Mi van azzal az országgal, amely sose volt kísérletező, és persze most sem az? Ha ennek az országnak a hagyományai pont olyanok, amelyeket ma is megmutatnak nekünk a politikai szereplők. E hagyomány lényege – hogyan is mondjam szofisztikáltan – a kölcsönös utálat. Vélemény.
A világ érdeke a gyors ukrán győzelem lenne, palotaforradalom a Kremlben, társadalmi forradalom Oroszországban és a többi. Hazánk, a szovjetbarát Magyar Népköztársaság, már megint a történelem rossz oldalán áll. Vélemény.
Elrajtolt a tizenegyedik nemzeti konzultációnak keresztelt előadás, amelyben a kormány gálánsan megadja a lehetőséget hű választóinak, hogy megsimogassák a buksiját. Haszna sosem volt, mert akármit pakol Orbán a hátizsákjába, Brüsszelben pontosan tudják, hogy népfelhatalmazás címszó alatt autoriter rendszere lenyomatát viszi magával. Az idei kérdések is jól mutatják: gyakorlatilag egy lépésre vagyunk attól, hogy a következő konzultáció arról szóljon, csatlakozzunk-e Oroszországhoz.
Az, amit az oktatásban szeretnénk, kétféleképpen valósulhat meg. Az egyik, hogy olyan pártra szavazunk, amelyik mindezt képviseli. A másik, hogy a hatalmon lévő párt kezdi ezt megvalósítani, mert olcsóbb neki engednie, mint kockáztatni a hatalom teljes elvesztését. De ehhez elő kell állítani ennek a valós kockázatát.
Magyarországon egy rendőr irányítja a gyerekek, fiatalok fejlődéséért felelős intézményeket. Ugyanaz a rendőr irányítja az állampolgárok egészségéért, gyógyulásáért felelős intézményeket. Ha tényleges változtatást akar bárki, akkor ez ellen lázadjon. Vélemény.
Be kell-e fogadnia a sorozás és a katonai szolgálat elől menekülő oroszokat Európának, teszi fel a kérdés szerzőnk. Mi a teendő, ha semmit nem tudunk a közelmúltjukról? Van-e felelőssége az egyes orosz állampolgárnak abban, ami Putyin rendszerében történt, történik? Elég-e erényesnek látszani? Vélemény.
Az olyan rendszerek, mint Orbán Viktoré, szükségszerűen ostobák. Elűzik, tönkreteszik az okosabbakat, mindig a tolvajt fedezik. Egyvalamit tudnak: hazudni, és azt is lopott pénzből. Magukat ítélik halálra. Vélemény.
A hazai abortuszszabályozás szívhangrendeletként emlegetett módosítása szólhat egy szűkebb választói rétegnek, azért, hogy számukra fontos értékeket közvetítsen az egyre súlyosbodó válságban. Az új szabály nem elválasztható a nők döntési szabadságát hátrányosan érintő egyéb nyilatkozatoktól és intézkedésektől. Példát mutathatnak a latin-amerikai országokban az elmúlt két évben kibontakozó és sikeres mozgalmak, amelyek az abortuszt tabuként kezelő, konzervatív országokban érték el, hogy a megváltozzanak a terhességmegszakítás szabályai. Az egyik legfontosabb tanulság, hogy a sikert úgy érték el, hogy a nőket érintő társadalmi problémák egészéről beszéltek.
A tankerület olyan helyzetet hozott létre, amely a jelenlegi tanárhiányos időszakban veszélyezteti a diákok tanuláshoz való jogát, egyúttal a szervezet a jogi kötelezettségét sem teljesíti. Itt tehát ha valaki alapjogsértést követett el, az éppen az állami oktatási intézmény fenntartója, írja szerzőnk.
A populista és technokrata politikai cselekvés társulása egy évtizeddel ezelőtt még elképzelhetetlen forgatókönyv lett volna. A szükség és az érdekek azonban olykor törvényt bontanak, a technopopulizmus az utóbbi néhány évben pedig már eredményeket is fel tud mutatni. Ennek legutóbbi példája a Giorgia Meloni és Matteo Salvini nevével fémjelzett szövetség olasz választásokon elért sikere. Az új típusú szemlélet már nálunk is megjelent, hiszen az ötödik Orbán-kormány is magán visel egyfajta technopopulista jelleget.
