Gergely Márton: Boróka oldalán

A miniszterelnök elítélte a HVG újságírójának meggyilkolására buzdító náci beszédet, és a legnagyobb magyar párt is elhatárolódott a gyűlöletkeltő szavaktól.

Ezzel az ügyet le is tudták.

Romániában.

Merthogy fentebb a román kormányfőről és Románia legjelentősebb magyar pártjáról, az RMDSZ-ről van szó. Eközben Magyarországon nem Orbán Viktor és a Fidesz véleményét nyomozza mindenki az eset kapcsán, hanem azt a radikális pártot kérdezgetik a következményekről, amelynek tagja akasztásról fantáziált. Az érintett párt pedig készséggel kommunikál, minden elé tartott mikrofonba elmondja szándékosan kétértelmű üzenetét. Forrjon csak a libsik agya, és tapsoljanak a szélsőjobbos szavazók! Hozzájuk ugyanis alig jutnak el az üzenetei, amióta Orbán lenyúlta az összes slágertémájukat. Egy jó verbális akasztással még el lehet érni az ingerküszöböt!

Parászka Boróka ismerte a hangfelvételt, amelyen hallható, hogyan kéri számon egy radikális politikus az erdélyi magyar közösségen az ő kiiktatását. Kollégánk azt szerette volna, ha ezek a szavak nem kerülnek nyilvánosságra. Nem magát féltette. Az ókori Athént felgyújtotta egy férfi, hogy örökre fennmaradjon a neve, erre a görögök felvésték ugyan a történetét, de a nevét egyszer sem írták le. Híressé akart válni, helyette senkivé tették. Parászka Boróka úgy érezte, hogy az ő életét fenyegető szavakat is hasonló tudatossággal választotta az uszító politikus, hogy feltűnésre vágyott, de képességeiből neki sem futotta többre, csak rombolásra.

Mindig kell egy nyúl az agárversenyen - reagált Parászka Boróka a mi hazánkos politikus akasztásos beszédére

A Mi Hazánk mozgalom egyik politikusa beszélt Sepsiszentgyörgyön a román közszolgálati média munkatársának, és a HVG szerzőjének kiiktatásáról. Parászka Boróka szerint senki sem hallott volna arról, hogy Bartha Erdélyben járt, ha nem beszél az akasztásról. Úgy gondolja, nagyon kockázatos ilyen kijelentéseket tenni, ezek a haknik pedig kihatnak a román-magyar kapcsolatokra.

Nem Parászka Borókán múlott tehát, hogy az ügyből Romániában politikum lett, Magyarországon pedig – mi is? – talán felszisszenés. Az ottani nyilvánosságban megvédték a verbális erőszaktevőtől azok is, akik máskor kritizálják, panaszkodnak a román közszolgálati média magyar adásában végzett munkájára, mert nem érzik magukat kellően reprezentálva. A határ ezen oldalán viszont azok sem igazán védték meg, akik fontosnak tartják, hogy állnak még az erdélyi médiában a kiegyensúlyozottság utolsó bástyái, és méltányolják Parászka Boróka kiállását a világ elesett, jogfosztott kisebbségei mellett.

Könnyű elfogadni Parászka Boróka erejét és bátorságát, mert akkor nem kell az agresszív, a náci beszédet felélesztő banda elé kiállni, és nevén nevezni a tettüket.

Sokan el is fogadják, hogy a nyilvánosságban vállalt véleménynek ez a mellékhatása: aki hallatja a hangját, az tűrje el a gyűlölködést, a gyomorforgató kommenteket, az erőforrásait a lejárató kampányaiban könyörtelenül kihasználó hatalom bosszúját. Azt ünneplik igazán a demokraták, aki humorral elüti a megalázását, a szeretteinek szidását, a verbális abúzust.

Az igazán kemények lerázzák a szennyet magukról – ezzel ad felmentést magának a többség, amiért hallgat, amikor kollégáinkat Dávid-csillagos plakátra szerkesztik, amikor munkatársnőink bármely véleménycikke alatt szexuális erőszakra szólítanak fel a magyar nyelv legvisszataszítóbb szavaival, vagy amikor a bűneiket feltáró oknyomozásokat az újságíró felmenőiről szóló hazugságokkal torolják meg. És egyébként is, miért kéne ügyet csinálni abból, hogy Parászka Boróka meggyilkolására szólít fel valaki, ha az érintett legyint, ha szerinte sem róla szól az eset?

Amíg elfogadjuk, hogy a nyilvánosság elé lépőnek magát kell megvédenie a Fidesz által felépített gyűlöletmédiumok hangadóitól, az általuk fizetett megmondóemberektől, a hatalom zsebében burjánzó neonáci ellenzéki párttól, felesleges a helyzet javulását remélni.

Addig csak a legbátrabbak fognak szembeszállni a gyűlölettel. Parászka Borókát nem ijesztette meg egy szélsőséges politikus, aki az ő nevét használva akart a hírekbe bekerülni. Az akasztással fenyegetés viszont visszatartja azokat, akiknek véleményük lenne, de nem tudják, hogyan kell elviselni az agressziót. A módszer nagyon is tudatos. Azáltal, hogy a másként gondolkodókat elijesztik a nyilvánosság formálásától, úgy tűnik, mintha az ő világértelmezésük lenne többségben. Mintha a csendben maradók mögöttük állnának.

Ungváry Krisztián válasza Fürjes Balázsnak: Propagandisták és a NER farizeusai

A Pesti Srácok nem-média jellege nem csupán vélemény, hanem bíróságok által is számtalanszor megállapított tény. Fürjes Balázs pedig - ha szerinte a magyar embereknek joguk van sokféle véleményt, álláspontot megismerni - jó lenne, ha eljárna a közmédiánál annak érdekében, hogy ott a kormánytól eltérő álláspontok, és kormánytól tényleg független szereplők megjelenjenek.

Egyszer a párizsi metróban láttam, ahogy egy erőszakos férfi fenyegetően üvöltözni kezdett egy számára ismeretlen nővel. Pillanatok alatt két férfi odaállt a megtámadott nő jobb és bal oldalára. Nem viszonozták a kiabálást, nem élezték a helyzetet, csak jelezték, hogy ők most már hárman vannak az agresszorral szemben. Az utóbbi időben nemzetközi sajtószervezetek többször kezdeményezték, hogy magyar kollégák is vegyenek részt az online gyűlöletkampányok elleni programban, amellyel egyfajta jelzőrendszer alakítható ki megtámadott, nyomás alá helyezett kollégák azonosítására, az ő lelki terheik átvállalására. Magyar részről nem volt fogadókészség az ilyenre, mert lassan csak azok maradtak a minőségi sajtóban, akik vagy elég bátrak, vagy megtanulták leplezni gyengeségüket. Ez is ahhoz vezetett, hogy megfogyatkoztunk.

Aki a megtámadottak oldalára áll, azt kockáztatja, hogy az agresszív kötekedő vele szemben is fellép. De csak addig, amíg túlerőbe nem kerülnek azok, akik nem hagyják, hogy bárkit fenyegessenek a véleményéért, a magyar nyilvánosságban végzett munkájáért.

A szerző a HVG felelős szerkesztője

Borítóképünkön Parászka Boróka / fotó: www.marosvasarhelyiradio.ro