A tojás egyetemes szimbólum, a megszülető vagy újjászülető természet jelképe maga az ospotencia.
A tojás a Kárpát-medencei népek hiedelemvilágában fontos szerepet játszott, már avar sírokból is került elő karcolással díszített tojás.
Később az egyház keresztény szimbolikát társított a tojáshoz, a sírjából feltámadó Krisztus jelképeként értelmezte: a 12.  századtól elrendelte az ünnepi tojás megszentelését így az " szentelmény" lett.
A magyar népszokásokban is évszázadok óta ott a tojás:  Hetésben például úgy tartottak, hogy a tojást Isten a tenyeréből kerítette ki, így ellopása véteknek számított. A villámlástól és a mennydörgéstől való félelmet is szentelt tojással hárították: húsvétkor a háztetőn  dobtak keresztül piros tojást,  és ahol leesett elástak.
A népi hitvilág szerint a hímes tojásnak baj- rontás- és betegségelhárító szerepe van.
A húsvéti tojás az ünnepre készített és ajándékozott díszes tojás elnevezése, amit gyakran eltettek emlékbe is. Más néven hívták piros tojásnak, írott tojásnak, hímes tojásnak is. Első írásos említése egyébként 1615-ból Strasbourgból származik. A piros vagy épp arany színű tojások a 17. századtól terjedtek el. Nyugat- Európában többnyire egyszínűek voltak, Kelet-Európában pedig díszítettek.

Magyarországon a legelterjedtebb díszítő módok a karcolás, a batikolás /írókázás, viaszírás/ és a berzselés / levélrátét/ voltak. A karcolásos technika a legrégibb, amit férfiak is csináltak.

Sz.P.

A piros színezéshez növényi festékeket használtak.
A leggyakoribb díszítési eljárás a felület nyolc részre történő osztása volt egy vízszintes és két függőleges vonallal. A díszítésre naturalisztikus és geometrikus mintákat, jelképeket alkalmaztak.

Gy.Zs.

Ilyen volt az életfa, a virág, a termés, a Nap , a csillag, a kereszt, a szív, a hullám. Ezek végtelen sok változata maradt fenn.

Gy.Zs.

Közülük látható több, mint száz gyönyörű darab a lendvai egykori Bánffy várkastély kamarakiállításán, ahol sok  érdekességet megtudhatunk  a témáról.

Gy.Zs.