Tóta W.: Agyhalottak napja

Tévesen hisszük, hogy Magyarország megosztottsága harminc éve állandó. Jelentős és mélyreható változás ment végbe, a szakadék partjain mások laknak ma már.

Kezdetben volt a hagyományos, minden demokráciában megjelenő törésvonal. Tradíció és progresszió, meritokrácia és újraelosztás – jobb- és baloldal, körülbelül. Ez se volt soha elvágólagos, de nagyjából ugyanazt a valóságot nézte mindenki, aztán különböző következtetésekre jutott világnézete, státusza és ízlése alapján. Ezeket megosztották az egyes emberek, pártok, egyházak és más egyletek a nyilvánossággal, és ki-ki eldöntötte, melyik magyarázat fekszik neki. Minden tábornak voltak lelkes és egyszerű szurkolói, gondolkodói, tudósai és művészei. Nem úgy volt, hogy „Hülyék, jobbra!”.

A határ a jobboldal hatalomra jutása után, annak médiapolitikája nyomán mozdult el,

amennyiben létrejött egy életvitelszerűen, ormótlanul hazudozó gépezet, és ez nemcsak propagandaeszközként működik, hanem szűrőként is. Vegyünk néhány példát, és nyomban kirajzolódik a filter működési elve.

Ungváry Krisztián válasza Fürjes Balázsnak: Propagandisták és a NER farizeusai

A Pesti Srácok nem-média jellege nem csupán vélemény, hanem bíróságok által is számtalanszor megállapított tény. Fürjes Balázs pedig - ha szerinte a magyar embereknek joguk van sokféle véleményt, álláspontot megismerni - jó lenne, ha eljárna a közmédiánál annak érdekében, hogy ott a kormánytól eltérő álláspontok, és kormánytól tényleg független szereplők megjelenjenek.