Az ellenzéknek van kiút. Rá kell lelnie, mert különben az országnak sem lesz kiút, írja szerzőnk, miután áttekintette, mit tudnak felmutatni az ellenzéki pártok fél évvel a szövetségben elszenvedett választási vereség után. Vélemény.
Csak a dokumentált, szubjektív megítéléstől független információkat érdemes népszámlálás útján begyűjteni, semmi mást, írja szerzőnk. Bejelentett lakcím, név, születés helye, ideje, lakásméret, állampolgárság, iskolai végzettség, munkahely, anyakönyvezett családi állapot, ilyesmi.
Az oroszokban, fájdalom, a szovjeteket tiszteljük, akik már nincsenek. A szövetséget, amely nemzetiségre, vérvonalra tekintet nélkül esélyt adott Közép-Ázsiától a Baltikumig. Oroszország mögött ilyen eszme nincs, dagadt földesurak, korrupt kegyencek, udvaroncok annál inkább, például a mi miniszterelnökünk ezt egy személyben hozza. Vélemény.
A magyarországi látszatdemokrácia legszórakoztatóbb rituáléját, a bejelentés-bejelentést is sikerült kiüresítenie a miniszterelnöknek azzal, hogy a háború, a megélhetési válság és a brüsszeli kuncsorgás idején nagy csinnadrattával közölte: egyetek nemzeti konzultációt. Vélemény.
Kocsis Máté egyáltalán nem lóg ki a Fidesz–KDNP-átlagból. Nem okosabb, mint Németh Szilárd, de nem is butább, mint Hollik István, azaz valahol a „funkcionális analfabéta” és a „segítővel bemehet a városba” kategóriák között helyezkedik el. Gyakori megnyilvánulásai – aktuálisan épp az aranyhalas megjegyzése – miatt azonban kiragyog a kórusból. Vélemény.
Az már önmagában is kérdéses – bármit mondott is Orbán Viktor –, hogy Magyarország 2030-ra valóban az Unió nettó befizető államai közé kerül-e. Azonban, ha így alakulna, akkor is felelősséggel kell végig gondolni, mit jelent ez a helyzet. Szól-e bármi az uniós tagság fenntartása mellett, ha Magyarország nettó befizetővé válik? Vélemény.
Az abortuszt elkerülni kell, nem betiltani. A megelőzéséért kell síkra szállni, nem a betiltásáért. Ha vitatjuk is, hogy személy-e a magzat, azt nem vitatjuk, hogy a megfoganni tudó nő személy. Érte kellene aggódni. És mindannyiunkért, hogy olyan országgá építjük-e Magyarországot, ahol öröm a gyermekvállalás, és ahol öröm élni. Vélemény.
Az ellenzék a választások után azt a tanulságot szűrte le, hogy hiba volt „putyinozni”, miközben a kormány egész politikáját a háborúra építi, az általa is megszavazott büntetőintézkedések ellen harcol. Nincs ma fontosabb ügy, mint az orosz téma, a kormány még nemzeti konzultációt is indít az energiaszankciókról. Mindeközben éppen a legfontosabb kérdésekre nincsenek válaszaink.
Míg Orbán Viktor famulusai harcban állnak, jogszabályígéreteket igyekeznek euróra beváltani, fogadkoznak és óvatos bizakodással tekintenek a jövőbe, Orbán érthetetlen parancsokat ad ki népének: Demográfia! Migráció! Gender! Háború! Pedig csak annyit kellene mondania: Oszolj! Vélemény.
Túl gyakori, hogy már lezajlott vagy elkövetkező közéleti események értékelésekor a sikertelenség vagy a leendő sikertelenség okait soroljuk – írja a hvg360-on olvasható cikksorozatában a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) ügyvezető igazgatója. Szerinte fontos, hogy ne a sikertelenség, hanem a lehetőségek narratíváját építsük a közéletben. Legújabb írásában a pedagógustiltakozásokat hozza fel példaként.
