Örömmel olvastam a hvg.hu-n Sztojcsev Iván írását arról, hogy az oktatás színvonala, pontosabban a tanárok színvonala milyen egyértelmű korrelációt mutat az ország és az egyének gazdasági teljesítményével. Alá tudom ezt támasztani volt cégem példájával is, amely a valaha még létezett magas szintű magyar matematikaoktatás maradékának köszönhette, hogy az informatikai ipar amerikai nagyágyúival sikerrel tudta felvenni a versenyt. Tehát a megállapítás nem lepett meg, de öröm volt látni erről alaposan feldolgozott nemzetközi statisztikákat.
Egyéni szinten több ezer forinttal magasabb havi fizetéseket, a nemzetgazdaság számára pedig gigantikus nyereséget jelent, ha jók egy országban az iskolák. Sok közgazdász próbálta számszerűsíteni, pontosan mekkora összegekről van szó, és azt is megállapították, a tanárok fizetésemelésén kívül másra is szükség van.
Attól félek azonban, hogy az írás szerzője, és a többiek, akik a közoktatás lezüllesztése ellen jóhiszeműen szót emelnek, tévhitben élnek. Feltételezik, hogy a kormány azért nem fordít több forrást a közoktatásra, mert nem érzi át ennek fontosságát, és csak az a feladat, hogy meggyőzzük őket.
Sajnos attól tartok, hogy a helyzet ennél sokkal rosszabb.