Ahhoz, hogy a magyar kormánymédiának még bármi hitelt adjon valaki, és ne szakítson vele, szükséges, hogy korlátolt legyen. Aki nem hülye, az átlát rajtuk.
Tévesen hisszük, hogy Magyarország megosztottsága harminc éve állandó. Jelentős és mélyreható változás ment végbe, a szakadék partjain mások laknak ma már.
Kezdetben volt a hagyományos, minden demokráciában megjelenő törésvonal. Tradíció és progresszió, meritokrácia és újraelosztás – jobb- és baloldal, körülbelül. Ez se volt soha elvágólagos, de nagyjából ugyanazt a valóságot nézte mindenki, aztán különböző következtetésekre jutott világnézete, státusza és ízlése alapján. Ezeket megosztották az egyes emberek, pártok, egyházak és más egyletek a nyilvánossággal, és ki-ki eldöntötte, melyik magyarázat fekszik neki. Minden tábornak voltak lelkes és egyszerű szurkolói, gondolkodói, tudósai és művészei. Nem úgy volt, hogy „Hülyék, jobbra!”.
A határ a jobboldal hatalomra jutása után, annak médiapolitikája nyomán mozdult el,
amennyiben létrejött egy életvitelszerűen, ormótlanul hazudozó gépezet, és ez nemcsak propagandaeszközként működik, hanem szűrőként is. Vegyünk néhány példát, és nyomban kirajzolódik a filter működési elve.
Ungváry Krisztián válasza Fürjes Balázsnak: Propagandisták és a NER farizeusai
A Pesti Srácok nem-média jellege nem csupán vélemény, hanem bíróságok által is számtalanszor megállapított tény. Fürjes Balázs pedig - ha szerinte a magyar embereknek joguk van sokféle véleményt, álláspontot megismerni - jó lenne, ha eljárna a közmédiánál annak érdekében, hogy ott a kormánytól eltérő álláspontok, és kormánytól tényleg független szereplők megjelenjenek.
Az elektromos járművek terjedésével az akkumulátorgyárak már bevették Európát, de sürgősen gondoskodni kell az akkuhulladék feldolgozásáról is. A becslések nagyon rövid időn belül mennyiségi ugrást jósolnak.
Felföldi József szerint a végjátékban a NER levetett minden álcát, és már simán csak lop.
