Szedjük le első körben ezeket a bombás plakátokat, hívjuk vissza az CEU-t, helyezzük az Európai Parlament irányítása alá Győr-Moson-Sopron, Komárom-Esztergom és Zala megyét, csináljuk azt, amit Ukrajnának javasolunk. Vagyis tegyük le a fegyvert, ha tényleg békét akarunk az EU-val. Szerzőnk gondolatkísérlete.
Végül is, ha már Magyarország kormánya leszámolt a migránsokkal, a nemzetárulókkal, a homoszexuálisokkal, miért ne diadalmaskodhatna a szegények felett? A kék plakátok rendelkezésre állnak, a betűtípus megvan, a tíz éve trágyázott néplélekben könnyen táptalajt talál majd a következő gyűlöletkampány. Vélemény.
Szabad, a helyi közösségek részeként működő, autonóm iskolákra van szükség, ahol a tanár nem csak elegendő fizetést, hanem valódi szabadságot kap hivatása gyakorlásához, ahol nem az a kérdés, hogy mi jó az aktuális politikai kurzusnak, hanem az, hogy mire van szüksége az iskolát választó családoknak. Vélemény.
Az ellenzéknek a kormány hibáinak és bűneinek felmutatása mellett, de lehet, hogy előtt, az lenne a fő feladata, hogy áldozatvállalásra buzdítson. A kormány retorikájával kell szembeállítania azt, hogy amit nekünk Ukrajna támogatása miatt kell elviselnünk, semmi ahhoz képest, hogy ukrán emberek bármikor életüket, fiaikat veszíthetik, hogy romba dől a hazájuk. Vélemény.
1956 alkalmából Orbán a vidéket próbálja mozgósítani Budapest ellen, miközben üveges tekintettel a békéről gagyog. Vélemény.
Ünneplendő a fordulat, írja szerzőnk, hogy a kormány, legalábbis úgy tűnik, bizonyos kérdésekben mostanság úgy jár el, ahogyan azt nem éppen a köreiből való szakemberek javasolják. Még akkor is, ha csupán annyi történt, hogy a kibiceket a jegybanki vezetők ezúttal nem oktatták ki, nem gyepálták és még csak be sem perelték, hanem szimplán használatba vették ötleteiket. Vélemény.
Fájdalom, düh, tehetetlenség – ezeket fejezzük ki, amikor káromkodunk. Fáj az oktatás lerohasztása? Naná! Van felelőse? Van bizony! Fáj a kilátástalan tanári pálya, a nélkülözés, fáj a versenyképtelen tudás, a fölösleges terhek, a nyáladzó kereszténydemokraták által összehányt tanterv – ezek mind valós és jogos fájdalmak. Vélemény.
A felelős és mérsékelt politikus, aki nem akarja felforgatni azt a nyugati világot, amelynél hatékonyabbat és szabadabbat nem ismerünk, és amely maga az Európai Unió, nem ígér társadalmi igazságot. Vélemény.
A burkájukat lobogtató iráni nők szó szerint az életükkel játszanak, ami megindító. A cselekvés, amit Iránon kívül kivált, viszont elégtelen. Miközben a nyugati értelmiség a haját vágja a színpadon, iráni kamikaze drónok hullanak Kijevre. Az autokráciák hamarabb tanulnak meg kiállni egymásért, mint a demokraták azokért, akik a szabadságukért állnak ki. Vélemény.
Régi és meghaladott panaszuk a magyaroknak, hogy bezzeg nekünk nem szállított fegyvert az Egyesült Államok 1956-ban, de ma már látjuk, milyen bölcs döntés volt az. Hiszen meghosszabbították volna a háborút! Útjába álltak volna a békének!
Tulajdonképp mindegy hová utazik, csak menjen – üzeni a Twitteren Liz Truss, távozó brit miniszterelnöknek a légitársaság.
A pedagógusoknak belengetett béremelés valószínűleg nem más, mint kísérlet az egyre erősödő szolidaritás kioltására. A beígért emeléssel nem csak az a gond, hogy a mai bevásárlást a két év múlva állítólag érkező pénzből nem lehet kifizetni, hanem az is, hogy a rossz tárgyi feltételeket, a végletekig megkötött tananyagot, a tanárok és a közoktatásban dolgozó más szakemberek hiányát nem orvosolja. A nemzeti ünnepen esélyünk van megmutatni, hogy továbbra is kiállunk a tanárok mellett, mert az oktatás közös ügyünk. Vélemény.
Mi van azzal az országgal, amely sose volt kísérletező, és persze most sem az? Ha ennek az országnak a hagyományai pont olyanok, amelyeket ma is megmutatnak nekünk a politikai szereplők. E hagyomány lényege – hogyan is mondjam szofisztikáltan – a kölcsönös utálat. Vélemény.
Elrajtolt a tizenegyedik nemzeti konzultációnak keresztelt előadás, amelyben a kormány gálánsan megadja a lehetőséget hű választóinak, hogy megsimogassák a buksiját. Haszna sosem volt, mert akármit pakol Orbán a hátizsákjába, Brüsszelben pontosan tudják, hogy népfelhatalmazás címszó alatt autoriter rendszere lenyomatát viszi magával. Az idei kérdések is jól mutatják: gyakorlatilag egy lépésre vagyunk attól, hogy a következő konzultáció arról szóljon, csatlakozzunk-e Oroszországhoz.
Az, amit az oktatásban szeretnénk, kétféleképpen valósulhat meg. Az egyik, hogy olyan pártra szavazunk, amelyik mindezt képviseli. A másik, hogy a hatalmon lévő párt kezdi ezt megvalósítani, mert olcsóbb neki engednie, mint kockáztatni a hatalom teljes elvesztését. De ehhez elő kell állítani ennek a valós kockázatát.
Be kell-e fogadnia a sorozás és a katonai szolgálat elől menekülő oroszokat Európának, teszi fel a kérdés szerzőnk. Mi a teendő, ha semmit nem tudunk a közelmúltjukról? Van-e felelőssége az egyes orosz állampolgárnak abban, ami Putyin rendszerében történt, történik? Elég-e erényesnek látszani? Vélemény.
Az ukránok és a magyarok olyanok, mint Nemecsek Ernő Molnár Ferenc regényéből. Akárcsak ti 1956-ban, ma mi is a vörösingesekkel állunk szemben, és ez a megnevezés szimbolikusabb, mint valaha. Dmitro Tuzsanszkij, a The Institute for Central European Strategy kutatóintézet igazgatójának írása.
Ellentétben a klasszikus nacionalizmussal, amely a nemzetet más nemzetekkel szemben határozta meg, Orbán a nemzeti identitást a belső ellenségekkel szemben építi fel. Amint azt minapi berlini látogatásán is igazolta, számára a „magyarság” határait nem más népek jelölik ki, hanem a hazai ellenzék. Vélemény.
A világ érdeke a gyors ukrán győzelem lenne, palotaforradalom a Kremlben, társadalmi forradalom Oroszországban és a többi. Hazánk, a szovjetbarát Magyar Népköztársaság, már megint a történelem rossz oldalán áll. Vélemény.
Magyarországon egy rendőr irányítja a gyerekek, fiatalok fejlődéséért felelős intézményeket. Ugyanaz a rendőr irányítja az állampolgárok egészségéért, gyógyulásáért felelős intézményeket. Ha tényleges változtatást akar bárki, akkor ez ellen lázadjon. Vélemény.
