pedig egyenesen virulnak.
Egy súlyos és sokáig elhallgatott történelmi traumát állít színpadra Máté Gábor a „tett színhelyén”, Szabadkán és Budapesten. Az 1944-es vajdasági vérengzésről szóló Vörös legfőbb tanulsága, hogy háborús viszonyok közt éppúgy lehet bárkiből tettes, mint áldozat.
A Vidnyánszky Attila vezette Nemzeti Színház második premierje, a Johanna a máglyán című oratórium, amelyet az igazgató rendezett. A színház honlapján Pilinszkyt idézik a darabbal kapcsolatban: „Paul Claudel oratóriuma valójában azt a drámát idézi, mely Jeanne d’Arc szentté avatási perekor az egyház szívében lejátszódott. Ez a választás egyszerre jelentette Claudel számára a remekművet és az igazságot.” Bár nyáron Vidnyánszky Attila nagy bajnak tartotta, „hogy jelenleg Európába egy olyan előadással nem lehet elmenni, hogy 'Édes hazám, szeretlek!', vagy 'Feleségem, hű vagyok hozzád!'”, valamint többször kikelt elődje szerinte provokációra épülő színháza, és a meztelenkedés ellen, ezúttal mintha egy színházi ellencsapást mért volna ugyanazokkal az elemekkel az Alföldi-érára, amivel elődje dolgozott.Jövő hét kedden színikritikát közlünk a hvg.hu-n a darabról.
A nőkkel szembeni erőszak elleni fellépésről szóló előadást mutat be hétfőn az Újvidéki Színház, a dokumentarista produkciót a közeljövőben több nyugat-balkáni országban is játsszák.
A művészet mindig az egyénnel kommunikál, soha nem az egésszel – állítja a HVG-nek adott interjúban Mundruczó Kornél, az új filmjén dolgozó rendező, aki szerint hangulatában a Fehér Isten tinédzsermozi.
Érdemes felállni időnként a kényelmes színházi zsöllyéből: a független színházi játszóhelyek székei sem rosszak, a látnivaló pedig a kőszínházi fogyatkozás idején erősen fölfejlődött. A Szputnyik revüje – melyben egy elmegyógyintézet az országos mintavétel – egyenesen szórakoztató. Na jó, nem csak.
Pálmafa, koporsó alakú „nyithatós” mobiltelefon, óriási macskafej – ezek az alapelemei az Örkény Színházbéli, Zsótér Sándor rendezte Meggyeskert díszletének. És nem egy-két főszereplője van, hanem nagyjából egy tucat.
Októbertől újra várja a színház, zene és irodalom iránt érdeklődőket a Budapest Jazz Club, ahol a KékSzobaHall elnevezésű programsorozat keretében rendhagyó beszélgetéseket tekinthetnek meg.
Premierre készül Pintér Béla és Társulata: az író-rendező-színész Titkaink című, az ügynöktémát feldolgozó új darabját szombaton mutatják be a Szkéné Színházban.
